USA szenátorok is tudják: „A Marson és a Földön pontosan ugyanaz a hőmérséklet”

2014. július 3-án elhangzott, az Obama kormányzat, a széndioxid kibocsátását szabályozandó Környezetvédelmi Programját bíráló beszédében, a Republikánus párt tagja, Kentucky állam szenátora, Brandon Smith, azt állította, hogy az ember által okozott klímaváltozás elmélete tudományos szempontból megalapozatlan, révén a Marsnak és a Földnek „pontosan” ugyanaz a hőmérséklete.

1.    ábra. Kentucky állam szenátora, Brandon Smith, amint felszólalásában éppen a világ tudomására hozza, a szenátorok és tudóskörökben ismert tényt: „a Marson és a Földön pontosan ugyanaz a hőmérséklet”.  

A Huffington Post jelentése további részleteket közöl: Smith - bányatulajdonos a Mohawk Energy nevű vállalatnál -, leszögezi, hogy habár a Marson nincsenek szénbányák, a Mars és a Föld hőmérséklete megegyezik. Ezért – érvel Smith – a földi bányatársaságokat mentesíteni kellene a kibocsátási korlátozások alól.

A Nemzeti Erőforrások- és Környezetvédelmi Bizottság tanácskozóján Smith, mint a szenátusi többség tagja, szó szerint az alábbiakat mondta (felszólalása a youtube-on is megtekinthető):

„Önök, ott ülnek a székeikben a maguk adataival, és mi itt ülünk a mieinkben a magunk adataival, a szavazóinkkal és a szakértőinkkel a hátunk mögött. Nem akarom vitatni a klímaváltozás tényét, egyszerűen csak rá szeretnék mutatni arra, amiről úgy gondolom, akadémikusaink nagy többségben egyet értenek: a Marson a hőmérséklet pontosan ugyanolyan, mit itt. Ezt senki sem vitatja. Habár a Marson nincsenek szénbányák. Ahogy én tudom, a Marson gyárak sincsenek.”

Vajon Kentucky szenátora „véletlenül elszólta” magát? Nem gondolnám. Az előbb említett bizottság egyetlen szenátor tagja sem, egyetlen szóval sem háborodott fel, hogy Smith szenátor netán fantáziál. Nem. Egyikük sem. Azaz pontosan tudták, ez az igazság. A lélegzetük is elállt Smith szenátor érvelése hallatán. Megcáfolni nem tudták. Hát hallgattak…

UFO-t filmezett a Marson a Curiosity?

Ha egy fotó ezer szónál is többet mond el, akkor vajon két fotó mennyit ér? Különösképpen, ha azokon a Mars távoli horizontján lassan alászálló, a felszín felé haladó fényfolt látszik?

A szóban forgó felvétel-párost a Curiosity marsjáró készítette, a JPL archívuma szerint: június 20-án. Az első nagyfelbontású képet a marsjáró jobb oldali navigációs kamerája fotózta, a fényfolt a hegyek fölött tűnik fel. Harmincegy másodperccel később a bal oldali navigációs kamera is lencsevégre kapta, láthatóan, már jóval közelebb kerülvén az a Mars felszínéhez.

Esetlegesen ismét egy UFO bukkant fel a Mars egén, és éppen a Curiosity felé tart, hogy jobban körülnézzen? Justin Maki, a Curiosity navigációs kamerájának irányítója szerint a dolog nem valószínű: „Forró pont. Azóta fordul elő, mióta csak elkezdtük használni a jobb oldali navigációs kamerát”.

2.    ábra. A Curiosity marsráró jobb oldali navigációs kamerája, 2014. június 20-án készített felvételének részlete a távolban felbukkanó fehér objektumról.

3.    ábra. A bal oldali navigációs kamera által 31 másodperccel később készített fotón a fénylő objektum már jóval közelebb van, és az a marsjáró irányába mozog.

Forró pontok akkor keletkeznek, amikor a kamera egyik érzékelő pixele túlhevül az expozíció során. Ez nem az első alkalom, amikor a Curiosity kamerája nagyon fényes objektumokat érzékel a Marson. Április 3-án például egy, a felszínből kiinduló fénycsóvát fényképezett le. (Ufómagazin, 2014. júnuis.)

