|
|
Békássy Balázs: Az élő Hold |
|
||||||
|
|
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij
|
|
||||||
|
|
A fentebb látható kép egy Holdon működő aranybánya vázlata, amelyet Konsztantyin Ciolkovszkij készített 1895-ben. (Az Ég és Föld csodái)
A cső, amely a piramis alakú tornyokhoz csatlakozik, tiszta üveg, melyen keresztül embereket lehet kivenni. Elrendezése alapján bányaépület lehet. A felette lévő űrhajó pedig, formáját tekintve - napjainkban UFO-nak hívjuk – valóban érdekes.
Korát megelőzve, folyékony hajtóanyagú rakétát fejlesztett ki, és a tengelye körül forgó (tömegvonzás miatt) űrállomás kivitelezését tervezte meg napenergia-gyűjtővel, panelekkel és tányérantennával… 1896-ban!!! Honnan szerezte a tudást a távbányászatról?
Ezek azok a berendezések, melyekkel kezdtük rövid beszámolónkat a Ciolkovszkij „rejtélyek”ről, az emberről, akiről a krátert elnevezték...
Mielőtt a Wright testvérek megtették volna első repülőútjukat, ő már egy űrállomás és folyékony üzemanyaggal hajtott rakéta terveit vázolgatta. Munkáit 1903-ban jelentette meg, 3 hónappal azelőtt, hogy az első ember a levegőbe emelkedett. Folyékony hidrogén és folyékony oxigén volt a kedvenc keveréke. A hidrogént elég nehéz volt előállítani. Ugyanakkor észrevette, hogy a keringési pályára való ráálláshoz többfokozatú rakétákra lesz szükség.
Legutolsó frissítés 2007. szeptember 7.
Aranybánya vázlata a Holdon 1895-ben
Daily Herald szerdai száma, február 6-a, 1895 Delphos, Ohio Esti hírek napilap – 1895. március 12-e Lincoln, Nebraska Delhos napilap, Herald – 1895. augusztus 28-a Delphos, Ohio
Szintén az arany kinyerésének folyamata látható ezen a 2 oldalon (weboldalon):
Képekben: Élet a Holdon, BBC hírek 2006. december 5-e Ez az 1895-ből való vázlat a Holdon folyó bányászást mutatja
Tudományos Internet Enciklopédia, David Darling, Holdbázis Egy Holdon lévő kolónia gondolata már régóta sci-fi írók kedvenc témája. Konsztantyin Ciolkovszkij írt egy bázisról, ahogy mások is már a XIX. Század végén, illetve a XX. század elején.
Életpálya
Ciolkovszkij, Konsztantyin Eduardovics
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij Kozmonautika-történeti Állami Múzeum
Orosz fizikus és iskolai tanár, a modern rakétatechnológia feltalálója. Egy kicsiny városban, Izevszkoje-ban született, cirka 100 évvel azelőtt, hogy országa megalkotta, és pályára állította az első műholdat. Kidolgozta a rakétatechnikát és felfedezte az űrutazás lehetőségét beleértve a többfokozatú rakéta hajtotta járműveket. Így emlékszik vissza: „Már régóta foglalkoztatott a rakéta, ahogy mást is – csak egy apró, jelentéktelen mindennapi dologként. Nem emlékszem pontosan mi sarkallt engem erre. Első lépésként valószínű kipattant a fejemből egy ötlet Jules Verne zseniális írótól. Ő alapozta meg gondolataimat az egyes részekről, aztán jött egy „szikra”, amit az elme munkája követett.
Korai évei
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij Kozmonautika-történeti Állami Múzeum
9 évesen Ciolkovszkij skarlát következtében megsüketült. Iskolába járni nem tudott ugyan, viszont falta a könyveket. Korai érdeklődését a repülés iránt szüleitől örökölte. 13 éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Habár apja szegény volt, ő mégis matematikából felküzdötte magát és Moszkvába utazott, hogy az ottani műszaki főiskolán tanulhasson. Ott találkozott egy sokat olvasott pártfogóval, Nikolaj Fjodorovval (akit többek között Tolsztoj, Dosztojevszkij és Leonid Pasternak, Boris apja is elismert). Fjodorov naponta tanította az ifjú Ciolkovszkij-t könyvtárakban néhány évig. Megismertette őt a matematikai és tudományos könyvekkel, beszélgetett vele arról, hogy az emberiség előbb-utóbb űrkutatásba fog kezdeni.
17 évesen, Moszkvában, először gondolkodott el az űrrepülésről. Ötleteit részben Jules Verne-től kölcsönözte. Ettől fogva foglalkoztatta az űrjárművek tervezésének gondolata. Nagy célja volt, hogy nem egyszerűen kijutni az űrbe…ÉLNI AZ ŰRBEN! (az emberiségnek, hogy társadalommá váljon).
