1.   A Santa Fe közelében található Kopasz-hegy mélye marsiak bázisát rejti.

M: „OK. Menjen vissza az emberekhez. Mit lát?”

KA: „Újra a tevékenység, de ez alkalommal az emberek mozognak. Ezek az emberek izgatottak. Hm. Elfoglaltak valamiféle tevékenységgel, talán nem a saját tervük alapján. Újra bejött a hegy. Ezek az emberek valamiféle terv alapján dolgoznak, mégsem érzem úgy, hogy ez a saját tervük lenne. Járművek. Kb. tíz embert érzékelek.

M: „Újabb elmozdulás.” Utasítást ad a hegy csúcsára való mozgásra.

KA: „Gyors, körző mozgás. Lefelé tart, a hegy felé. Egyfajta spirálos mozgás. Mint a falevélhullás a szélben, vagy a madarak, miközben erős keresztszélben vitorláznak. Óh! Jobb lenne elemeznem. Egy ET űrhajót érzékelek. Fényes, fémből készült, és melegséget.”

M: „Tegye félre. 6. szintű felderítés.”

KA: „Sok- hegyet látok. Legtöbbjük kerek. Körbeveszik azt a hegyet, melyen most vagyok. Egyik oldalán lapos terület található, egy völgy választja el a többi hegytől.. Platókat látok keletre, és sok hegyet mindenfelé körülöttem, különösen északra és délre.”

M: „Újabb elmozdulás. Az objektum belsejében valami bizonyára vehető.”

KA: „Tükörszerű itt minden. Fényes és ragyogó. Sok a fény. Meleg van. Valami enyhe cukorszerű illatot érzek. Itt is hallható az a vibráló hang. Hej, ez a dolog mozog!”

M: „6. szintű felderítés.”

KA: „Érzékelem, amint ez a dolog egyenesen a hegy belseje felé tart! Keresztül a sziklákon! Mi ez?!”

M: „Kövesse a rendszert. Csak az adatszerzésre koncentráljon. Mindent írjon le. Menjen a 6. szint mátrixára.”

KA: „OK. Megvan a hajó. A lények nem azonos típushoz tartoznak. Mindenfelé falak. Berendezések. Valamit sikerül érzékelnem a lények gondolataiból. Ez egy ellátó küldetés. Nem nagy jelentőségű. Rutinküldetés. A lények emberszerűek… technikusok. Mindegyikük láthatóan egyenruhát visel.

Most valamiféle barlangban vagy üregben vagyok a hegy belsejében. A hajó landolt a hely közepén. Úgy tűnik ez egy hangár, vagy valami. Nem tudják, hogy itt vagyok. Úgy tűnik, valamiféle fontos folyadékot szállítanak. Megjelenésében meglehetősen gusztustalan, valami trutymó. Valamilyen biológiai célja lehet. Ez a folyadék fontos a számukra. Konzisztenciája a motorolajhoz hasonló.

Körülnézek. Sok lény dolgozik itt most. Látom, hogy a férfiak fontos munkát végeznek a műveletek irányítása kapcsán. Nők nem dolgoznak a technikai területen. Úgy tűnik másfajta munkát végeznek. Úgy tűnik kímélik őket, és kevésbé fontos munkát végeznek.

Tovább mozgok. Gyerekek vannak itt. Ezek a gyerkőcök betegek, súlyos betegek. A nők majdnem a pánik állapotában vannak – borzasztó önmarcangoló érzésük van. Csendesen ülnek, azonban mélyen zaklatottak. Rémültek. Újra a férfiakat figyelem. A berendezkedésük meglehetősen szexistának tűnik.”

M: „Tartsunk szünetet. Jegyezze le az időpontot.”

A szünet után.

KA: „Nos, itt vagyok a nőkkel a gyerekmegőrzőben. Konténereket látok a csecsemők számára. A gyerekek nem beszélnek. Depressziósak, vagy ki vannak bukva, vagy boldogtalanok. Valami nincs rendben itt. Látok fiatal férfiakat és nőket. Velük kapcsolatban minden rendben látszik. Nagyon kevesen vannak. Sokkal több a csecsemő, de betegek, vagy legalábbis majdnem mindegyik. A fiatalok érzéketlenek a problémára. Az anyák úgy tűnik pontosan tudják mi folyik itt.

Maga a fizikai környezet az, ami nem egészséges. A környezet az, ami a probléma, nemcsak a szervezet működési gondjai. Úgy tűnik, szeretnének kitörni kulturális kereteik közül, vagy a szociális határaikból, mely olyan mintha börtönben lennének. A helyzet megoldásához új elemek, új összetevők kellenének. Úgy érzem, valamiféle emberi tényező segíthetne”

A Monitor felhívja a kísérleti alanyt a probléma megoldásra fókuszálásra.

KA: „Genetikai a probléma. Úgy tűnik jelenleg is zajló genetikai változásokon esik át szervezetük. Igen. Teljesen tiszta a helyzet. Ezek a lények sugározzák felém a marsiak érzését, az élőkét. Nem tudják megoldani a genetikai problémáikat. Ez súlyos gondot okoz számukra. Általános kétségbeesést érzek.

A berendezéseik és utánpótlási lehetőségeik nem elég fejlettek genetikai problémáik megoldásához külső segítség igénybevétele nélkül. Amíg a nők ennyire ki vannak zárva a dolgokból, nincs kiút. Csak ülnek és várják, hogy a férfiak rendbe hozzák a dolgokat. A férfiak különösebben nem törődnek velük. Dühösek és nem engednek semmibe beleszólást. A túlélés a kulcsszó itt. Túlélés. A csudába, ezek a lények kétségbe vannak esve!”

