Füzes Zsuzsanna: Az élő Hold

A Ciolkovszkij-kráter titkai titkai

AS15-94-12741                                                               AS15-94-12741                   

       (13 Kb JPG)                                                                    (90 Kb JPG)                           

Források: 

http://www.apolloarchive.com/apollo_gallery.html

http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/catalog/70mm/mission/?15

(Utóbbi nagyon alacsony felbontású. Ennél a magazinnál minden fotót alacsony felbontással szkennelnek, így nem látszanak rajtuk a valódi részletek.)

Miért gondolom, hogy szerkezetek láthatók a AS15-94-12741HR  képen? 

Úgy tűnik, hogy ami a kialakításukat illeti, egyenes vonalú 3D szimmetrikus formájuk van, ami számomra ismerős. Az árnyékok és az árnyalás megegyezik a kép fényviszonyaival. Ezeknek a „szerkezeteknek” a külső élei alkalmazkodnak az őket körülvevő felszín domborzatához. A bal oldali szerkezet északi végén úgy látszik, mintha ipari csővezeték hatolna a talajba.

Nagyon nagy hasonlatosságot mutat a NASA-féle és más ipari kivitelezéssel. (Összehasonlítás alább.)

A hetvenes évek elején az NT alkalmazásában jelen voltam egy föld alatti bányászati műveletnél Ausztráliában, ahol hasonló kinézetű föld alatti szerkezetet állítottak fel. A föld alól a felszínre való szállításhoz használtunk olyan rendszert, ami védte a benne futó csővezetéket.

Más tárnák és csővezetékek a helyszín elérését szolgálták, a személyi folyosók, a szerelvények szállítása, és oldalt csatlakozó csövek a műhelyek, mérnöki irodák és pihenőszobák számára. Önműködő, klímatizált, és némelyik elég nagy ahhoz, hogy keresztül lehessen autózni rajta.

Majdnem ilyen földalatti és hegyi beillesztéseket és csatlakozókat telepített a Kirtland AFB a Manzano Weapons Storage Facility részére. (Megjegyzendő, hogy azok elég nagyok ahhoz, hogy be lehessen hajtani autóval, ezek pedig kicsik.) A hosszabb rész mutatja a beszerelt robbanás-biztos ajtókat és a bal oldali vég nyitva van.

Látja a hatalmas darut az álcaháló alatt?

Miután ellenőriztek minden megfelelően illesztett alkatrészt, a szállításhoz kisebb egységekre szerelik szét. Utána a föld alatti kiépítéstől függően „T”- és/vagy „Y”- csatlakozókkal illesztik az elágazást más csövekbe.

Mindenki tájékoztatására: ezek szintén használatosak olyan létező földalatti bázisok hozzáférésére és fejlesztésére, melyek létezését én garantálom.

(Jelöléseket helyeztem el a Google Earth-ben „Large Tube & Larger Tube” címkével.)

Kirtland AFB

370 láb hosszú cső, építés alatt

A Pegazus kiegészítése:

Sok ember kérdezi, hogyan tudnak dolgokat elrejteni, különösen, mióta a Google Earth mindehova „odalát”. Leszámítva a tényt, hogy a Google Earth könnyen szerkeszthető, (biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kényes területek a világon, melyeket a kormány nem fog látni engedni), Jack itt tiszta vizuális bizonyítékot talált, hogy milyen könnyű elrejteni dolgokat az űrfényképezők elől. Alább látható, hogy az álcahálót csak részlegesen vetették be: láthat egy részben letakart hatalmas gépet, ami nagyobb, mint az épületek a helyszínen. Figyelje meg a sátor szövetét… ha teljes volna, úgy nézne ki, mint a természetes terep egy darabja. Figyelemre méltó ennél a pontnál megemlíteni, hogy Guy Cramer, egyike annak a három embernek, akik a Hold bányászati jogának többségét birtokolják, a tulajdonosa a Hyper Stealth Biotechnology Corp.-nek, mely egy nagy szerkezetek álcázására szakosodott cég. A szerződéseik közül az egyik a H.A.R.R.P létesítmény Alaszkában.