„A Curiosity által a Marsról küldött képek ezrei között szinte minden héten felbukkan egy-egy fényes alakzat – magyarázza Maki, egy NASA közleményben. – Bizonyára kozmikus sugarak, vagy a sziklákon megcsillanó Nap fénye okozza. Ezek a legvalószínűbb okok.”

Igaz, valóban előfordulhatnak ilyen esetek is. Jelen fotópár kapcsán valóban nehéz eldönteni a fényes, fehér objektumok természetes vagy mesterséges eredetét. A feltételezett mozgása csupán az agyunk által összekapcsolt kép is lehet. Most is segítene eldönteni a kérdést, ha rendelkezésünkre állna színes, nagyfelbontású kép az objektumról. Már ha rendelkezésünkre állna…

Folyékony víz a Phoenix szonda hasa alatt

A NASA olykor a legelrugaszkodottabb kifogásokkal igyekszik cáfolni a folyékony víz jelenlétét a Marson. Csöppet sem zavarja őket, hogy az Európai Űrhivatal Mars Express nevű űrszondája többszörösen alátámasztotta, hogy mind a sarkvidékeken, mind a kráterek belsejében, mind a magasabb hegyek csúcsain megfigyelhető jégtakarók – vízjégből állnak! A NASA még a napokban is a széndioxidjég-által kivájt gleccserek teóriáját erőlteti. A dolog már-már nevetséges lenne, ha nem ilyen súlyos és döntő jelentőségű tudományos kérdésről lenne szó.

Szerencsére a fotók beszédesebbek és őszintébbek a NASA alkalmazottaknál…

2008-ban ereszkedett le a NASA Phoenix űrszondája a Marsra, messze fent északon, a sarkvidék területén. Már a leszállást követő első fotókon látszott az űrszonda hasa alatt két vízfolyás, amit gyorsan rá is fogtak a leszálló-hajtóművek által megolvasztott jégre. Az akkori fotókon csak a vízfolyások nyomai láthatók, maga a víz nem, jég is csak a felszín alatt bukkant fel, miután kicsit elkezdtek ásni egy robotkarral. Örömmel mutogatták a képeket, íme, a talaj felszíne közvetlen közelében található jég olvadt meg!

4.    ábra. A Phoenix szonda a Mars északi sarkvidékén szállt le. Leszállását követően vált ismertté ez a fotó. A leszálláskor(?) keletkezett vízfolyás képét fekete nyilak jelzik.

Igen ám, csakhogy akadtak további problémák is. Az űrszonda lábain ugyanis – minden reggelre – harmatcseppek képződtek. Nem sikerült a „bizonyítás”, miszerint a leszálláskor elpárolgó víz vált volna ki a lábakon, ezek a harmatcseppek ugyanis „vándoroltak”, napról-napra megváltozott a helyzetük, számuk, stb. Egy darabig csend is volt. Nyilván, még a NASA-nal sem akadt olyan ember, aki a – szerintük! – mínusz 75 fokra lehűlő marsi éjszakát követő hajnalra megmagyarázta volna folyékony vízből álló harmatcseppek létrejöttét!...

Időközben eltel hat év. Napjainkban, Nilton Renno, a Michigan Egyetem professzora kísérleteket végzett, próbálván a jelenséget megismételni. Állítása szerint, a megfigyelt dolgok hátterében kálcium-perklorát só vizes oldata áll. A gond az, hogy a Phoenix-szonda talajelemző műszere tisztán vízjeget talált, a kálcium-perklorát aránya tizedszázalékokban volt mérhető – de csak a talajban, nem a vízjéggel keveredve! Ez a magyarázat sem állja meg a tehát a helyét, pedig tetszetősen indult.

A most nyilvánosságra hozott fotón – valószínűleg közvetlen a leszállás után készülhetett – még teljesen tisztán látható az űrszonda hasa alatt megolvadt víz, ahogy az szétfolyt a talajon. Kristálytisztán és egyértelműen beazonosítható a Phoenix legtávolabbi lába közvetlen közelében a két, kisméretű, vízzel feltöltött mélyedés is. Ezek a vízfolyások a későbbi felvételeken már nem láthatók, csak a nyomaik, kétségtelen, a vizet beitta a talaj. Ugyanis az olvadt víz nem fagyott meg, hanem elszivárgott. Azaz, közvetlen bizonyítást nyert az is, hogy a talaj korántsem csonttá fagyott, miként az állítják róla…

A harmatcseppek is kitűnően beazonosíthatók az űrszonda lábain.

