|
|
Arany László: (Újabb) épületek a Holdon |
|
|
|
|
|
|
|
A múlt év végén a Holdra leszállt Csang-’e 3 kínai holdszonda kicsit felkavarta az égi kísérőnket már több évtizede övező állóvizet. Hosszú évtizedek óta az első űreszköz volt, amely sima leszállást hajtott végre a Hold felszínén. Sikeres célba jutása Kínát a 3. nemzetté emelte, amely képes volt robotberendezéssel elérni a Hold felszínét a Szovjetunió és az USA után. Ráadásul még egy holdjárót is, a Jáde nyulat is magával vitte, majd miután üzembe helyezték azt, két hétig sikeresen működött is. A holdi éjszaka lefagyasztotta. Szó szerint. A figyelem - a történteken túl - akkor irányult kiemelten a Csang’e 3 eredményeire, amikor az egészen más jellegű képeket kezdett a Földre sugározni, mint amilyeneket az Apolló-expedícióktól megszokhattunk. A kínai holdszonda képein ugyanis megjelentek a Hold valódi színei. E valódi színekből azonnal kiderült, amit már eddig is tudtunk, hogy az Apolló-program valójában színjáték. Azóta már a rendező nevét is megismertük, Stanley Kubrickét. A felvételek stúdiófelvételek, a holdfelszíni képek a legjobb esetben is – legfeljebb - űrszondák által készültek, az Apolló űrhajósai sem ott, sem akkor, sem azzal a technikával soha, de soha nem jutottak el a Holdnak még a közelébe sem, nemhogy leszálltak volna rá és „biztonsággal vissza is tértek volna onnan”. Végre megláthattuk mi a különbség az Apolló-filmekhez használt kohósalak és a Hold felszínét valóban borító anyag között. Mind színben, mind szemcsézettségben. A kínai holdszonda fotóin nyoma sincs a Kubrick-féle hármas vágási technikának. Tehát eredetinek tekinthetők. És a valóságot ábrázolónak. A kínai holdszonda első felvételein máris felbukkan egy szabályos épület. Hogy valóban épületről van szó és nem „fény- és árnyék játékáról” (a Hold esetében nem jöhet szóba – a NASA szerinti – a „szélfútta szikla szöveg...), arra bizonyítékul szolgál szabályos, csonka gúla alakú formája, a valamiféle kupola a tetején - és mintha bejárattal is rendelkezne. A Holdon a ritka légkör miatt a távolság csalóka, az épület méretét csupán becsülni lehet: néhányszor tíz méter lehet maximum.
1. ábra. A kínai Csang’e 3 űrszonda a Holdra szállását követően készítette ezt a felvételt, a kinagyított részen egy kisebb, piramisra emlékeztető épület látható.
A kínai Csang’e 2 holdszonda a követőjével, a 3-as számúval ellentétben a felszínre ugyan nem szállt le, ám holdkörüli pályára állt és onnan fényképezte égi kísérőnket. Az egyik képen egy kráterfal látható, közvetlenül a kráter peremén pedig egy (két)? hosszúkás épület, s ha tovább követjük szemünkkel a kráter szélét, valamint a kissé beljebb eső területeket, több lapos és/vagy kerek, illetve kupola formájú épület is megjelenik. Sajnos nem áll rendelkezésünkre jobb felbontású kép, pedig milyen jó lenne.
2. ábra. A kínai Csang’e 2 holdszonda a keringési pályájáról készítette ezt a felvételt. A kinagyított részeken a kráterfalon, szabályos szerkezetek láthatók.
Az épületek sajnos nagyon távol vannak, szinte a felismerhetőség határán, ám csoportosulásuk a kráter környékén azt sejteti, hogy esetlegesen valamiféle bányászati tevékenységről van szó. A szabályos – és ezért minden bizonnyal mesterséges – felszíni formákat mintha utak kötnék össze, ám ezt már korántsem jelenthetjük ki határozottsággal. A következő említésre méltó felvétel ugyancsak a Csang’e 2-es kínai holdszondának köszönhető, ám amikor nyilvánosságra került, többen felismerték benne a Lunar Orbiter 6, amerikai holdszonda 1966-ból származó, 3085-ös számú felvételét! (éles szemű szakember volt az illető a javából!) A kínaiak nem először játsszák meg ezt a trükköt, első holdszondájuk fotói kapcsán „véletlen” belekevertek a gyűjteményükbe néhány Surveyor holdszonda felvételt is… Akárhogy is, a fotó előkerült, és bizony elég tekintélyes méretű épület-komplexumot láthatunk rajta. Jól kivehetők az éles, szögletes, a természetben „önmagától” létre nem jött felületek. A minden bizonnyal többszintes épület előtt kivehető egy felüljáró (híd?), háta mögött pedig, kissé távolabb, egy szerényebb méretű épületkomplexum, közvetlenül a kráter falához illeszkedve. Nagyságrendileg több száz méteres együttesről lehet szó. Rendeltetését illetően ismét csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Mivel kráterfal mellett található, ilyenkor a legelső szóba jöhető felvetés a bányászat lehet. Ám arról is lehet szó, hogy a mélyen a felszín alá lenyúló barlangrendszerek bejáratát „őrzi”, védi.