Úgyhogy ha feltesszük, hogy dolgokat rejtenek el előlünk a Holdon és a Marson, látható, mennyivel bonyolultabb anomáliákat találni, nem számít a szerkesztést vagy retusálást a képeken - a későbbiekben.

Közeli kép az álcahálóról a Kirtland AFB-nél

Látja a hatalmas darut az álcaháló alatt?

Beillesztésre kész cső az újonnan épített komplexumnál a Manzano Facilityn kívül.

Figyelje meg a másik nyitott robbanás-biztos ajtót annál a nagyobb komplexumnál, ahol a jelzésem szerepel a Google Eath-ön.

Kompresszor aktuális színnel.

Kompresszor Tumbleweed-6A-100 álcafestékkel.

További példák Guy Cramer-től itt: http://www.superforce.com/haarp/index.htm

Vissza a fotóhoz… - Az elméletem arról, mik lehetnek ezek

Földalatti bányászó és feldolgozó helyszínek, élőhellyel és laboratóriumi modulokkal egyetemben. És esetleg ellátó telep -  a környező területeken.

Mielőtt rám küldi a legközelebbi hatóságot, fontolja meg a következőket… A felirat az Apollo helyszíni verziójából így szól: „Karélyos földcsuszamlás Ciolkovszkij-kráter északkeleti szegélyén kívül.” A földcsuszamlás törmeléke az a „darabos” terület a fotó bal alsó sarkában. Lehet-e kedvezőbb körülmény a bányászathoz, mint egy több mérföld széles és több száz láb magas, masszív fal-metszet, ami már leomlott?

Az égitesten levő legnagyobb törmeléktakarók közül az egyik... És úgy találják, hogy Ciolkovszkij-kráter geológiai idő szerint a becsapódási kráterek közül az újabbak egyike.

Az első helyszín épp a törmelék zöme fölött van. A második helyszín 3-5 mérföldre keletre látszik a kép tájolása szerint. A Parancsnoki Kabin légi folyosója miatt a kelet valójában észak-északkelet a nagyfelbontású fotón. A fotó szélessége arányosan kb. 15 mérföld.

Tehát mit bányásznak?

Számos ásványt és elemet. Titánt, hélium 3-at, regolitot, aranyat és esetleg olyan elemeket vagy ásványokat, amik nem léteznek a Földön.

És oxigént!

A tudósok és csillagászok már megerősítették, hogy kráterek tűnnek el a felszínről. Az elmúlt nagy ütközések során felfröccsent a felszín alatti anyag és a meteor, aszteriod, vagy üstökös törmeléket hagyott hátra az újonnan kialakult kráter körül. Az űrhajósok hoztak vissza oxigénnel teli kráter-törmeléket. Ennek van értelme, ezt bányászhatják és későbbi használatra elraktározhatják föld alatti silókban, vagy tároló tartélyokban.  

A Pegazus megjegyzése:

Lásd az LPI dokumentumot: http://www.thelivingmoon.com/43ancients/03PDF/6034.pdf. Ez az anyag az ISRU holdpor- és regolit bányászatáról szól, mi szerint napkemencékben üveget állítanak elő, hogy üveggyapot-szerkezeteket készítsenek a Holdon. Ennek az üveggyártási eljárásnak melléktermékeként vasoxidot és titánoxidot kapnak, és tiszta oxigént, ami légzésre használható, vagy rakéta üzemanyagként (folyékony oxigén).

