|
|
Arany László: Az élő Hold |
|
|
|
A Hold üvegtornyai
|
|
|
|
Az itt bemutatásra kerülő bizonyítékok egyeseket majd bizonyára zavarni fogják, nem önmaguk miatt, sokkal inkább a következmények miatt. Nem valami távoli égitesten találhatók, teszem azt a Marson. Nem. Hanem közvetlenül a fejünk felett, a Holdon. Olyan helyen, melyről azt gondoljuk, a miénk, emellett halott égitest, semmiféle élet nem található rajta. Ha valaki tényleg így is gondolja, jobban teszi, ha ezen a ponton abbahagyja az olvasást, hiszen azon vagyunk, hogy ez a lufi kipukkadjon.
A mellékelt felvételek közvetlenül az 1994-ben tevékenykedő, a Haditengerészet által felbocsátott, Clementine nevű katonai mesterséges hold hivatalos archívumából való, pontosan a nyilvánosságra hozott felbontáson, a képen pedig két, igen nagy, toronyszerű objektumot látunk. Habár rögtön észrevehetjük a képhamisítási technika alkalmazását rajtuk, a ködösítést és az elmaszatolást, amiatt a szerkezetekből semmi részlet sem kivehető, még nem jelenti azt, hogy semmi se lenne ezeken a felvételeken, amit elemzés alá ne vehetnénk. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy az 1994-es képhamisítási színvonal eljárása során egyenként vették kezelés alá ezeket a hatalmas objektumokat, nem a manapság alkalmazott igen kifinomult technikát vetették be, mikor is a teljes területet hamis felszínnel (mátrixszal) vonták volna be, miként azt az MGS MOC marsfotói esetén teszik. Az akkori technikának köszönhetően tehát elmondhatjuk, amit látunk azok nagy valószínűséggel nagyméretű, igen magas, függőlegesen álló tornyok, melyek mellett bármilyen ismert földi épület eltörpülne. Az objektum szélesebb aljánál kezdődik a hamisítási technika alkalmazása; alakja mellesleg igen jellemző a földi felhőkarcolókra, miként felfelé haladva egyre keskenyebb. A Holdon azonban sokkal nagyobbak és messze magasabbak, mint bármi hasonló a Földön, kétségtelenül, a Hold kisebb gravitációjának köszönhetően. Fordítsuk figyelmünket közvetlen az objektumok közelébe, rögtön feltűnik, nem vetnek árnyékot! Első benyomásunk az lehet, talán szó sincs semmiféle függőleges tornyokról, sokkal inkább egy fedési technikával van dolgunk, amit vízszintesen vittek fel az alapfelvételre, elrejteni annak részleteit. A tornyok környezetében mindenhol láthatunk árnyékokat, ám van velük egy kis gond, egyes helyeken ismét csak képhamisításnak vetették alá őket, a jelenleginél láthatóhoz képest sokkal jobb felbontáson, s aztán rontották le a felbontást. Ezt az eljárást hívják szakmai körökben „térkép”-típusú eljárásnak, a képeket a maguk eredeti felbontásában soha sem tárják a nagyközönség elé; mindezt megtetézik még a távolság manipulálásával, amikor is a felszínt úgy állítják be, mintha a fotó nagy távolságból készült volna. A két technika együttes alkalmazásának köszönhetően megjelennek a fotókon a kicsiny, szögletes geometriai formák, ha alaposan megnézzük, a teljes képfelület tele van velük, különösen a kolosszális objektumok közelében. Az egyedi objektumokon való térkép-típusú technika alkalmazása során kimaradnak a fényt erősebben visszaverő részek, s amikor a felbontást elrontják, a hivatalosan kiadott szintre, akkor létrejön a sok-sok parányi szögletes forma, miként az látható a mellékelt felvételeken is. Ha valaki nagyon közelről megnézi, bal oldali torony bal oldali részét, akkor könnyen észreveheti, valamennyi kis forma mellette, szögletes. E technika alkalmazása következtében feltöredeznek az egyébként szabályos árnyékok, akár természetes, akár mesterséges objektumok közelében a felszínen (bár a tornyok esetében bizonnyal szándékosan távolították el azokat), viszont megmaradnak a szabályos struktúrák tetejének fényt jobban visszaverő részei. A szélein hosszú egyenes vonalakat tartalmazó, sötét árnyékokat az automatikus képhamisító számítógépes program kidobja, hiszen felismeri azok szabályos geometriáját, és alkalmazza valamelyik szokásos fedőtechnikát. Amikor az eredeti, nagyfelbontású képen végrehajtották valamennyi hamisítási eljárást, a felbontást elrontják, ezzel is azt az illúziót keltve, mintha a felvétel nagy távolságból készült volna, eközben viszont a tornyok a kép többi részétől eltérő digitális formát öltenek. A felszín ködös/elmaszatolt színeit alkalmazták a tornyokra is. Amikor a legnagyobb objektumok lefedése is megtörtént, a felbontást még inkább elrontják, azaz, mintha a kép még nagyobb távolságból készült volna, az elkészült végeredményt pedig nyilvánosságra hozzák, miként itt is látható. Ez a látszólag igen nagy távolságról készül kép – az eredeti képfelbontáshoz képest -, már teljesen lehetetlenné teszi, hogy bármit is alaposabban megvizsgálhassunk eredeti méretében; a hivatalosan