M: „Tudjon meg többet a folyadékról.”

KA: A csapat a Marsról érkezett. Talán rögzítenem kellene, mint elemzést... Ki tudja, kik ezek az emberek valójában. Csak érzés bennem, hogy ezek az emberek a Marshoz kötődnek.”

M: „Kövesse a rendszert. Csak írja le. Ne elemezzen.”

KA: „Nos, a folyadék undorító. Az íze rossz és sűrű. Ezeknek a lényeknek azonban rendkívül fontos, akár az életük. Nagy tartályokban van. Valamiféle védőberendezés övezi őket, hogy biztonságban legyenek. A személyzet sötétzöldben van.”

M: „Menjen oda, ahol a folyadék készül.”

KA: „Hú! Hol vagyok? Éppen most katapultáltam valahová. Úgy éreztem, mint egy ostorcsapást, mintha bedobtak volna egy másik helyre.

Ez a hely vörös, homokos. Struktúra van ott. Be tudok menni az épületbe. Úgy tűnik valamiféle biztonsági bejárat. Be kell bennem az ajtón”?

M: „Először mondjon el többet az épület környezetéről, aztán menjen be az épületbe.”

KA: „Ez egy sivatag. Semmi nem nő odakint. Sivár. És hideg. Az épület mintha szárított téglákból épült volna. Belül fémes és műanyag felületek. Fényes. Ez egy gyár.”

M: „Elmozdulásra adok utasítást.” Szünet. „Öt kilométerre keletre a gyártól valaminek láthatónak kell lennie.”

KA: „Hej, ugyanolyan hajón vagyunk megint. Ugyanazt az őrült manőversorozatot hajtja végre, kanyarodik és spirálozik, miközben süllyed. Egyenesen behatol az épületbe a tetején. Egyenesen a tetőn keresztül!”

M: „Menjen vissza az épülethez és kövesse a hajót. Hová megy?”

KA: „Az épületben vagyok. Hmm. A hajó lement. Sok földalatti kamra van az épület alatt. A hajóban levő lények nem szeretnek a struktúrán kívül sétálgatni. Sok vörös és  barnás-sárga. Továbbra is a Marsot érzékelem.”

M: „Menjen a földalatti kamrákba.”

KA: „A hely modern, de nem szupermodern. Férfiakat és nőket látok itt. Nem valami boldog munkakörnyezet. Ezek az emberek kötelességből vannak itt. Továbbmegyek.

Itt lent élnek. Egy városnak tűnik. Sok alagút és barlang van itt. Gépek mindenfelé. Sokkal kényelmesebb itt, mint a fenti barlangokban, és ezek az emberek sokáig élhetnek itt. Félelmet érzek a hely elhagyása miatt”

M: „Miért mennek el?”

KA: „Nincs itt jövőjük. Ez egy halott hely.”

M: „Írja le, hogy néznek ki az emberek.”

KA: „Most férfiakat látok. Humanoidok, de nincs hajuk. Nem egészen úgy néznek ki, mint az átlagos emberek. Mintha másik fajhoz tartoznának. Valamiféle mentális gépeik is vannak, olyasmik, melyek képesek kapcsolatba lépni valahogy a tudatalattijukkal. A tudatok vezérli ezeket az eszközöket. Meglehetősen gyenge fizikumúaknak tűnnek az emberekhez képest.”

M: „Rendben vége az ülésnek. Mostanra elég.”

KA: „Huh. Elég hosszú volt.  Rendben. Mondja meg nekem, hol voltam?”

M: „Itt a cél. Nézze meg a borítékban”

A Kísérleti Alany kibontja a borítékot, kihull belőle egy papírlap, a következő szavakkal: „Marsiak/jelenlegi túlélők.” Hosszú szünet.

M: „Jól van?”

Elemzés

A távérzékelési kísérletekre többségében délelőtt kerül sor, a tapasztaltatok összegzésére pedig aznap délután. A kísérletek összecsengtek a helyet illetően, s amikor az alanyok különböző, hasonló helyszínek képeit megvizsgálták, a marsi túlélők földi bázisának helyét Új Mexikóban, a Santa Fe Baldy (Kopasz-) hegy térségében jelölték meg. Belső felismerési készségük segítette őket ebben. A kísérletek természetesen egymástól függetlenül zajlottak, s a különböző technikák használatával kizárható volt az is, hogy az alanyok bármiféle telepatikus befolyás alá essenek. Emellett a kísérletek során több alkalommal is egyértelműen megnevezésre került Új Mexikó állam, a hegy neve, valamint az is, hogy a terület nemzeti parkban található.

Marsiak élnek a Földön. Azonban mindennek jelentőségét alaposan meg kell gondolni, mielőtt bűnrészesnek éreznénk magunkat és megkongatnánk a vészharangot. A marsiak kétségbeesettek. A Marson jelenleg meglehetősen kegyetlen körülmények között élnek. Nem lakhatnak a felszínen. A gyermekeiknek nincs jövőjük szülőbolygójukon. Otthonuk elpusztult, a bolygó csupa por. A földi emberek azonban megmenthetik őket. Ezáltal saját civilizációjuk is fennmaradhat.

Kérdés: mi emberek valóban akarjuk ezt?