Az ISRU kifejezés olyasvalami, amit bizalmasan kell kezelni… azt jelenti, In Situ Resource Utilization (a forrás eredeti helyen való hasznosítása)… más szóval, ami a Holdon VAN… ami a Holdon MARAD…

Következik egy részlet a NASA Hold-fotóiból

Történetem a NASA-val kötött üzletről a 70-es években

írta Vito Saccheri 

„1980-ban a kirakós másik darabja került a helyére. Egy barátom megmutatott nekem egy különleges kongresszusi albizottsági jelentést a holdsziklákról, melyeket visszahoztak az űrhajósok és egy tanulmányt, a Holdon való letelepedés megvalósíthatóságáról. A dokumentum 1972-ben vagy 73-ban volt keltezve és összefoglalta, a Hold gyarmatosításához óriási műanyag légbuborékok használata valószerűtlennek ígérkezett, és levegőt kellett volna szállítanunk a Földről. A kongresszusi jelentés arra következtetett, sok oxigén volt a holdon, amit csapdába ejtettek a sziklák. Az ajánlott megoldás: a sziklák nagymértékű szétporlasztása jelentős feltárással. A megszabadított oxigént elraktároznák földalatti barlangokban és alagútrendszerekben, és a törmeléket ezekről a szétporlasztott sziklákról kitennék a meglévő kráterekbe. Természetesen a kráterek végül eltűnnének, egy csillagászati megfigyelés, amit jóval az első Holdra szállás előtt tettek, ironikusan, eleinte arra ösztönözte Leonardot és az 1950-es másik tudósokat, hogy elemezzenek korai holdfotókat.”

További információ, ha sikerül megtalálnia: „Valaki más van a Holdon”

…írja egy korábbi NASA tudós, George H. Leonard, aki a NASA fotós-hírszerző részlegében dolgozott. Észrevételem: mi szüksége a NASA-nak fotós-hírszerző részlegre? Csak egy okra tudok gondolni... olyan fotóik vannak, amiket nem akarnak, hogy lássunk. Láttam ezt a könyvet (puha fedelű verzió), és nem mutat semmit azokban a szemcsés fotókban, amiket lát, de az információ érdekel, ami benne van.

OK… elegem van, „Nem vagy teljesen normális!” – elmélet

Mindazonáltal, nem egy, tudományos közösségben vagy a NASA körökben lévő személy magyarázott nekem ilyen-olyan kétes feltételekről azzal kapcsolatban, hogy mik ezek az alakok. Tehát engednek. Még egy poén. A kérdés pedig…

Ki végzi a bányászatot?

Igen… ha a csillagászok látták, hogy eltűntek a kráterek, jóval az első Holdra szállásunk előtt…?

Aztán ott van ez… A műveletek ma is folynak…

Az Atlas Copco berendezések közül az egyik, amint megjelenik az új akna lejtőjén

Kommentár a két fotóhoz:

1. „Gloria” (az akna neve) összeköt egy függőleges személy- és anyagszállító liftaknát egy hosszú aknalejtővel járművek behajtásához, illetve az ércek szállításához egy felszíni aprító, szűrő, és tisztító üzembe.

Az új bővítés követi ezt a tervet, van egy 2200 méter hosszú aknalejtő, és az 500 méter mély 3. számú személyzeti akna. Van még egy új szellőzőakna is, és egy műhely a 400 szinten?

2. Az új területhez Assmang kért 3 ipari fúróberendezést kőfúróval felszerelve, kettőt a felszíni munkákhoz és egyet a mennyezet alátámasztásához, hogy a bánya ugyanazzal a felszereléssel fúrhasson lyukakat az akna boltozatába és a felszíni robbantásokhoz. Atlas Copco has supplied four purpose designed Rocket Boomer M3D rigs.

Kép és szöveg forrása: Mangán bányák, Dél-Afrika

http://www.mining-technology.com/projects/assmang/

         Tipikus föld alatti alaprajz         

    Összetett alaprajz

Más típusú nyílás és felszíni elrendezés

A Pegazus kiegészítése:

A Kopernikusz-kráterben csőszerelvényekre utaló bizonyítékot találtunk (lásd a The Living Moon oldalait). A LO-III-162 másolata, amit egy eredeti, retusálatlan 16x20-as negatívról szereztünk, rendkívül nagy felbontású, de az arányok miatt tárgyakat még mindig nehéz megtalálni.

Csővezeték, eredeti nagyfelbontású képről nagyítva

Csővezeték, kiemelve, hogy látszódjanak a részletek.