5.    ábra. A Phoenix szonda nemrég nyilvánosságra hozott fotóján viszont az űrszonda hasa alatt lévő, folyékony víz-alkotta tócsa is látható, ahogy kicsit távolabb további kettő is. Ugyancsak jól megfigyelhetők az űrszonda lábmerevítőjén a harmatcseppek. Feltűnő még a kép előterének jobb oldalán az „idegen”, utólag beszúrt, sehova sem illeszkedő képrészlet. Vajon mit takarhat el?

De ne álljunk meg itt még! Figyeljük meg, hogy a kép középvonalától jobbra, az előtérben, egy oda abszolút nem illő képkivágást láthatunk! Semmiféle módon nem illeszkedik a szomszédságához, egy köteg kábelt láthatunk rajta, valamint egy, a leszállólábakon található háromszög-formájú szerkentyűt. A képnek e részét semmilyen forgatással, áthelyezéssel, egyéb módon, nem tudjuk beilleszteni a helyére, egész egyszerűen csak úgy „ott van”. Természetesen azonnal felmerül a lehetőség – a NASA-t ismerve… - hogy így akartak valamit elrejteni ellünk. Megszokott gyakorlat, a felvételek egyes – nem a nyilvánosságnak szánt - részleteit duplikálással, vagy egyéb módon,  takarják le…

Az is bosszantó, hogy ismét fekete-fehér felvételeket láthatunk, igaz, a szürke árnyalatok helyett a barna árnyalatait használják, ez számunkra vajmi kevés vigasszal szolgál. Egyszínű, azaz monokróm felvételek. És természetesen ne várja el tőlünk a NASA – se – hogy el is higgyük neki, a milliárd dollárokért odaküldött űrszondák képtelenek valódi színekben fotókat készíteni. A folyékony víz jelenlétének tagadása, a valós nyomás- és hőmérsékleti adatok elhallgatása, a Mars valós színeinek és természeti viszonyainak meghamisítása, stb. mind-mind az űrkutatás politikai részét képezik.

Vajon meddig még?

14.

Curiosity – expedíció az 1962-es marsraszállás helyszínére

Olykor a marskutatókra is rámosolyog a szerencse, főleg a nyári időszakban, amikor a NASA hivatásos képhamisítói és cenzorai szabadságra mennek, s ilyentájt bizony a nyilvánosság elé kerülnek kellően jó minőségű (majdnem) színes felvételek is. Ráadásul, mintha az egyes felfedezések, forgatókönyv szerint kerülnének nyilvánosságra, könnyű összefüggést találni közöttük. Ez történt a Curiosity marsjáró esetében is.

Már többször hangsúlyoztam, a Curiosity azért szállt le pontosan ott, ahol, mert az Egyesült Államokban – különböző eseményekből levonva a megfelelő következtetéseket – úgy ítélték meg, ideje lenne űrszondával is felkeresni az 1962-es marsraszállás helyszínét, körbejárni a terepet kicsit, megnézni, mi maradt meg ott az egykori telepből. Mesterséges eszközök tömege került már eddig is elő a környéken, a felfedezésekre a koronát talán a kereszttel ellátott sírok(?) jelentették. Egyikük alatt bunkerszerű erődítményt láthattunk, valamiféle tartályokkal szemben, a másik körül – melyen egyébként mintha egy feszület körvonalai is látszódnának -, kőhalmokat, rendezett környéket. Az 1962-es – titkos – Mars-expedíció tagjai tehát jóval túlélték a leszállás időpontját, halottaikat eltemették, épületeket emeltek, stb. Ki tudja hányan lehettek a kezdeti években, az biztos, később létszámuk megfogyatkozott, és technikai hátterük is kezdett tönkremenni. A Földről – valamilyen okból – a leszállásukat követően nem sokkal megszűnt az utánpótlás-szállítás számukra, valamiért érdektelenné vált a marsi bázis fenntartása.

Combcsont a Marson

A NASA szakértői ismét nem álltak a helyzet magaslatán, ugyanis a Curiosity augusztus 21-én készített felvételén a jól kivehetően látszó, és egyértelműen beazonosítható – anatómiailag is! – combcsontot nem átallottak „időjárási hatásoknak kitett marsi sziklának” meghatározni.