1878-ban Ciolkovszkij matematika tanár lett Kalagában, két órányira délre a fővárostól. Bár végrehajtott néhány kísérletet gőzgépekkel, pumpákkal és szellőztetőkkel otthoni laboratóriumában, erőfeszítései elméleti munkák maradtak. „Ezek csak tervek voltak, melyek tükrözték elképzeléseimet”, írta.
Rakétakutatások
Ciolkovszkij nagyot alkotott a korai szakirodalom űrrepülést érintő témakörében, beleértve a klasszikus írást: Az Űr felfedezése - reaktív hajtás révén (1896). 1898-ban megalkotta a rakéták működését leíró alapegyenleteket a rakéta-egyenletét. 1903-ban került először napvilágra az ezt tartalmazó publikáció, néhány hónappal azelőtt, hogy a Wright testvérek történelmi (ember-vezette) repülése megtörtént. Úgy tűnt, hogy többen mások is foglalkoznak Ciolkovszkij űrutazási terveivel (ahogy cikk írt róla „Az Űr felfedezése rakéta-hajtotta eszközökkel”) – az orosz Naucsnoje Obozrenyije (Tudományos napilap) hasábjain jelent meg – sajnos lefoglalták és elkobozták a cári hatóságok. Ahogy Ciolkovszkij többi, széles körben kutatott munkája is eltűnt (kevesebbet kapott cikkeiért, mint egy tanár). Mindez sok évvel azelőtt történt, hogy a nyugat egyáltalán tudomást szerezhetett munkásságáról.
Az 1903-as cikk is rakéta-hajtóanyagok különböző kombinációjáról szólt és arról, miként lehet azokat használni egy ember működtette űrhajónál.:
„Képzeljük el… Egy meghosszabbított fémkamra… a tervek szerint nemcsak különböző fizikai szerkezetek megvédésére alkalmas, hanem emberi pilótáéra is… A kamrát, részben, nagy mennyiségű, összekeverve robbanó elegyet alkotó gáz tölti ki. Ez a keverék, egy meghatározott ponton, meglehetősen egyenletesen, forró gázként áramlik végig a csövön, lángolva csapódva ki a trombita formájú cső végén. Ezek a csövek hosszúkásan vannak kialakítva a kamra falai mentén. A cső szűk végében a robbanékony anyagok összekeverednek: ide vezetjük be a sűrű, éghető gázokat. Ezután jelentős ritkuláson és hűlésen mennek keresztül; a gázok az űrben robbannak; aránylag nagy sebességgel és fényt kibocsátva, a cső másik végén. Tisztán, biztos körülmények között, akár egy lövedék, amely megy, mint egy rakéta." - Ciolkovszkij
Ciolkovszkij egyik kedvenc hajtóanyag-keveréke – (melyet ma főként űrrakétáknál használnak) folyékony hidrogén és oxigén volt, ez az elegy képes létrehozni különösen nagy tolóerőt a kilövéskor. A rakétázás egyenlete segít meghatározni azt a végsebességet, amit egy űreszköz adott indulási tömegnél elérhet. Adódtak problémák a hidrogén átalakításánál, annak folyékony halmazállapotúvá való tételével, különösen kezdetekben. Ciolkovszkij azonban megoldotta ezt a problémát. Jegyzeteket készített, így szól egyikük: „ A hidrogén helyettesíthető folyékony vagy sűrített szénhidrogénnel, pl. acetilénnel vagy petróleummal.”
Rakéta-egyenlete újabb, fontos felismerésekhez vezettek
Ha egyetlen rakétafokozattal kívánjuk elérni a kozmikus sebességet, iszonyatos mennyiségű üzemanyagra van szükség. Tehát, hogy elérhessük az első kozmikus sebességet (ahhoz megfelelő sebesség szükséges, hogy elérjük a Föld körüli pályát), 8 km-t másodpercenként, az üzemanyag súlyának legalább 4x túl kell lépnie a teljes rakétáét (beleértve a hasznos terhet is)… A rakétafokozatok használatában rejlő lehetőség révén nagy kozmikus sebességre tehetünk szert, aránylag kis mennyiségű hajtóanyag felhasználásával. A többfokozatú rakéta működési elvét tűzijátékgyártó cégek már legalább 2 évszázada ismerik. De Ciolkovszkij volt az első, aki felismerte, könnyebben is ki lehet jutni űrhajókkal az űrbe általuk, kiszabadulva ezzel a Föld gravitációs mezejéből.