kiadott felvételen pedig teljesen összekeveredik a valós és a hamis részletek halmaza. A távolsággal való manipuláció igen hatékony technika, a normális méretű objektumokat erősen lekicsinyíti, felismerhetetlenné teszi, ráadásként a ködösítési és/vagy maszatolási technikával szinte tökéletes eredményt lehet elérni, a tájat uraló hatalmas tornyok azonban kifogtak a számítógépes programon, túl nagynak bizonyultak számára, így azok továbbra is észrevehetőek maradtak. Ezért a kép alapszínét kissé sötétebbre vették. Ha a jelen képre felhívjuk a figyelmüket, akkor már előre fogadhatunk abban, hogy védekezésként előadják, a Clementine űrszondának nem a színek és a visszaverődések pontos megörökítése volt a célja, nem arra tervezték, hogy felismerje a felszín élet átmeneteit, hanem arra, hogy a fényvisszaverődésekben előforduló pontos különbségeket érzékelje. Természetesen ez a magyarázat megfeledkezik arról a tényről, hogy mindössze néhány egyszerű képfeldolgozási eljárás alkalmazása révén a felbontást kissé közelebb tudjuk vinni az eredetihez, némi kontrasztnövelés és világosítás révén a kép kissé élesebb lesz. Természetesen, ha az eredeti élesség nem lett volna valamilyen szinten jelen a képen, mindezt nem lehetett volna végrehajtani. Ez a tény bizonyítja, a eredeti képélességet szándékosan lerontották. De ezen nem is kell különösen meglepődni, hiszen a legjobb katonai képfeldolgozó specialisták képesek arra, hogy megszámolják egy kopasz terrorista fején a pattanásokat műholdas fotók alapján (bár lehet, ez kicsit túlzás, de nem biztos), akkor vajon mi lehet az oka annak, ha a Clementine holdszonda fotóinak tízezreit vesszük elő, azokon folyamatosan tapasztaljuk hozzá nem értésüket? A különböző típusú képhamisítási eljárások kombinációja hatékonyan tünteti el a mégoly hatalmas alakzatokat is, mint az itt látható tornyok, rendkívül nehézzé teszi megkülönböztetésüket attól a felszíntől, ahol megtalálhatók. Nos, ez tehát a Clementine űrszonda hivatalosan kiadott felbontásának magyarázata. Ha valaki szeretné összehasonlítani az itt bemutatott első felvételt az archívumokban fellelhető képekkel, szeretném emlékezetni, hogy a fotó javítása érdekében apróbb képtisztítási eljárást hajtottunk végre a felsorolt titkosítási eljárások ellensúlyozására. Szóval, elő kell készíteni egy grafikus programot és megfelelő módon használni, hogy a sötétségből kinyerjük a nyomokat és a kontrasztokat élesítve a hivatalos szervek által elmaszatolt részleteket tisztábbá tegyük. A képhamisítási eljárások alkalmazásának következményeként eltűnnek az árnyékok, ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet az egyik kis kráter belső árnyékára, közvetlenül a jobb oldali torony tetejénél található annak jobb oldalán, aztán nézzük meg a másik kis krátert, az előzőtől kissé balra, szinte pontosan a torony tetejénél, a fenti első képen. Ha valósak és már nem eleve hamisítványok (ami persze lehetséges), ez a két kráter megmutatja számunkra a Nap irányát és fényének beesési szögét, a belsejükben elhelyezkedő árnyék helyzete révén. Most pedig vegyük szemügyre a többi krátert is, és rögtön láthatjuk, azok árnyékának elhelyezkedése nem igazolja az előbbi két kráter árnyéka alapján kikalkulált alacsony napállási szöget. Sőt a legkülönbözőbb fényviszonyokról tesznek tanúbizonyságot. Mindez azért van, mert általában nagyobbak, belső térségük kiterjedtebb, több lehetőség nyílik a kémhamisítási technikák alkalmazására a – számukra - szükséges elemek eltüntetésére, ennek megfelelően meg is találjuk ezeknek az alkalmazásoknak a nyomait. Ezek a beavatkozások eltüntetik az árnyékokat, vagy legalábbis megváltoztatják azokat a kráterek belső térségének lapos részein, és a kráterek belső falán az egyenetlen terepen, és eközben eltüntetnek mindent, persze mindenhol a környéken is, beleértve a mesterséges alakzatokat és a természetes geológiai képződményeket egyaránt. Ezeket a képhamisítási eljárásokat jobban is be lehetett volna mutatni az adott terület kissé sötétebbre vételével, nagyítással és egyéb módon, ezek azonban nem gyakoroltak volna kifejezettebb hatást magukra a tornyokra, a legfontosabb alakzatokra, így eltekintettünk tőle, ráadásul még több felvétel bemutatása vált volna szükségessé. Elmondható, a jelen beszámolóban szereplő valamennyi felvételek jó része különböző képhamisítási technikák segítségével maszkolva van, azt pedig nagy határozottsággal kijelenthetjük, ahol képhamisítási nyomokat látunk, ott civilizációs és/vagy életnyomokat akarnak eltüntetni, ráadásul a meghamisított kép mérete is jelentősen megnövekszik, ez a tényező tehát újabb igazolásként szolgál a hamisítás ténye mellett. Emiatt természetesen letöltési idejük is megnövekszik.