A cső kifordul egy sötét lyukból, tisztán látszik az alátámasztás. A cső olyan helyen van, ahol más, bányásztevékenységgel összefüggő szerkezetek látszanak.

Cső vázlata. A csővezeték jellemzői láthatók

Csővezeték, egy létező földi bányában

Ismét vissza a fotóhoz…

Az alakok fényviszonyai megegyeznek a kép többi részével, nem túlexponáltak. Ez határozottan arra utal, hogy az alakok a fotón vannak, nem a lencsén, és nem a fókusz-meghatározás során kerültek a negatívra. Ha a lencsén vagy a negatívon lennének, újra-fotózás vagy egy későbbi szkennelés során túlexponálttá válnának, látszana a „virágzó”-hatás, ami az alakoknak és az éleknek egy „Gauss blur”-t, fényes elmosódást adna. Fényesebbek lennének, mint jellemzően maga a kép. Mivel a fókuszpont a felszín, nagyításkor a környező terület pixelsűrűsége által mutatkoznak meg ezek a tárgyak.

A lencsén vagy negatívon levő szemcse pixelesedést okozna a különböző mértékű nagyításkor. És egy szemcse közelebb lenne a letapogató fényhez, mint egy tereptárgy, így fényesebb és elmosódottabb lenne. És itt van valami, amit mindenkinek tudnia kellene. Mint legújabb technológiák, a szkennerek jóval azelőtt elérhetőek voltak a hadsereg számára, mielőtt a nyilvánosság számára is elérhetővé váltak volna. Bár leginkább újra lettek fényképezve kisebb részenként a nagy mozaikoktól a 16x20-as nyomatokig.

Az AS15-94-12741 számú fotó nem mozaikokból van, hanem egy 70 mm Hasselbladdel vették fel. Látni fog rajta valamit, ami úgy néz ki, mint a haj vagy a szkennelt nagy felbontású fotón levő rostok. Közelebbről nézve ezek voltaképpen vízfolyások és csatornák, amiket kisebb becsapódások alakítottak ki a területen. Először azt gondoltam, hogy az alakok közönséges hibák, amiket szemcsék hoztak létre a szkennerüvegről, vagy a negatív rendellenességei, amíg fel nem nagyítottam, és meg nem néztem a két alakot közelebbről. A képen levő kisebb foltok, piszkok és sötét vonalak közül néhány valószínűleg a szkennerüvegről, a fényképezőgép lencséjéről vagy magáról a negatívról származik.

Miért gondolom, hogy az alakok nem szkennelési vagy egyéb hibák?

A Lunar and Planetary Institute oldalán van egy tucat mozaik (holdszonda képek), amiknek előhívási és szkennelési hibáik vannak. Néhányat a negatívra száradt előhívó oldat okoz. Némelyik zsíros ujjlenyomat, ami átkerült a negatívra. Mások ragasztószalag-maradványok. Megint másokon szalag vagy kapocs mutatkozik, amit a mozaikok illesztésére szoktak használni. És még számos egyéb. Biztos vagyok benne, hogy a kozmikus sugárzás is hozzájárult a film-rendellenességekhez. Némelyik úgy néz ki, mintha egy pilóta sört löttyintett volna rá. (Karl Wolfe?)

De a legtöbbjük megszáradt pára a negatívokon és a nyomatokon, amit a gyér tárolási módszer okoz az előtt vagy után, hogy a mozaikok elkészülnek. Látható fényű szkennert alkalmazva ezeket a hibákat túlexponálják, így létrejönnek a homályos minták. De nehéz megmondani, melyik volt előbb: fotókat szkenneltek, aztán újrafényképezték… vagy újrafényképezett nyomatokat szkenneltek, amit azután digitálisan újrafényképeztek. Ez igazából nem számít, a lényeg, hogy egyáltalán vannak ilyen hibák.