Utazás a Kozmoszba
Az űrrepülés fizikai problémáinak megoldásával Ciolkovszkij a biológiai nehézségeket is igyekezett megoldani. Javasolta: az asztronautákat merítsék vízbe, hogy csökkentsék ezzel a landolásnál jelentkező gyorsulás okozta hatásokat és az űrhajókon létrehozott növénykultúrák segítségével az oxigén-újrahasznosítás és az élelmiszerről való gondoskodás is könnyebbé válhat. Írt űrruhákról, súlytalansági körülmények között használható zuhanyozóról, melyek napenergiával működnek, illetve összegyűjtik azokat.
Korát megelőzve, alaposan tanulmányozta értelmes élet létezését a világegyetemben. Némelyik földönkívüli életforma akár teljes egészében hidrogénből is állhat (miként az intelligens csillagköd Fred Hoyle: a Fekete felhő c. írásában), Ciolkovszkij kíváncsi volt létezik-e rendkívül fejlett életforma. Ha igen, úgy vélte, annak testetlen tudatnak kell lennie. 1925-ben megjelent művében (A Világegyetem monizmusa) felvetette, a rendkívül fejlett létezők szisztematikusan megsemmisíthetik az alacsonyabb-rendű lényeket, mint az állatok és a baktériumok, sokkal inkább, mint valamiféle fájdalmas biológiai evolúcióba menjenek bele. Továbbá, felvetette, létezhet egy olyan faj, mely technológiai fejlődése során olyan szintre jutott, hogy képes "kontrollálni a gravitációt és ... benépesíteni a Világegyetemet". Hitte, hogy csillagközi utazás elérhető, levelet írt a Fiatal Technikusok Szervezetének, miszerint a "közeli jövőben rádióhullámok fognak behatolni a légkörön át és… valószínű ez lesz a fő csillagközi kommunikációs módszer", e felvetés tulajdonképpen a SETI kutatás előzménye volt.
A hagyaték
http://www.daviddarling.info:80/index.html http://www.daviddarling.info:80/encyclopedia/T/Tsiolkovsky.html
Ciolkovszkij kutatásai nagy hatással voltak Valentin Glusko-ra, Sergej Koroljovra, Igor Merkelovra, Alexander Poljarnyira és másokra, akik a szovjet űrprogramnak adták e találmányokat. Nyugaton egészen az 1930-as évekig láthatóan ismeretlenek voltak munkái, amikorra is az alkalmazott rakétatechnika teljesen függetlenül ugyancsak kifejlesztésre került a német származású Herman Oberth és az Egyesült Államokbeli Robert Goddard által.
Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel és az egységes Szovjetunió létrejötte után Ciolkovszkij eredményeiért kitüntetésben részesült, és 1921-ben munkájáért élethosszig tartó nyugdíjazásban az állam részéről; azt is megengedték számára, hogy abbahagyja a tanítást és minden idejét kutatásainak szentelhesse. igazodva egész életéhez, mely többnyire láthatatlanul és ismeretlenül zajlott, a legnagyobb számára állított emlékmű ugyancsak láthatatlan az emberi szem számára - a hatalmas Ciolkovszkij-kráter a Hold túlsó oldalán található.
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij Űrhajózás-történeti Állami Múzeum
Ciolkovszkij vázlatai
Ciolkovszkij - történelem postabélyegeken
Érdekességek és összefüggések
Tény: ő építette meg az első szélcsatornát 1897-ben. 1996. decemberében John Blaha amerikai űrhajós, a MIR orosz űrállomás fedélzetén, elsőként aratott teljes egészben az űrben növesztett gabonát, ezzel első alkalommal megtéve a 9. lépés Ciolkovszkij 16 lépésből álló tervéből.
„Mennyei királyság” – Űrlift
Az ötletet eredetileg egy orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkij vetette fel könyvében még 1895-ben az „Elmélkedések a Földről és az Égről és a Vesta-ról”. Akkoriban az 1889-ben megépített Eiffel torony számított a legmagasabb épületnek a világon. Ciolkovszkij ennél sokkal égbetörőbbet képzelt el, a tetején kábellel, mely ezer kilométerekkel nyúlt volna fel az űrbe. A kábel A „Mennyei királyság”-ban végződött volna – saját elnevezése az általa tervezett űrállomásra – a geoszinkron pálya magasságában. Innen az űrhajók könnyedén hagyhatnák el a Földet távoli bolygók felé indulva.
Ciolkovszkij kormányozható léghajója
„Konsztantyin Ciolkovszkij nemcsak a modern rakétatechnika feltalálója volt, hanem a kormányozható léghajó technológiáé is” - Nyilatkozta Szergej Bendin. "Befejezetlen kormányozható léghajóját meglehetősen eredeti módon használták fel. A bordázatának fém összekötőit a moszkvai Majakovszkaja Metro állomása boltozatának díszítésére használták” – The Moscow News. Szergej Pavlovics Koroljov (gyakran írják Koroljev-nek) vezető szovjet rakétamérnök és -tervező volt a Szovjetunió és az USA közötti űrverseny idején az 1950-es és ’60-as években. Egy időben bebörtönözték, a szovjet gulágon kellett dolgoznia (alapjában véve rabszolgaként), mint aranybányász – Wikipédia.