3. ábra. Az amerikai Lunar Orbiter 6 holdszonda eredetileg 1966-ban által készített, 3085-ös keretszámú, majd a közel 50 évvel később, a Csang’e 2 űrszonda felvételei között is megtalálható, lényegében azonos fotón, felbukkanó épület-együttes.
Unásig ismételhetjük a kérdéseket: kik? kikor? hogyan? stb. hozták létre ezeket a szerkezeteket, ám konkrét válasz helyett a szokásos lerázó és mellébeszélő szövegeket hallhatjuk, ha egyáltalán megszólalnak az illetékesek. Viszont, bátor és leleményes emberek példát mutattak, egész egyszerűen kiperelték az információt a NASA-ból, az FBI-ból és a többi állami szervből – az információ szabad áramlását biztosító törvényre hivatkozva. S mivel az USA-ban szokásjog van, a dolog innentől kezdve egyenes. Vagy majdnem az. Be kell őket perelni! Amennyiben a Holdon nem lenne semmi „érdekes”, akkor vajon mi a magyarázat arra, hogy 1994-ben a katonaság is odaküldött egy űrszondát, a Clementine-t? A felvételei döntő része soha nem került nyilvánosságra, ám amelyek előkerültek, vagy igen súlyos hamisításokon estek át, vagy ha ez nem történt meg, bizony mégiscsak figyelemre méltóak, nem arról szólnak, hogy a Hold halott, kopár és lakatlan égitest lenne… A De Moraes kráterben látható az alábbi szabályos szerkezet. A rendeltetéséről még csak tippelni sem tudunk. Azzal kapcsolatban is csak sejtéseink lehetnek, hogy vajon a hengeres (tartály?) rész alatti sötét terület csupán árnyék, vagy magának a szerkezetnek a tartozéka. Bármi lehet. Kizártnak tartom, hogy akár ezt, akár az alább említésre kerülő Clementine felvételt ne vizsgálták volna ki alaposan és ne derítette volna fel részletesen a jelenleg is a Hold körül keringő valamelyik amerikai űrszonda.
4. ábra. A Clementine holdszonda felvétele a De Moraes kráterről. Ugyancsak szabályos szerkezetet láthatunk benne.
Az eddig tárgyalt épületek-struktúrák maximum néhány száz méteres nagyságrendűek voltak. Ám mit mondjunk a Clementine holdszondának a Hold déli sarkvidékéről készült, mozaikdarabokból összerakott felvételén látható gigászi formára? Azon ugyanis a 85° nyugati irányban, egy nagyjából 170(!) km hosszúságú, hatalmas, elképzelhetetlenül nagy, téglalaphoz közelítő formájú alakzat látható. Természetesen magát a kérdést sem érdemes feltenni, hogy ugyan mi lehet ez, hiszen választ úgysem kapnánk. Mindenesetre, döbbenetesen nagy a szóban forgó objektum. Árnyékát és oldalfalát vizsgálva azt is könnyen beláthatjuk, hogy nem csupán arról van szó, hogy egy 170(!) km hosszú téglalap heves a Hold porában, hanem bizony a magassága is tekintélyes, legalább 20(!) km, azaz kettő és fél darab Csomolungma, a szélessége pedig kb. 40 km. Lenyűgöző gigász.
5. ábra. A Clementine – katonai űrszonda – a Hold déli sarkvidékének térségében képezte le ezt a gigászi, 170(!) km-es oldalhosszúságú, téglalap alakú struktúrát.
Olykor aztán a szerencse és/vagy a hanyagság is a kezünkre játszik. Az egyik NASA alkalmazott, miközben sajtótájékoztatón vett részt, karjával egy – korábban – a kezébe nyomhatott fotón könyökölve adja elő – bizonyára –, jól betanult szövegét, a világűr és a különböző naprendszerbeli égitestek által jelentett szörnyű veszélyekről, és az emberre leselkedő súlyos és talán túl sem élhető megpróbáltatásokról, ha meg akarja látogatni őket, ám egy szemfüles újságírónak köszönhetően az ország-világ elé került, miket is nézeget azokban az időszakokban, amikor nem a hivatalos és kötelező mellébeszélésnek tesz éppen eleget…
6. ábra. Az egyik sajtótájékoztatón valamelyik NASA alkalmazott éppen egy nem hétköznapi holdfotón könyököl.
A karja alatt a kráteres felszín (éppen a kráterek jellemzői utalnak inkább a Holdra, mint a Merkúrra), egy tekintélyes méretű, négyzetes struktúrát hordoz. Bizonyára valamiféle épületet. Ha ezek után a NASA bármelyik képviselője kijelentené, hogy ők aztán semmit nem titkolnak, és a NASA valamennyi űrprogramja a legteljesebb nyilvánosság bevonásával zajlik, akkor abban a pillanatban elárulná magát, hogy ismét nem az igazat mondja. Ahogy azt már megszoktuk tőlük. Ám minden egyes megtévesztő és félrevezető szövegükkel csak önmagukat teszik még jobban és egyre jobban nevetségessé…
|
|