A második felvétel két részre oszlik, mutatván a két tornyot sokkal közelebbről, egyúttal az őket fedő ködösítő/elmaszatoló képhamisítási alkalmazás is jobban látható. Ha csak ezt az egyetlen dolgot vesszük is, pusztán a ködösítő réteg puszta itt létét, amint valami nagy és kiterjedt dolgot fednek el a Hold felszínén, ha még ezek után is valaki szkeptikus marad, bizony valami szem-kinyitó szerkezet után kell néznie. Ha valaki nem is fogadja el az itt levezetett, teljesen logikus következtetést, akkor viszont meg kell magyaráznia önmaga számára, vajon mi lehet az állítólag légkör nélküli, kis gravitációjú, halott égitesten, a Holdon, talán valamiféle geológiai alakzat igazolná ennek a kifejezetten objektum-specifikált, igen tisztán beazonosítható képhamisítási technikának ilyen mérvű alkalmazását?? Ne feledkezzünk el róla, tehát megismétlem, a katonai cenzúra alkalmazásának kézzel fogható bizonyítékát láthatjuk, nem pedig a szokásos NASA/JPL és egyéb társaságok manipulációit. A katonaság teljes mértékben felügyeli a Clementine holdszonda küldetését, a kezdetektől a végéig, és bármiben lefogadhatjuk, akármi is található a meghamisított terület alatt, az szigorúan titkos, nem juthat el tehát a nyilvánossághoz. Hogy milyen mértékben kontrollálja a Hadügyminisztérium a Clementine szondával folytatott kutatásokat, arról bővebben is olvasható az Interneten, ám adódik a kérdés, vajon mi célból kutatja a katonaság a Holdat, mikor köztudott, egyetlen kormány, egyetlen hatalom sem formálhat igényt akárcsak egyetlen négyzetméterére sem. Ám akármennyire is drámai hatásúak is ezek a hatalmas és igen magas tornyok itt, nem számítanak az egyedüli fontos dolognak a képen, akad mellettük más fontos nyom is. A képet kissé világosabbra vettük az eredeti sötétebbhez képest, hogy jobb rálátást adhassunk ezekre a hihetetlenül magas objektumokra, eközben azonban sokkal kisebb alakzatok részletei is feltűnnek, és most ezekről szeretnénk néhány szót ejteni. A fenti második képen, annak is a bal oldalán, érdemes megfigyelni a felszínt közvetlenül a torony alapjánál, annak bal oldalán. A színekkel való manipulálás, a felszínt takaró ködösítés alkalmazása nyilvánvaló, erről nincs is mit mondani többet. Jól látható miként fed el az a hamis réteg szinte mindent, ám kihagy egyes részeket, különösen a felső részeket (tetőzeteket), néhány kisméretű, szögletes struktúráét, az alkalmazás közepe táján. Ha visszamegyünk az eredeti, a hivatalosan kiadott távoli felbontásra, az első képhez, akkor pusztán szemcséket láthatunk, a kontrasztosítással feljavított képen. Hasonlóképpen, ha ránézünk a hivatalos felbontású felvételre, a maga összevisszaságával és sötét textúrájával, ezek gyakran még csak nem is láthatók, még kis szemcsék formájában sem, csak a halovány felszín simaságát mintha itt-ott megtörné valami kivehetetlen alakzat. Ez az a mód, ahogyan az általunk normális méretűnek feltételezett civilizációs nyomokat elrejtik. Ez az ahogy a tornyok árnyékát és a kráterek belső árnyékát vizuálisan feltöredezik, és/vagy eltüntetik. Ez az, ahogy a színeket felhordják a fedőréteggel ellátott területekre, miként az a nagyobb felbontású felvételen látható itt. Ez az, ahogy a természetes geológiai felszín látványát lerombolják, vagy