|
|
Arany László: Klipper – új orosz hatszemélyes űrhajó |
|
|
|
|
|
|
|
A Szojuz űrhajó felváltására tervezett Klipper űrhajó neve először a 2004. február 17-i moszkvai sajtókonferencián hangzott el. A 14.5 tonnás, kb. 25 alkalommal újrafelhasználható, „emelő test” típusú űrhajó a Nemzetközi Űrállomáshoz hajt végre szállítási feladatokat, illetve mentőegységként is szolgálhat. De önállóan repülve turistákat is szállíthat az űrbe. Amennyiben az orosz kormány hajlandó a szükséges 10 milliárd rubelt a fejlesztési költségekre, valamint az új Onyega hordozórakéta megépítésére fizetni, akkor az új űrhajó már 2010-ben repülhet.
Kiderült, az RKK Energia már 2000-ben nekilátott a tervezési munkálatoknak az Orosz Űrhivatal felkérésére. Eredményként csak főbb vonalakban kidolgozott terv készült el. Az is elhangzott, az új űrhajó „esetleg” felválthatja a Szojuzt 2010-re, ehhez 10 milliárd rubel szükséges. Akkoriban semmiféle kilátás ekkora költség biztosítására sem az orosz kormány, sem az orosz űrhivatal részéről nem volt.
Hordozórakétája a még részleteiben nem ismert Onyega lenne. A rendkívül megbízható Szojuz hordozórakéta felváltására, a kétszer akkora hasznos tömeg pályára juttatására, folyékony oxigén/hidrogén hajtóanyagot használó hajtóművön gondolkoznak. Ugyanilyen fejlesztést már korábban is végeztek, 1962-ben a Molnyija program keretében, azonban soha nem fejezték be.
A Klipper legjellemzőbb adatai a következők:
- Legénység és hasznos teher szállítása az űrállomásra és vissza, az űrállomás mentőegységeként való használat, önálló repülések végrehajtása űrturisták részére.
- Starttömeg 14.5 tonna, két űrpilóta, maximum négy utas, továbbá 700 kg rakomány. Leszállótömeg 9.5-10 tonna.
- Kilövőhely: a jelenleg használt bajkonuri indítóhely kisebb átalakítással, Pleszeck, de a Kourouban épülő Szojuz indítóhely is használható átalakítás után.
- Az űrhajó három fő alkotórészből áll:
* A SAS mentőtorony: az űrhajó orrán helyezkedik el, sikeres start esetén leválik és megsemmisül.
* Újrafelhasználható visszatérő eszköz. A legénység egy sejt alakú egységben a sikló orr-részén foglal helyet. Két személynek van hely az első sorban - egy a pilótának, egy a segédpilótának -, a második sorban három személy foglalhat helyet. A második sor mögött lenne a hasznos teher, vagy szükség esetén a hatodik űrhajós. A visszatérő egység össztömege 9800 kg, külső, „vasaló” jellegű felépítése hasonló az 1960-as évek elején Amerikában kidolgozott Asset konfigurációhoz. A Klipper visszatérő egysége 1000 km-es vízszintes irányú manőverezésre képes, miközben a fedélzetén a terhelés nem növekszik 2 g fölé. A hővédőpajzs maximális terhelése 3000 K. A leszállás végső szakaszát ejtőernyőrendszerrel képzelik. Az automatikus irányítási rendszer 1 km-es pontossággal képes leszállítani a legfeljebb 25-ször újrafelhasználható űrhajót.
* Továbbfejlesztett szerviz-modul. A Szojuz űrhajónál már jól ismert ez a henger alakú egység. Helyet ad a megszokott helyiségeknek, az univerzális dokkoló-rendszernek, melyet a Nemzetközi Űrállomásnál is alkalmaznak. A modul körül lesznek a hajtóanyagtartályok a fő- és a helyzetszabályozó hajóművek számára, az oxigén- és víztartályok a legfeljebb tíz napot kitevő önálló orbitális repüléshez, valamint a kevésbé fontos elektronikai és avionikai elemek. A szerviz modul elhelyezett napelemek szolgáltatnak energiát. A szerviz modul össztömege 4700 kg.
A Klipper alapötlete valószínűleg az 1990-es években Oroszországban kidolgozott „emelőtestekre” alapozott mentőrendszer tervezeteken alapszik. Ezek az elképzelések felölelték a Légierő Ciolkovszkij Intézetének VKK jelű konfigurációját a Zenit-2-es rakétára erősítve, de egyes vonásai azonosak Csalomej az 1960-as években papírra vetett Kozmoplánjával és Raketoplánjával. A Klipper sokban hasonlít az Energia MTKVA Gluskoljot előzetes Burán tervére és az 1986-ban kidolgozott marsraszálló-egységre is. Mindezek a dolgok azt igazolják, hogy a hivatalok már régóta szeretnének szemi-ballisztikus pályán visszatérő, ejtőernyővel segített, pilótás űrhajót építeni (szemben a szárnyakkal felszerelt, kifutópályára érkező megoldással).
Logikusan a Klipper a Hrunyicsev cég által jelenleg is fejlesztett Angara hordozórakétával indulhatna. A még hivatalosan nem létező Onyega rakéta alkalmazása nem tűnik valószínűnek az alacsony költségekre törekvés fényében.
A Klipper egyik tervezete meglehetősen szokatlan, az utasok háttal ülnének a menetiránynak. Ez a megoldás azonban egy csomó problémát kiküszöbölne.
Hogy végül mi valósul meg, és hogy megvalósul-e egyáltalán, az sok mindentől függ.
/A Pravda honlapja nyomán 2004./
|
|