A Pegazus kiegészítése:

A Lunar Orbiter képek eredeti negatívjai az űrhajó fedélzetén készültek és egy automatikus eljárás során kerültek előhívásra, azután egy videókamera sávokban letapogatta, majd átküldték Földre. A Lunar Orbiter képeken látható csíkok tulajdonképpen ezek a szkennelési sávok. Az olyan Lunar Orbiter számok, mint a LO-III-162-H1, egyetlen képre utalnak. A LO-III-162 viszont három kép egyben.

És láttam néhány internetes oldalt, melyek ragaszkodnak ezekhez a hamis sémákhoz. Ők nem hazudnak. Az túl rossz lenne, hogy néhány ember fotókkal manipulál, hogy növelje a befolyást. És ha nem néz ki elég valósághűen, akkor minden határon túlmennek a szenzációhajhászás és a hitelesség nevében. És nem számít, ehhez hány levelet kell megírniuk más nevében, az egyes részleteket nem lehet részletdúsabbnak mutatni, mint amilyenek eredetileg voltak.

Ha az eredeti fotó nem mutat semmilyen részletet 100 százaléknál, nincs is semennyi!

Minél jobban nagyítunk egy fotót, annál kevesebb lesz a részlet, ugyanakkor annál nagyobb a pixelezettség, ebből kifolyólag a formák látszólagos átalakuláson mennek keresztül, de általában ehhez némi segítség kell. Ez ugyanúgy érvényes a nagyfelbontású szkennelésre, mint az alacsony felbontású negatívokra.

Még ebben a nagyfelbontású szkennelt fotóban is ezt találtam. Valójában az összes nagyítást eltávolítottam, amit más oldalakon csináltam, mert igazán nem emelnek ki semmilyen részletet, csak a pixelek nagyobbak. (A füstpamacsok és a körkörös tárgy kivételével, ami csupán kétszeres nagyítás.)

De ez az AS15 fotó csak 100 százalékon mutat részletet, a nagyítás nem változtat az éleken vagy az alakon. És mindenkinek tudnia kellene, hogy nem állítok és nem követelek semmit ezeken az oldalakon. Csak megosztom a megfigyeléseimet, elméleteimet és tapasztalataimat éppúgy, mint az optikai és fényképészeti tudásomat.

Csak két mód van meggyőződni, hogy mi igaz, és mi nem… Vagy kiadja az összes adatot a hatóság, aki létrehozta, vagy odamegyünk mi magunk… jelentkezni fogok önkéntesnek.

Ezen az oldalon összegyűjtöttem néhány példát, hogy megmutassam, minek tűnnek ezek a közönséges és ritka hibák. Látni fogja, hogy ezek a hibák beleérnek az űrbe, jóval túl a felszínen és még a negatív szélen is túl.

(Ezek az internetes oldalak nem mutatják meg azt a részt.) Egyet fog érteni vele, hogy ezek teljesen különböznek az ezen a fotón található két alaktól. Évek alatt megnéztem minden (több ezer) fotót ezen a két oldalon, és nincs még egy fotó, amin ugyanolyan alakok lennének, mint a 15-94-12741 HR –en. Ha valaki tud ilyet, szeretném tudni a fotó számát.

Még egy megjegyzés: Annyira izgatott engem ez a fotó, hogy e-mailben kértem a hatóságtól, amelyik a negatívokat szkenneli egy nagyon nagy felbontású példányt a nyilvánosság számára. (57 MB)

http://www.lpi.usra.edu/library/rpif.shtml

Amikor ez kész, feltételezve, hogy náluk van a kért negatív, e-mailben megküldték egy weboldal címét ahonnan letölthető. (Csak egy nappal korábban került hozzám, mint ahogy értesítettek.) Nagyon izgatott voltam, amíg a letöltésre vártam. Aztán a valóság: úgy tűnt, hogy ez az alacsony felbontású verzió felnagyított másolata. Semmi nem volt rajta. Még a kisebb ütközések nyomai sem. És annyira sötét volt, hogy amikor kivilágosítottam, alig-alig tűnt úgy, hogy ez ugyanaz a fotó.