kicserélik mesterséges, hamis illúziót keltő részletekre. Ez az, ahogy a látószöget manipulálják, lehetetlenné téve felszíni objektumok pontos méreteinek és arányainak felismerését, így csak tippelni lehet az eredeti méretekre és távolságra, vagyis sokkal inkább arra vagyunk hagyatva, hogy mi mit gondolunk a léptékről, nem pedig konkrét adatokra. Ha valaki egyszer megérti, miként működnek ezek a manipulálások, akkor azt is megértheti, a távolság sokkal nagyobb, mint amit elhitetni szeretnének velünk hivatalos szervek, ezek a kis szögletes szerkezetek lehetnek azok, amit normális méretűnek gondolunk, bár nagy távolságból látszanak, mesterséges beavatkozásnak köszönhetően. Például, a bal oldali torony tövében, annak bal oldalán látható kicsiny szögletes objektumok valójában egy hatalmas, hosszú, több emeletes kereskedelmi épületnek felel meg. Ha valaki egyszer ezt belátja, megérti a helyszín valós arányait, akkor azt is megértheti, hogy a mesterséges, függőleges tornyok (feltételezve, hogy azok) valójában hihetetlenül nagyok, elképzelhetetlenül magasak, kolosszális méretűek, és messze meghaladják bármilyen földi épület magasságát.
A fenti harmadik felvétel további tornyokat mutat, ezúttal más helyszínen. Ez a terület igazából nincs túl messze az előzőtől, első és második képen bemutatottól, attól jobbra, illetőleg keletre található. Az első két felvételen látható hatalmas objektumok igen hasonlatosak egymáshoz, szuper magas, elkeskenyedő formájuk; itt a bal oldali torony kissé hasonlít az első kettőhöz, e helyszínen kissé alacsonyabb, zömökebb megjelenésű és kicsit nagyobb. A zöld nyilak a legnyilvánvalóbb civilizációs alakzatokra mutatnak, nem mindegyikre, csak a legjelentősebbekre. A hatalmas szerkezeteket eltakaró hamis fedőréteg jelenléte nyilvánvaló, emellett figyeljük meg az igen nagyszámú szögletes szemcsét, szerte mindenfelé e térségben. Sok ezek közül a ködösítési technika alkalmazása alól kiemelkedő, geometrikus struktúrák tetőrészét jelentik, ám számos szögletes alakzat látható a táj más részein is, ahol nem alkalmaztak hamis fedőréteget. A léptékkel kapcsolatban természetesen nem lehetünk biztosak, hiszen amit normál méretű civilizációs nyomnak gondolunk, az rendkívül kicsinek látszana itt a távolsággal manipuláló technika miatt. A kisebb nyomok jelenléte igen beszédes számunkra, hiszen jelenlétük révén pontosabb képet tudunk kialakítani a valós léptékről, arról, milyen hihetetlenül nagyok a felvételt uraló struktúrák. Szenteljünk különleges figyelmet a nagy, aránylag nem túl mély megjelenésű kráternek a tornyok mögötti területen közvetlenül. Azért látszik viszonylag sekélynek, mert a középső és hátsó részén súlyos képhamisítási alkalmazásokat láthatunk, szándékosan elsötétítettek egyes részek, emiatt tűnik a kráter belső fala és a belső része laposabbnak a környező részekhez képest, mindez azonban puszta illúzió, semmiféle bemélyedés, semmiféle nagy kráter nincs itt. A sötét szalag hozzánk közelebb eső része szintén feltöredezik a képhamisítási alkalmazások miatt, ám habár széles, mégis bőven láthatunk rajta bőséggel kis szemcséket, melyek nem mások, mint geometriai struktúrák nyomai, ezek legtöbbjét jobban kivehetjük a nagyításokon, azaz a következő két felvételen.