1.    ábra. A Curiosity augusztus 21-én készült képén kristálytisztán kivehető a combcsont képe, a hasonló színű csontszilánkoké, a törött edény darabjai, és a környezetnél valamivel sötétebb por. Emberi (?) hamvakat tartalmazó urna törött itt össze?

Egyáltalán nem szokatlan, hogy az efféle formákat először különböző, ufókutatók által működtetett internetes oldalakon láthatjuk meg, amire aztán a NASA-képviselők is reagálnak, vagy nem. Nem értem a dolgot. A NASA szakemberei miért nem vesznek észre tökéletesen szabályos és egyértelműen beazonosítható fosszíliákat, tárgyakat, épületeket, stb. stb. a fotókon? Azt pedig főleg nem értem, hogy ha már – „külsősök” – felhívják rájuk a figyelmüket, miért nem vizsgálják meg azokat? Hiszen elsőként az ő kezükön mennek át a képek. Pontosabban, először az illetékes kormánytisztviselő kezén, aki aztán majd megmondja a NASA-nak, hogy mi van az adott felvételen…

Így történt-történhetett a jelen esetben is, hiszen az „időjárási hatásnak kitett marsi szikla” meghatározást még ki is egészítették némi magyarázattal. Eszerint: „Igen, a szóban forgó objektum akár úgy is kinézhet, mint egy combcsont, ám nem valamelyik rejtélyes marslakó fosszilizálódott maradványát láthatjuk.” (E megjegyzés bizonnyal igaz is!) „A küldetés tudományos csoportja álláspontja szerint, e furcsa formát a szél vagy a víz eróziós hatása alakította ki, esetleg mindkettő.” Ezt követően, hogy azért valami „érdekeset” is mondjanak, hozzáteszik: „Ha volt is élet valaha a Marson, a tudósok meggyőződése szerint, nagyon egyszerű megjelenési formái lehettek csak, a mikrobák szintjét érhette el.” Majd nyomban eloszlatják a reménykedők érzéseit: „A marsi légkör sohasem tartalmazott annyi légköri oxigént – és sehol másutt -, ami elegendő lett volna összetett szervezetek fenntartására. Ezért, ilyen nagyméretű fosszília létezése teljesen valószínűtlen.”

A „logikájukat” és az okfejtésüket most ne elemezzük, inkább térjünk vissza a fotóra. „Érzékcsalódásnak” és hasonlóknak beállítani egy-két, féltucat esetet talán még be lehet. De több ezret??

A felvételen látható combcsont felülete kissé megviselt, tehát valóban az időjárás és a talaj kémiai hatása (vagy más) otthagyta rajta a fogát. Ám még így is kristálytisztán látszik a medencébe- és a térdkalácshoz illeszkedő rész tökéletes anatómiai alakja. Azt is észrevehetjük, ha a képet alaposabban megnézzük, hogy további csontszilánkok is hevernek a környéken, ezeket elsősorban a színűkről lehet felismerni. Az is könnyen észrevehető – a helyszín elrendezésének elemzéséből -, hogy itt mintha összetört volna valami, egy edény szilánkos darabjait láthatjuk. Sőt, ha a kép színeloszlására is vetünk egy pillantás, kitűnik, hogy ezt a részt valamivel sötétebb, porszerű anyag borítja, mint a távolabbi részeket. Valami tehát volt még abban a bizonyos edényben. Feltehetjük a kérdést: netán egy hamvasztásos temetkezést nyomait láthatjuk, ahol ráadásul az urna összetört? Mivel pedig a sötétebb színű por még mindig ott van, nem hordták szét a marsi szelek, erre az eseményre az egészen közeli múltban kerülhetett sor. Nem több, mint pár hete!!

Újabb bunker(?) a Marson?

A következő felvétel is a Curiority marsjáró gyűjteményéből való. Kinagyított részletet láthatunk. Már meg sem lepődünk a szándékos a rózsaszínes-narancssárgás árnyalatokon, a felvétel „hamisszínes”, ahogy a szakemberek mondanák, én inkább megfordítanám a dolgot, mert akkor kerülünk közelebb a valósághoz, azaz „színhamisnak” nevezném. Az emberi szem ugyanis rendkívül erős mértékben kötött a színlátáshoz, ha a jól ismert formákat nem a megszokott színösszeállításban és –elrendezésben látjuk, a legtöbb esetben fel sem ismerjük. Tisztában vannak ezzel a NASA-nál is…