Úgyhogy nem is fogom feltenni ide, értéktelen vacak, ami csak foglalja a tárhelyemet. Csak nagyítsa fel az alacsony felbontású verziót 57 MB-ra, és ugyanazt fogja kapni. Vagy kérheti saját maga a fenti link alapján.  

(Ötlet: Tudni akarják, mihez akar kezdeni a letöltött képekkel. Biztos szerzői jogi okokból. „Kutatás” vagy hasonló a helyes válasz… a többit töltse ki.)

Tudva, hogyan fejlődik a technika, az optika, a szkennelés és a fotóelemzés, a rendelkezésemre bocsátott negatív szkennelt képe nekem úgy tűnik, meg lett változtatva. Vagy legalábbis alacsony felbontással szkennelték, majd felnagyították. Itt van az aktuális két verzió eredeti felbontással az ő saját oldalukról:

 AS15-94-12741HR.JPG - Apolló képgaléria                            12741.JPG - LPI
 

Mit találtam az Apolló 15 képen?

 Négyszeres nagyítás normál és színes élesítéssel

A nyugati helyszín északi végén nemcsak úgy látszik, hogy csővezetékek mennek a földbe, van egy „kivágás” a középpontja fölött. A feldolgozó helyszínünknél nálunk szintén volt egy 50 láb mély, 100 láb széles, 200 láb hosszú árok, ahová a hulladékot rakták le, megtöltötték vele a teherautókat, elszállították és elásták.

Ez a „nyílás” sötétebb a környező területnél. Ha a hulladék anyagot valahogy áthelyezik, ellenőriznünk kellene Ciolkovszkij-kráter környező területeinek régi és új fotóit a kisebb, jelentéktelen kráterek tekintetében, hogy lássuk, bármennyi telt-e meg.

Nem állítom, hogy az anyagot kiszállítják. De ha ez a fajta technológia visszamaradt volna a helyszínen, akkor szintén lennie kellene egy holdbéli szállítmányozó technológiának is. Ez vajon kerekeken gurul, vagy egy repülő alkalmatosság, esetleg mindkettő? Vagy mi a helyzet egy mélyebb árokkal, amit belülről erősítettek meg, hogy megelőzzenek egy összeomlást?

És mi a helyzet azzal, ami úgy néz ki, mint egy nagy henger ennél a keleti helyszínnél levő alacsonyabb területen... egy TBM? Pontosan olyan, mint az a két TBM alább. Vegye észre, hogy ennek a legfelső vége a többinél kicsit szélesebb. Számomra úgy tűnik, van ott egy boom?, amit hozzáerősítettek.

A terv a hetvenes évek elejéről származik. Ez a típus bármilyen konfigurációban bővíthető.  Az összetevők hasonlósága a keleti helyszínhez meghökkentő. (Pegazus megjegyzés: a szerző említ valamit, ami meg fog mutatkozni a lenti videóban…)

És a TBM aránya a látható hengerhez éppen megfelelő.

Megjegyzések a TBM-ekhez

1960-as modell

1970-es modell, de ’82-es fotó

Nahát, nahát, nézd csak, kié…

Bár felmerült a gyanú, hogy a nukleáris meghajtású TBM képes lenne megolvasztani az anyagot, majd beolvasztaná a belső falakba, ahogy áthalad, kiküszöbölve a földalatti csőbeillesztések szükségességét, egy fotó nem sok, annyit sem találtam róla. De fogadni mernék, hogy a hasadás-meghajtású TBM létezik. A TBM-ek figyelemre méltó berendezések, szóval van itt még néhány variáció.

Szabványos TBM

Szerintem ennek a fejlesztésében a fogorvosom is részt vett. Útvágónak nevezik, mert ledarálja és félre söpri az ércet, így hozzáférhetővé válik az akna.

Emelkedő fúró, amit aknák összenyitásához használnak.