A fenti, negyedik kép kissé közelebbről mutatja a helyszínt, mint ahogy az a harmadik felvételen látható. Mint látható, a ködösítés/foltosítás legsúlyosabban a legnagyobb függőleges struktúrákat érinti, ez egyértelmű, semmi más ilyen élesen nem ugrik ki ezen a területen. Szenteljünk figyelmet a vízszintes képhamisítási alkalmazásnak, a magasabbik torony alapjának bal oldaláról indul ki és jobbra nyúlik el, egészen a kép széléig, miközben elhalad a jobb oldali torony mögött, elrejtvén valami alacsony és hosszú dolgot a felszínen. Legalább ennyire fontos, ezért mindenféleképpen figyelmet kell szentelni az apró, de továbbra is tisztán látható geometriai alakzatokra, az előtérben, a bal oldali torony előtt és a jobb oldali torony mögött. Szembetűnő, hogy az elmaszatolt részeken teljesen hiányoznak. Most vessünk egy pillantást a kicsiny geometriai alakzatokra a kép felső, széles részén. Igaz aprók, ám nagyon is beszédes nyomai annak, mi minden lehet ezen a helyszínen.
A fenti ötödik kép közelebbi rátekintést enged a harmadik felvétel jobb oldalára. Vizsgáljuk meg a nyilvánvalóan nagyméretű, ám alacsonyabb (viszonyítva a legmagasabb toronyhoz) szerkezetet, elrejtve a ködösítő/maszatoló képhamisítási technika révén, közel a felvétel jobb oldalához. Teljes mértékben uralja a környéket, azonban még ennél is fontosabb, hogy a kis geometriai szerkezetek legjobban és legnagyobb tömegben ezen a részen láthatók. Érdemes közelebb hajolni a számítógép képernyőjéhez és nagyon közelről megnézni a sok-sok kicsiny geometrikus formát a sötétterületen, közel a képrészlet tetejéhez. Igen sokon közülük fekete csík fut keresztül, ez is a képhamisítási eljárás része, feltörve pontos alakjukat, lerontva a megfigyelhetőségüket, azonban néhány szabályos alakzat a beavatkozások ellenére továbbra is látható, leginkább a legnagyobb fényvisszaverő-képességgel rendelkező tetők. Rendkívül hatékony bizonyítékok ezek mesterséges eredetük mellett, és mindez a minden este a fejünk felett függő Hold felszínén. Arról sem szabad elfeledkezni, ezek a bizonyítékok a nyilvános, nem pedig a védett és titkos archívumokból valók. Azonban a kép maga nem teszi lehetővé pontos következtetések levonását arra nézve, hogy a mesterséges szerkezetek bármelyike is aktív, vagy régóta elpusztult vagy elhagyatott. Azonban ha valakinek álláspontja szerint ezeknek a szerkezeteknek vagy lepusztultaknak, vagy elhagyatottaknak kell lenniük, akkor megfontolásra ajánlom a kérdést, vajon miért nem jártak emberek a Holdon immár negyven éve, az 1960-as és 1970-es évek kezdeti fellángolását követően? Nyilvánvaló, hogy igyekeznek nagy ívben elkerülni a Holdat az elmúlt évtizedekben, és inkább űrállomások építésére koncentrálni, közelebb az otthonhoz. Aztán itt van egy döntő fontosságú kérdés: vajon miért tagadják meg folyamatosan, hogy a Hubble űrteleszkóp nagyfelbontású felvételeket készítsen a Holdról? Nyilvánvaló, szeretnének valamit elkerülni. Folyamatosan megtagadják, pedig jelentős a nyomás a tudósok és a nyilvánosság részéről. Csak gondoljuk meg! Ha a Hold felszínén igen kifinomult szerkezetek találhatók, akár romos, akár elhanyagolt állapotban, az itt látható kiterjedtségben, természetesen mindezt szigorúan titokban tartanák, és őrületes sebességgel fejlesztenék az ott megszerezhető ismeretek érdekében a technikát. Ezért tűnik úgy, mintha nem történne semmi a nyilvánvaló nyomok ellenére sem. Pedig nagyon is történik, csak úgy gondolják, nem ránk tartozik. Más megközelítés szerint már réges rég óta ott vagyunk a Holdon, a leginkább elrejteni szándékozott nyomok igazából a sajátjaink, a mi saját jelenlétünket kell a legnagyobb titokban tartani. Nos, lehet, hogy ott vagyunk, de ezt kétlem. Ilyen léptékben legalábbis. Az itt látható civilizációs nyomok igen hatalmasak, messze túlmutatnak az emberiség képességein, azon, hogy mindezt titokban fel lehetett építeni a Holdon az elmúlt néhány évtizedben. A nyomok a jelenre és/vagy a múltra utalnak, arra, hogy valakik bizony ott vannak a „mi” Holdunkon.