Az épület – nyugodtan nevezhetjük annak – jellegzetességében, anyagában és felépítésében is jelentősen eltér a környező szikláktól. Mi is bontakozik ki itt a szemünk előtt? Tökéletesen szabályos éleket - ezek olykor egymásra hajszálpontosan merőlegesek -, tükörsima felületeket, lekerekített tetőzetet láthatunk. Az épület két részre tagozódik: egy alacsonyabb, kisebb részre – láthatóan a természetes sziklatömegekbe ágyazódik -, valamint egy magasabb és elnyúltabb egységre. Ez utóbbin mintha egy függőleges törést látnánk, nem túl távol a feléhez, ám az is lehet, e magasabb rész két szelvényből áll össze, s az említett „törésvonal” lényegében elválasztó részként szolgál.

2.    ábra. Újabb Curiosity felvétel. A távolban egy bunkert(?) láthatunk. A felvétel színhamis.

Külsős szakértők az elmúlt 40-50 évben már meglehetős rutint fejlesztettek ki, és megszerezték hozzá a szükséges számítógépes kapacitást is - elsősorban a képfeldolgozó rendszerekre gondolok -, hogy a NASA és más űrszervezetek által meghamisított felvételeket valamennyire – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – megkíséreljék visszaállítani az eredeti, vagy ahhoz közeli állapotba.

A szóban forgó épületre is elvégezték a színvisszaállító javításokat. Ennek köszönhetően már kibontakozik előttünk az alacsonyabb épületrész oldalfalának finomabb szerkezete; oldalfalának vonala több helyen – egymástól szabályos távolságra! – megtörik, inkább sokszöget formál tehát. A tetőzet sem egységes, kisebb elemekre bomlik fel. A magasabb épületrészen mintázat ölt formát, párhuzamos, kiemelkedő sávok formájában.

Bejárat nem látható, talán az épület tetején, vagy a túlsó oldalán kapott helyet.

3.    ábra. A színek korrigálásával feltárulnak a bunker részletei, felszínének mintázata, sérülések(?). Valószínűleg az 1962-es marsraszállás alkalmával megépített első marsi bázist látjuk.

Az épület méreteiről még nem esett szó. Sajnos, gyakran okoz a pontos arányok megismerése gondot a Marson készült felvételeken, ez is olyan tényező, amelyet előszeretettel használnak fel a fotók manipulálására. Hiszen, ha az adott objektum pontos távolsága nem ismert a marsjárótól, és egyéb adatok is hiányoznak, akkor nem könnyű a dolog. A tágabb környezetet és a sziklák állagát tekintetbe véve, az épület hosszanti átmérője a 10-20 méteres nagyságrendbe esik. Az alkotók tekintetében talán most kevesebb kérdés merül fel, hiszen kereszttel ellátott sírok(?), emberi combcsont, használati tárgyak, roncsok és limlomok között kutat a Curiosity marsjáró. Álláspontom szerint, az 1962-es marsraszállás (egyik) alapbázisát láthatjuk.

15.

Földi növények marsi talajban

Ha valakinek kedve támad szimulált marsi vagy holdi körülmények között növényekkel kísérletezni – megteheti. A NASA ugyanis 15 dollárért árusítja az ehhez szükséges talaj kilóját. A marsinak megfelelő talajt Hawaii egyik vulkanikus kürtőjéből gyűjtik be, sikerült ugyanis olyan anyag-összetételű helyre bukkanni a Földön, melynek felépítése rendkívül hasonlatos a Viking-1 marsszonda leszállási helyén mért adatokhoz, attól eltekintve, hogy nyomokban némi ammóniát is tartalmaz. „Holdi” talaj ugyancsak rendelkezésre áll, egy Arizonában található vulkanikus homoktárolónak köszönhetően.

Amennyiben a Marson tartósan meg akarjuk vetni a lábunkat, nem árt, ha az élelmiszer nagyobb részét, de akár a teljes szükségletet, helyben termeljük meg. (Mivel a NASA folyamatosan tagadja a marsi élet jelen előfordulását, így arról sincsen ismeretünk, vajon a marsi növények emberi fogyasztásra alkalmasak-e.) A termesztéshez termőtalajra van szükség, a helyszínre szállítása csak tovább nehezítené a dolgot, induljunk ki tehát abból, amit ott találhatunk.