Fúró, állítható befogópofákkal

45 láb átmérő

Más gyanús területeket kiemeltem sárgával

Logikusnak tűnik, hogy ezek ellátó helyszínek lennének. Nekünk Ausztráliában a távoli helyszíneken az ilyet a biztonság és a szállítás miatt tartották fenn a felderítő csapatok, a helyben lakó személyzet és a logisztikai támogatás számára. Úgyhogy megnéztem közelebbről. Nem akartam elhinni, amit láttam. Bár ezek nagyon kis területek, némelyik részletes.

A Ciolkovszkij-kráter titkai

A Ciolkovszkij-krátert körülvevő területek könnyebb helymeghatározása érdekében készítettem ezt a fotót. Ez egy kis időt vett igénybe, mert csupán a fenti fotó szolgált referenciaként. Ahogy az alakoknak, a fölcsuszamlás törmelékeinek is van egy sajátságos mintája. Éppen ezt kerestem és végül megtaláltam a helyét. Egy kb. 25 mérföld átmérőjű akna-szerű gödör. Most már tudjuk, mi az a „karélyos  földcsuszamlás”.

Ha azt mondták volna, hogy „egy akna-szerű gödör Ciolkovszki-kréteren kívül”, egy másodperc alatt megtaláltam volna a helyett a két óra helyett, amíg próbáltam meghatározni a helyét. „A „karély” nem egy bányászati vagy más hivatásban használatos szakkifejezés, kivéve az orvosi hivatást, ami arra használja, hogy leírja a lebenyeket vagy az állapotát a…” – Webster szerint.

(A Pegazus megjegyzése: A karélyos földcsuszamlás kifejezés ebben az esetben a karély szót a terület alakjára alkalmazza. Hallottam ezt a kifejezést földrajzban, de ritkán használatos.)

Egy az Apolló 15 röppályái és fotói közül, ahogy onnan látszik a terület.

A modern űrkutatás adott a NASA-nak és a tudományos közösségnek egy új és megtévesztő szókészletet. Az általuk használt új terminológia legnagyobb része idegen nyelvek származéka. Ami őket ráadásul még megtévesztőbbé teszi, ha történetesen ismered azokat a nyelveket. Más, ami rám kissé frusztráló hatással van… csak azért, mert a Hold idegen bolygó, nem jelenti azt, hogy minden jellemzőjét idegen elnevezéssel kell illetni.

Az, hogy krátereket és jellemzőket emberekről neveznek el, rendben van, de a többi: görög, latin, római, bibliai és még egy tucat más. Azt hiszem, fogok készíteni egy Hold térképet csupa angol elnevezéssel.  

Ami számomra érdekes… elég érdeklődőek voltak, hogy felvegyék ezt a nagyfelbontású fotót az akna-árokról. (Bár én biztos vagyok benne, hogy Worden parancsnok nem nézte a felszínt egész idő alatt. Más kísérletekkel volt elfoglalva, és beütemezte a feladatok elvégzését.) Szintén nem tudom, hogy a kamerák a fotót automatikusan vagy kézzel vették fel. Aztán végül erre a fotóra esett a választás, hogy bekerüljön az Apolló archívumba.

De nincs más a környező területeken. Ez sugallhatja, hogy nem akarták elrejteni.  Azt is észrevettem, hogy az Apolló archívumban nincs semmilyen más fotó, ami egyértelmű hibát mutatna. Az archívumot úgy állították össze, hogy a fotókat sűrűn sorozatba rendezték minden küldetés időkeretében, azt a látszatot keltve, mintha a kiválasztott fotók kitöltenék azt az időkeretet. Tehát… képesek voltak szelektíven közölni a fotókat.

Tehát miért adnának fel csak egyet, amin hiba van, és ne említenék ezt az apró tényt? És miért nem választották a sorozat előző vagy következő fotóját? Az AS15 fotót egy 70 mm-es Hasselbladdel vették fel, aminek 5 hüvelyk széles negatívja van. Ezt a nyomatok is tudják és még mindig jól kivehetőek, és több, mint fele akkorák, mint egy átlagos poszter. De legszívesebben a 20x24-est vagy a legnagyobb16x20-ast használták, hogy könnyű legyen a keresés. Ezt valakinek látnia kellett.