A fenti képen kitűnő példát láthatunk fotómontázs készítésére. A nagy hírveréssel beharangozott Apolló-fotógyűjteményből való. Megtudhattuk, több 10.000 Apolló felvételt tesznek közé az Interneten. Nos, a szkeptikusok már eleve sejtettek valamit... Ugyanis a több 10.000 fotó kb. negyedrésze a Földön készült, másik negyed része a leszállás perceit örökíti meg, további negyedrésze stúdiófelvétel a "Holdról", további negyedrész pedig fotómontázs, mint ez is. Kitűnően látható a színes Apolló űrhajó, amint repül a fekete-fehér Hold előtt. A montázs készítői még arra sem figyeltek oda, legalábbis azokban az esetekben, ahol a Hold horizontja és a világűr is látszik, hogy abban az elrendezésben egész egyszerűen az Apolló űrhajó el sem helyezkedhetett a Holdhoz képest... Több felvétel egybehangzó elemzése révén igazolható mindez. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Hold kutatásának kezdetén valamit felfedeztek ott, ami miatt távol kell tartanunk magunkat tőle évtizedeken át, és ez a legfontosabb titok. Miért? Minden bizonnyal azért, mert kicsit, vagy egyáltalán semmit sem tehetünk az ügy érdekében. Kétségtelen, a Mars kutatásának folyamata is ugyanezt a végkifejletet eredményezte. Semmiféle kényelmetlen műszerezettség nem engedélyezett. És semmiféle kényelmetlen küldetés sem, akár a Hold, akár a Mars vonatkozásában, csak olyanokat, melyek nem a legkorszerűbb berendezéseket hordozzák, azok eredményeit is a legnagyobb titkosság övezi, és ez a fő ok, ami miatt az emberes küldetésekről szinte hallani sem akarnak, vagy a távoli jövőbe helyezik, különböző mondvacsinált kifogások hangoztatásával. Néhány szkeptikus úgy próbálja beállítani az alant látható mértani formákat, mint a kép pixelezettségi hibáját. Ha így lenne, akkor semmi más teendőnk nincs, mint közelebbi pillantást vetni a simább részekre és megnézni a képhamisítási beavatkozások területeit is (ezek változhatnak, attól függően, mit akarnak velük éppen elrejteni), valamint a határterületeket; a dolog teljesen tiszta és letagadhatatlan, semmiféle pixelezettség nem látszik például a tornyokon. A pixelezettség a túl erős nagyítás eredményeként jelentkezik, ekkor jelenik meg a pixelezettségi háló, s olybá tűnik, mintha a kép teljes egészében szögletes elemekből épülne fel. Ha tényleg ez történne, akkora szögletes elemek uralnák teljes egészében a képet, nemcsak néhány kis részét, így viszont szó sincs pixelezettségi hálóról, annál inkább geometriai alakzatokról. Ez az igazság, és lehet bármit mondani, nem változtat ezen. Továbbá, bárki, aki rendelkezik grafikus programmal önmaga számára is bebizonyíthatja, hogy a pixelezettség elhanyagolható, ha elkezdi nagyítani az eredeti, hivatalos fotót. Ha valaki az itt megjelölt nagyítási szintre állítja be a gépét (mindig hangsúlyozzuk), semmiféle pixelezettséget sem fog látni a nyomokkal kapcsolatban. Azonban ha jelentősen tovább nagyítja, akkor természetesen feltűnik az igazi pixelezettség mértani blokkokból álló rendszere. A természetes pixelezettség megjelenése messze azon a ponton túl van, mint amilyen nagyítást itt alkalmaztunk, az itt bemutatott képek esetén a pixelezettség, mint olyan, szóba sem jöhet magyarázatként.
