Az Amerikai Egyesült Államokban dolgozom, a természettudományok doktoraként egyetemeken oktatom a szociális viselkedéskultúra nemlineáris matematikai modellezhetőségét. 1995-ben kerültem először kapcsolatba azokkal az emberekkel, akik korábban részt vettek az USA által folytatott, pszichikai módszerekkel történő, felderítési programban. A hidegháború végeztével  a kutatásokat kiterjesztették a földönkívüli intelligenciák megismerésére is. E tevékenységekről szeretnék egy cikksorozat keretében beszámolni a földönkívüliek nyelvén.

Az emberek rendelkeznek azzal a különleges tulajdonsággal, hogy egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják mindazon információkat, melyek nem illenek be a valóságról vallott előfeltevéseikbe. A tudósok, mint bármelyik másik ember, pontosan ugyanúgy megszenvedik ezt a tulajdonságot. Bizonyos körökben ezeket az előfeltevéseken alapuló világnézeteket paradigmáknak hívják. Ezek a tudásalapú minták, a belső világunkban felépített ismeretkincs szolgál alapul minden újonnan megszerzett információ elbírálásakor. Az új információ származhat újságból, egy baráttól, egyetemi előadásról, egy könyvből, vagy bármilyen más forrásból. Azonban amikor ezek az új információk összeütközésbe kerülnek elképzeléseinkkel, a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva, melyek nem illenek bele tudásalapú mintáinkba, igen erős késztetés él bennünk arra vonatkozóan, hogy ne higgyük el az új információkat. Ekkor bármiféle ellenérv megalapozottnak tűnhet, miközben a cél ugyanaz: a bebetonozott paradigmákat nem szabad megváltoztatni!...

Emiatt a jelenség miatt az emberi társadalomban számos ellentmondás jelentkezik. Nézzünk egy egyszerű példát! Igen könnyűszerrel található nagyszámú pszichológus, aki készségesen elmagyarázza, hogy semmiféle olyan jelenség nincs, mely a telepátia létezését alátámasztaná. Másrészről, pontosan ugyanilyen könnyű megfigyelni, hogy ezen pszichológusok jelentős része a hét legalább egyik napján, rutinszerűen, a legtöbbször családostól, felkeres bizonyos vallási központokat, hogy telepatikus kapcsolatba lépjen egy vagy több nemfizikai létezővel…

A 60-as évek elejétől az USA-ban a távérzékelésnek egy különleges módját dolgozták ki megfelelő kísérleti alanyok kiválasztásával, majd kiképzésével. Felismerték ugyanis, hogy drága, bonyolult és bizonyos feladatokhoz alkalmatlan, kifinomult technikai berendezések helyett az emberi agy sokkal alkalmasabb „felderítő-berendezés”. E technika segítségével sikerült kikutatni a szovjet atomarzenál jelentős részét, valamint a mélyen a föld alatt végrehajtott titkos fejlesztések pontos technikai paramétereit is. Az utóbbi 15 évben magának a jelenségnek a megértése is hatalmas léptekben haladt előre – pl. a nagy idő- és térbeli távolságot áthidaló adatgyűjtés képessége -, mindemellett sikerült kiaknázni azokat a páratlan lehetőségeket, melyeket az új felfedezések nyújtottak. Az emberi történelem folyamán gyakran előfordul olyan személyek felbukkanása, akik valamiféle különleges adottság folytán távoli helyekről, akár a Föld túlsó oldalán lévő ház pincéjének tartalmáról, is tudnak információt beszerezni, netán több példányban is képesek magukat kivetíteni. Az utóbbi másfél évtizedben egyértelművé vált, hogy megfelelő képzéssel, olykor mikroelektronikai agyimplantátumokkal megsegítve, ezeknek a módszereknek az elsajátítására bárki képessé tehető.

Amikor először kapcsolatba kerültem a katonai ismeretszerzés e területén dolgozó személyekkel, már valamennyien otthagyták meglehetősen speciális és szűk területet felölelő munkájukat, hogy újonnan megszerzett képességeiket szélesebb körben alkalmazzák, mint ahogy az korábban lehetséges volt. Amikor először kaptam tiszta képet a földönkívüliekkel kapcsolatos kutatásaikról, egyértelművé vált, hogy kutató-tevékenységük során túlságosan sok energiájukat pazarolták el a repülő csészealjak mibenlétének felderítésére. Az én nézetem szerint erőfeszítéseiket inkább arra kellett volna koncentrálni, hogy milyenek azok a társadalmak, melyek ilyen eszközök megteremtésére képesek. Felajánlottam hát segítségemet, mint a szociális viselkedések tudósa, remélve, hogy együttműködésünk eredményeképpen számos, a korábbiaknál szélesebb területet átfogó kérdéscsokorra is sikerül választ kapnunk, mint például a Tejútrendszerünkben feltételezett élet összetétele. Ez volt a későbbiekben ismertetendő kísérletsorozat kiindulópontja.

A következő részekben részletesen be fogok mutatni két földönkívüli civilizációt, beleértve társadalmi felépítésüket és szülőbolygójukat. Egyikük, egy rendkívül ősi civilizáció - akkoriban virágzott a Marson, amikor a Földön dinoszauruszok dübörögtek -, létszámában rendkívül lecsökkenve, ma is bizonytalan jövő elé néz; a másik, melyet mindenki a Szürkék néven ismer. A választás nem azért esett ennek a két civilizációnak a bemutatására, mert a távérzékelésben részt vevők nem voltak képesek ennél többet leírni. Képesek voltak. Azért helyeztem ezt a két civilizációt a figyelem középpontjában mert rendkívül fontos szerepet játszanak civilizációnk jelenlegi földi fejlődésében.