(A Pegazus megjegyzése: A Playboy a középső oldalaira egy 70 mm-es Hasselbladet használ. És a NASA képeket felvették egy alacsony szemcsézettségű filmre, olyanra, mint te egy privát útifilmet. Ilyen tényező mellett döntsd el, mi az, amit mutatnak, és hogy néznek ki az eredetiek. H&W Control filmet használtam a hatvanas évek végén. Ez a film valóban NEM SZEMCSÉS. Ezt a filmet a hadsereg bocsátotta nyilvános használatra, mert nekik volt valami jobb, és azzal váltották fel. Ez bámulatos nagyításokat produkált. (Egyszer készítek egy oldalt, hogy példákat mutassak be.)

Hold szonda fotók a Langley Kutató Központban NASA szerkesztőinek otthonában...

Egy másik furcsa észrevétel… A Lunar Orbiter oldalán a sorozat előző fotója, a 12740. számú ugyanaz, elforgatva. Mi van ennek az akna-gödörnek az alacsonyabb végénél? Nem voltam képes lokalizálni még egy fotót Ciolkovszkij-kráternek erről a területéről ebből az AS15 sorozatból.

Kivéve azokat a Lunar Orbiter oldalán, de azok mind alacsony felbontásúak. A szélesebb látószögű pedig nagy magasságból készült. A szkennelést végző hatósággal kapcsolatos tapasztalataim után szeretnék találni egy másik forrást.

Valószínűleg léteznek, de nem azonnal elérhetőek online, ha csak meg nem bízol a fenti könyvtárakban. És vannak más ügynökségek, amiknek vannak másolatai.

A Pegazus kiegészítése:

Minden nagyfelbontású Lunar Orbiter kép a védelmi minisztériumba ment… Itt egy link ahhoz a vállalkozóhoz, aki a kamerákat készítette. ITT. Ők készítik ezeket a jelentéseket:

„Egy tipikus Lunar Orbiter küldetésen a fényképészeti rendszer gondoskodott a Hold-felszín 4000 négyzetmérföldjének nagy felbontású fotózásáról, olyan tisztasággal, hogy megmutatja a kártyaasztal méretű tárgyakat.” 

„Az első három küldetést, ami annak volt szentelve, hogy felvázoljon 20 lehetséges Apolló leszállóhelyet, közel egyenlítői pályáknál röpítették, 22 mérföldre a holdbéli felszín fölött. A negyedik és ötödik küldetéseket szélesebb tudományos céloknak szentelték, és nagy magasságban keringett a sarkkörön.”

„Az az összesen 1600 kép, ami az öt Lunar Orbiter által, az ITT fényképészeti rendszerrel készült, a fotómetrikusok elérhető a NASA-nál és az amerikai kormányhivatalok Védelmi MInisztériumának Térképészeti Hivatalában."

Nem lehet mindenért a NASA-ra mutogatni… 

Még egy megjegyzés ehhez:

Több ügynökséggel léptem kapcsolatba, mind katonai, mind tudományos ügynökségekkel, és még csak találgatást sem adtak arra nézve, hogy mik ezek. Ez két dolgot jelenthet: nem tudják, mi okozza ezt a fajta rendellenességet, bár ezt valószínűtlennek találom a több millió felvétel miatt, ami az űrben készült, vagy tudják, mi ez, de nem fogják felfedni, hogy mi folyik.

Szerintem az utóbbi igaz.

Szintén sok professzionális fényképésszel, stúdióval és fejlett laborral léptem kapcsolatba. És egyikük sem látta ezt a film rendellenességeként, vagy látott hasonlót korábban. A legtöbbjük olyan izgatott volt, mint én és néhányan megkérdezték, kielemezhetik-e ők maguk. miután biztosítottam őket, hogy nyilvános Internetes oldalról származik, többet is megtudhatunk ebben a kérdésben.

[A szerző által hivatkozott video azóta már elérhetetlen az Interneten - Aranyi László]

Írta: Jack Erneson

Vissza a nyitólapra