A fenti hatodik kép mozaikos illesztést mutat be, tisztán látható a körvonala. Ennek a mozaiknak a pontos elhelyezkedése a harmadik felvételen látható. Miként azt már a Viking felvételek esetén is bemutattuk, egyes esetekben igencsak gondok vannak az illesztésekkel, főleg akkor, ha azok ennyire élesen jelentkeznek, miként itt is. Olyankor szokott ez megtörténni, ha a képrészleteken különböző képhamisítási eljárásokat alkalmaznak; miként itt is, a betoldott mozaikrész „átdolgozása” eltér a környező felszínétől. Jelen esetben a környező terület igen gazdag a színekkel manipuláló hamisítási technika alkalmazásában, mindez rendkívül jól látható a nagy kráter területén, mely kráterről beláttuk, igazából nem is létezik, csak érzékcsalódásnak estünk áldozatul a széles, felhordott sötét sáv miatt. A beillesztett mozaikrészen azonban számos, szándékosan igen sötétre vett részt találunk. Ennek eredménye a kontrasztban jelentősen eltérő két rész, mindkettő a maga hamisításai eljárásait hordozva, szembetűnővé válik a beillesztett rész és figyelmet érdemel, az említettek mellett az éles határvonalai miatt is. A beillesztett mozaik területén valamennyi kisebb civilizációs nyomot nagyon sötét szín alkalmazása mellett tettek felismerhetetlenné, csak a legkisebb elemeket hagyván érintetlenül, ezek pedig a nagy fényvisszaverő-képességű területeken vannak, ami már önmagában is hajlandó elrejteni őket. Habár nagyon aprók, köszönhetően a távolság manipulálásának, mégis kimaradtak a direkt hamisítás alól, néhányat ezek közül zöld nyilakkal jelöltünk, továbbra is jól látható, ezek bizony alacsony, mértani szabályosságokat hordozó objektumok, erősen utalva mesterséges eredetükre és valamiféle épület mivoltukra. Fontos tudni, az itt bemutatott hivatalos felvételek, s rajtuk a szokatlan nyomok, magas északi szélességen helyezkednek el, nem messze az északi sarki területtől. A műhold kamerája miközben délről észak felé halad többnyire követi a Hold felszínének görbületét útjának nagy részén, azonban ellipszis alakú pályája miatt, a sarkoknál kissé jobban eltávolodik, ahogy közelít feléjük. Emiatt valóban találkozhatunk ilyen jellegű mozaik felvételekkel, hiszen nagyjából ezen a szakaszon kerül a műhold kamerája távolabb a felszíntől, a bezárt szög is emiatt megváltozik. A távolság és a látómező növekedésével a Hold görbülete is jelentősebbé válik, emiatt a kamera hajlamos összenyomni a képet. A Hold felszíne, közvetlenül a beillesztett rész felett, jól mutatja ezt a jelenséget. Efelett a pont felett a részletek láthatósága gyorsan és jelentősen romlik, és jelentősen torzul a távolsággal.
Következtetések Biztos vagyok benne, néhány embernek megvan a maga mélyen gyökerező koncepciója a Holdról, és csakis az fogadható el számára a tekintetben mi van ott és mi nincs. Mindent egybevéve, generációk nőttek már fel abban a tudatban, hogy a Hold bizonyos szempontok szerint halott, légkör nélküli világ, veszélyes minden életre, miként az most tanítják nekünk, az ember kizárólag egyetlen módon tud ott megélni, ha védekezik és különböző pajzsokat hord, de még jobb, ha egyenesen a felszín alá költözik. Ha mindezt végiggondoljuk, beláthatjuk, ez a koncepció igencsak belevésődött a köztudatba, s folyamatosan erősítik is különböző pszichológiai és szociológiai módszerekkel, és szinte kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk ezeket a kijelentéseket, s ha olyan jelenséggel találkozunk, mint amilyent itt is bemutattunk, hajlamosak legyünk a fantázia világába sorolni, netán valamiféle zavaró hatásnak értelmezni, ezért érzelmi síkról elutasítani, mint lehetetlen dolgot. A tény ezzel szemben az, hogy a kisebb struktúrák, melyekből szép számmal láthatunk a mellékelt képrészleten, a szabad ég alatt vannak és semmiféle ismert védőberendezés sem óvja őket (látnunk kéne, legalábbis fel kellene tudni ismerni, ha ott lenne), vagyis a helyzet tökéletesen ellentmond hitrendszerünknek, annak, amit feltételezéseink szerint elvárunk, hogy a levegőtlen Holdon lenni kellene, szintén alátámasztja azt a koncepciót, hogy amit látunk az tulajdonképpen lehetetlen. Akárhogy is, a látvány kérlelhetetlenül önmagáért beszél, a képen az van, ami. Továbbá, mindez bárki részéről ellenőrizhető a hivatalos archívumban, ehhez megadjuk a megfelelő linket is a beszámoló végén, a pontos elérési hellyel. Fontos emlékeztetni, a képen látható nyomok nem valakinek a tevékenysége révén kerültek a képre, ne vádoljanak tehát senkit, azért vannak ott, mert rajta találhatók, tehát ne az üzenethozóra haragudjanak, ha az üzenettartalma nem tetszik, azt felkavarónak és lehetetlennek gondolják. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok vannak a tekintetben, hogy a Hold felszínét ábrázoló felvételeken a hatalmas objektumokat képhamisítási eljárásoknak vetették alá, hogy – nyilvánvalóan – elrejtsék előlünk. Nyilván, valaki a Földön kellett, hogy végrehajtsa ezt, márpedig olyan, aki tudja az igazságot! Miután sikeresen beazonosítottuk a képhamisítás tényét, el lehet töprengeni azon, vajon mit akartak előlünk elrejteni, mindezt persze a logikára alapozva, természetesen csak tájékoztató jelleggel, nyilvánvaló, jelentős kutatási munka áll még előttünk. Kézenfekvő, a katonai logikába nem illik bele természetes szikla és üledékformák elrejtése, egész egyszerűen nem érné meg a képhamisítási eljárások végrehajtását. Akkor tehát mi más van ott? A gondolati elemzésünk magából a feltett kérdésből indul ki, abból, mikor van értelme ilyen eljárásokat végrehajtani, erre pedig a nyilvánvaló válasz az, hogy mesterséges struktúrák esetén, melyek ugye feltehetőleg intelligens életre utalnak. Az apró négyszögletes alakzatokat a környéken szerte és a hatalmas tornyok közelében nem estek teljes mértékben a hamisítási eljárás áldozatául, szintén megerősítik ezt a felvetést. Továbbá, a képhamisítási eljárások puszta jelenléte, a nyomok nagy részének elrejtése, szintén az intelligens alkotások mellett vall. Egyértelmű, ahol füst van, ott valahol a közelben tűz is ég. Ha valaki már régóta berendezkedett a „mi” Holdunkon, igen közel hozzánk, és minden este elhalad a fejünk felett, mindennel együtt, amit ez a dolog hordoz, beleértve azt is, miként viszonyul hozzánk, akár van ehhez „joga” akár nincs, ha tehát ez a tény, az igazság, akkor egy fikarcnyit sem számít az, hogy hajlandók vagyunk-e ezzel szembesülni, vagy sem. A személyes tagadás és tiltakozás semmit sem változtat, mindössze tévképzeteket okoz az adott egyén számára, egyben felkészületlenül fog állni a valósággal való kérlelhetetlen szembesüléskor, ami nyilvánvalóan egyszer be fog következni. Fel kell ébreszteni tehát a világot, meg kell mutatni, milyen az ahol élünk valójában, és megtanulni, miként használjuk hatékonyan tudásunkat, hogyan kezeljük a tényeket, ha majd egyszer teljes mértékben tisztában leszünk saját felelősségünk súlyával, és egyforma lábakon fogunk állni, egyenrangúan, nem nyomjon agyon minket az igazság súlya. Ha csak azt vesszük, milyen kristálytisztán és letagadhatatlanul láthatjuk a képhamisítási eljárásokat a felvételeken, ráadásul ilyen kiterjedten alkalmazni, pontosan körülhatárolható részein a Hold felszínének, tökéletesen biztosak lehetünk abban, hogy igenis létezik egy titkos hatalom a világűri kutatásaink által szerzett ismeretekre telepedve, valakik ebben nagyon is érintettek, ha pedig valamilyen jelentős tény birtokába jutnak, akkor nem haboznak közvetlenül beavatkozni és eltitkolni azt a széles nyilvánosság elöl, az adófizetők elől, akinek pénzéből élnek és megépítik a kutató-berendezéseiket, mindezt tehát megtagadják tőlünk, és a hatalmuk is megvan hozzá, hogy megtehessék. Talán nem mindenki ért egyet az itt leírtakkal, de úgy gondoljuk, maga a helyzet is rossz, hihetetlenül kockázatos, és mindenféleképpen átgondolásra szorul. Ha szeretnénk, mint emberiség, továbbfejlődni, akkor az út nyitott számunkra. Mit gondoljunk minderről? Tényleg akarjuk tudni? Valóban tudnánk kezelni az igazságot, amit sejtésem szerint sokan már megéreztek és logikusan kikövetkeztettek? Készek vagyunk pszichológiailag belépni egy új korszakba, egy sokkal komplexebb világba, amely már láthatóan itt van felettünk?...
Dokumentáció http://www.cmf.nrl.navy.mil/clementine/clib - ez a link a Haditengerészet hivatalos honlapjára mutat, ahol megtalálható a Clementine holdkutató szonda böngészőjének 1.5-ös verziója (CLIB) motorja, a holdi koordinátáknak megfelelően, ahonnan a jelen beszámolóban szereplő felvételek is származnak. Az első részlet megkereséséhez válasszuk ki a 1 pixel = 1 km felbontást, a 768 x 768-as méretet. Írjunk be 64-et a szélesség (Latitude) ablakba és 265-öt a hosszúság (Longitude) ablakba, majd kattintsunk a „Use Lat/long” gombra és máris megjelenik a kívánt terület. A beszámolóban szereplő másik területet a következőképpen találhatjuk meg: használjuk az előző beállításokat, ám a szélesség értékének ezúttal 70-at, a hosszúságnak pedig 240-et írjunk be. A felvételek meglehetősen zavarosak, képfeldolgozók használatával pontosabb és élesebb képekhez juthatunk.
Kiegészítés - Rózsavölgyi Attila
-
Kivágtam az elhomályosított részt
|
|