Más, praktikus jellegű kiindulási érvek szintén a marsiak és a szürkék civilizációjának alaposabb kutatását jelölik meg megfelelő célpontokként; jelen helyzetben. A Mars fizikailag is igen közel van hozzánk, s van valamiféle természetes ismeretszerzési vágy az emberekben a Mars történelmének mind jobb megismerése irányában. Az emberek technikailag már képesek felkeresni a Marsot, megvizsgálni közvetlen közelről az ottani civilizáció archeológiai emlékeit, fizikai bizonyítékokat szolgáltatva a helyszínről a távérzékeléssel gyűjtött adatokhoz. A szürkék alaposabb megismerése mellett szól, hogy mind a marsi, mind az emberi civilizációval már hosszú-hosszú ideje kapcsolatban állnak. Fellebbentve a fátylat Naprendszerbeli tevékenységükről lehetővé válik, hogy megmagyarázzuk kik a szürkék valójában, s bemutassuk érdekes történelmüket.

Amiről beszámolok, tények. Nem fikciók. Számos alkalommal, igen precíz körülmények között, más-más módszerek igénybevételével ismételtem meg és ellenőriztem a kezdeti kísérletek során kapott ismeretek hitelességét. 1995-öt követően további kiképzett távérzékelők csatlakoztak hozzám, s együttműködésünk igazolta számos, talán a legtöbb, kezdeti megállapításomat. Éppen ez, a kísérletek megismételhetősége, az egyik legfontosabb eleme állításaim igazolásának. A kísérleti munkát folyamatosan végezzük, annak érdekében, hogy további egyezéseket találjunk a már meglévő ismeretekkel.

Az egyik elkövetkezendő részben be fogom mutatni azt a technikát, mely segítségével, a csoportomtól és tőlem teljesen függetlenül, bárki meg tudja ismételni a felvázolt eredményeket. A megismételhetőség alapkritériuma bármiféle tudományos állításnak. Ha egy felfedezés megszületik, a tudósoknak, akik a felfedezést tették, pontosan be kell tudni mutatniuk azokat az eljárásokat, melyek a felfedezés megszületéséhez vezettek. Azután a többi tudós pontosan megismétli az eljárás lépéseit az eredeti állítás igazolása végett. Semmiféle valós ellenvetés nem tehető egy kezdeti állítással szemben  az eredeti kísérlet megismétlésére irányuló próbálkozás hiányában. Ez a kijelentés pontosan úgy igaz az én saját tevékenységemre, mint azokéra a fizikusokéra, akik azt állítják, hogy felfedeztek egy új szubatomi részecskét különleges kísérleti berendezésként egy részecskegyorsítót használva.

Amit a kísérleteim során felfedeztem, az sokkal váratlanabb ismereteket sugallt, mint bármiféle tudományos-fantasztikus regény. Soha nem tudtam volna ennél izgalmasabb történetet megálmodni. A valóság mindig érdekesebb a legelrugaszkodottabb fantáziánál is. A megtanult ismeretek az eddigi tudáskincs újragondolását igénylik. Azonban a kihívásoknak megfelelni, félretenni minden egyes előfeltevést, s csak a tényeket önmagukba vizsgálni,  akár kiről is van szó, nem könnyű feladat.

Ismert és meglehetősen keservesen szerzett reputációval rendelkezem a kreatív kutatás terén, gyakran ideértve a kifinomult társadalmi jelenségek nemlineáris matematikai modellekkel leíró módszereit. Nem akarom elveszteni ezt a reputációt. Azonban annak az embernek, aki teljes mértékben hisz a tudományban, ráadásul hivatásos tudós, fel kell vállalnia a felelősségét, hogy szembesül mindezzel. Mint tudós, nem az a feladatom, hogy népszerű dolgokról írjak, olyasmikről, amit jelenleg elvárnak az embertől, vagy politikailag megfelelő. Egy tudósnak az igazságról kell írnia, akármi is legyen az igazság; az emberek várható reakciója az igazsággal szemben soha sem lehet megfontolandó tényező a döntésben amely a nyilvánosságra hozatalról, a kutatások teljes és széles körben megismételhető eredményeiről szól. Egyszerűen kijelenthetjük, az emberi faj a történetének újabb keresztútjához ért. Közel vagyunk ahhoz, hogy belépjünk az igazi galaktikus életbe, mint aktív tagjai a világok közötti kommunikációs rendszernek. A rövid távú karrierista szempontok semmiféle komoly súlyt nem jelenthetnek egyetlen tudós számára sem, hogy erre a szélesebb távlatra a nyitást megakadályozza. Nevem titokban tartásának más okai vannak.

A továbbiakban leírt dolgok természetesen nem jelentik azt, hogy mindezek a kijelentések nem módosulhatnak. Senki sem tökéletes, semelyik módszer és semelyik tudós. A jövendő kutatói kijavítják majd a hibáinkat, melyeket elkövettünk. Alapállításaink azonban meg fogják állni a helyüket, ebben biztos vagyok. Azok a bátor kutatószellemű egyének, akik hasonlóan hozzám, elég merészek ahhoz, hogy a megfelelő technikákat elsajátítva és alkalmazva tudatukat kivetítsék, a megszerzett ismeretek tekintetében nem szorulnak emberi védelemre.

Kezdődjék hát az utazás!

 Vissza a kezdőlapra