1945-ben, Wernher von Braun és német rakéta-csapata a legfontosabb, a rakétakutatásokkal összefüggő dokumentumaikat - elrejtette egy aranytárnában. Miután Von Braun csapata megadta magát az amerikaiaknak az iratokat megtalálták, az Egyesült Államokba szállították, ahol fontos központi szerephez jutottak az amerikai űrprogram megvalósításában.
Sergei Koroljov (1907-1966)
A szovjet űrprogram atyja, Koroljov, pályafutását a repülés legegyszerűbb módjának aerodinamiai megoldásaival kezdte: vitorlázó-repülőgépek tervezésével. 1932-től viszont érdeklődése és intellektusa a sugárhajtás és a rakétatechnika felé orientálódott. Tervezői munkái között szerepel Oroszország első rakéta hajtotta pilótás repülőgépe, az RP-318-as.
1938-ban Koroljovot Sztálin parancsára bebörtönözték. Börtönviseltként először aranybányában dolgoztatták, később az újonnan létrehozott " Börtön Tervezési Hivatalban" , ahol együtt dolgozott a híres repülőgép-tervezővel, Tupoljevvel.
1942-ben áthelyezték és igazgató-helyettesként dolgozott a rakétahajtású repülőgépek repülési kísérletein, később pedig a német V-1-essel egyenértékű hajtómű kidolgozásán munkálkodó sugárhajtómű-fejlesztő csoport tagja lett. Szabadulása után Koroljev Németországba ment, egy Sztálin által összeállított kutatócsoport tagjaként, a német rakétatechnikáról megszerezni minden lehetséges információt.
N.S. Kardesev, a "Nem földi civilizációk információ-átviteléve" című tanulmány szerzője, (Szovjet Astronomy, 8, 217 (1964); Carl Sagan és I.S. Sklovovszkij: Intelligens Élet az Univerzumban, p. 469. Dell, New York (1966) rámutattak, hogy Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij, orosz űrfelfedező, 1895-ös Álmok a Földről és Égről című könyvében a földi környezeti feltételek világűrből történő megváltoztathatóságáról gondolkodott. Kijelentette, a teljes napsugárzás mindösszesen 5x10-10 része ér el bennünket. Akár az egészet is felhasználhatnánk, ha benépesítenénk a Naprendszert, átépítenénk a kisbolygókat városláncolatokká, és irányítanánk őket, miként a kisebb bolygókat is, így könnyedén meg lehetne teremteni az életfeltételeket 3x1023 ember számára.
A lélekről
Láthatóan Ciolkovszkij meghatározta a „Lélek” létezésének lehetőségét.
Korát messze megelőzve, igen szerteágazóan írt a más világokon lehetséges élet kialakulásáról. Néhány földönkívüli életforma, miként feltételezte, akár teljes egészében is hidrogénből állhat (miként az intelligens csillagközi köd Fred Hoyle: a Fekete felhő c. könyvében). Ciolkovszkij szintén elgondolkodott azon, hogy talán lehetségesek olyan rendkívül fejlett lények, melyeknek már nincs szükségük testre tudatuk hordozásához - A Világegyetem Monizmusa - című könyvében (1925)
Konsztantyin Ciolkovszkij könyvei
Ciolkovszkij „Grezi o Zemlje i Nebe” (Álmok a Földről és Égről) című könyvének korai kiadása
Ciolkovszkij, a „Na Lune” (A Holdon) című tudományos-fantasztikus regényének korai kiadása
Ciolkovszkij, a „Na Lune” (A Holdon) című tudományos-fantasztikus regényének korai kiadása
Kéziratok
Ciolkovszkij kéziratai ritkák és drágák. Mindazonáltal néhány elérhető. A következő címen néhány hiányos oldal és kivonat a források másolataival megtalálható. Mindegyik több ezer dollárba kerül. http://www.thelivingmoon.com/45jack_files/03files/Tsiolkovsky_002.html
Az alább látható könyvek az Amazon.com-on már elérhetőek
Válogatott munkák - Konsztantyin E. Ciolkovszkij-tól (papírkötés) Írta: Konsztantyin Ciolkovszkij, szxerkesztette: Adam Starchild
A Holdon Írta: Konsztantyin Ciolkovszkij (papírkötés)
Álmok a Földről és az égről Írta: Konsztantyin Ciolkovszkij (papírkötés)
A Holdon Írta: Konsztantyin Ciolkovszkij (papírkötés)
Kormányozható léghajók Írta: Konsztantyin Ciolkovszkij (papírkötés)
|
|