Hollandiában az eddigi legátfogóbb kísérletsorozatot végezték napjainkban. 840 cserépbe ültettek 14 különböző fajú növényt „marsi” és „holdi” talajba, az ottani, „hivatalos” légköri- és hőmérsékleti viszonyoknak kitéve őket, s ezek fejlődését vizsgálták.  A növények között megtalálhattunk répát, búzát, paradicsomot, zergevirágot, bükkönyt, vadrepcét, stb. Olyan fajokat is beválogattak, melyek képesek a légköri nitrogént közvetlen is hasznosítani. A szimulált marsi és holdi talaj a növények számára minden fontos összetevőt tartalmazott, kivéve a vizet. (A kísérletek során a NASA hamis és megtévesztő állításából indultak ki, miszerint a Hold és a Mars is csontszáraz, jéghideg sivatag…) Referenciaként, földi talajban is elültették ugyanezen növényeket.

A kísérletek során, a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a növények többsége nemcsak, hogy jól fejlődik a marsi talaj nyújtotta körülmények között, hanem számos esetben sokkal jobban, mint földi társai, földi körülmények között! Az eredményekre nem sikerült magyarázatot találni. Feltétlen szükséges a kérdés felvetése, vajon ha a marsi légköri és hőmérsékleti adatok valóban megfeleltek volna a tényleges marsi légköri és hőmérsékleti adatoknak, akkor vajon mit tapasztaltak volna?...

Folyékony víz a Marson!

A Curiosity marsjáró augusztus 17-i felvételén (Sol 712) egy nyilvánvaló vízfolyást láthatunk. Kétség sem férhet hozzá. (Érdemes a nyári időszakban fokozott figyelmet fordítani a NASA által nyilvánosságra hozott felvételekre, ilyenkor a cenzoraik is szabadságon vannak…) Ami a felfedezést különösen fontossá teszi, az a körülmény, hogy ez alkalommal nem lehet a jelenséget a „hajtómű működésének” betudni, mint a Phoenix esetében. A képen egyébként további, legalább 5 vízfolyás nyoma vehető ki teljesen tisztán, és még különösebben gyakorlott szem sem kell hozzá. Rendszeresen fakadnak fel tehát kicsiny vízfolyások a Mars ezen térségében a sziklák és a talaj repedései közül (esetleg a hajnalra összegyűlt harmat gyűlik össze kis erekben, a légköri víztartalom tehát magas!), s ha a legszembetűnőbbet kinagyítva is megnézzük, kétségtelen, egyértelmű és cáfolhatatlan igazolással szolgál mindenki számára: a Marson, manapság is, igenis létezik folyékony halmazállapotú víz. Következésképpen, a NASA által megadott hőmérsékleti-, nyomás- és légköri paraméterek - a hazugság kategóriájába tartoznak…

1.    ábra: A Curiosity marsjáró augusztus 17-i felvételén egy tisztán kirajzolódó, tehát friss(!) és több halványabb, azaz régebbi vízfolyást látunk.

Mit tesz a NASA a szenzációs felfedezést követően? Kitalálhatjuk: hallgat… Ahelyett, hogy különleges alapossággal megvizsgálnák a helyszínt, a Curiosity robotot már régen elküldték onnan jó messze, teljesen érdektelen és jelentéktelen szikladarabokkal foglalkozni. Szomorú. Ám ebből is látható a NASA igazi természete. A NASA szakembereinek az egyes küldetések során esze ágában sincs életet találni a Marson, ha még az oly kiáltó is; és jelentős, új felfedezéseket sem kívánnak bejelenteni. Csupán apróságokat, melyeket már hosszú évtizedek óta is tudunk. A NASA célja egészen más. És pedig a következő: kellően hosszú időn át fenntartani a nyilvánosság és a pénzforrások odaítélőinek érdeklődését bolygószomszédunk iránt, sok-sok dollár tízmilliárdot elkölteni (ebből persze a saját zsebükbe is jelentős summa jut!), miközben igyekeznek a Egyesült Államoknak kellően hosszú időt biztosítani a Marson – is – megtalálható idegen technikák megszerzése és „honosítása” terén. Ez tehát az egyik legfontosabb magyarázat arra, hogy az Egyesült Államok Űrhivatala miért „süket” és „vak”, ha a földönkívüli élet, vagy technika nyomai jelennek meg az általuk készített, rendkívüli mértékben hamisított, színeitől megfosztott, lerontott felbontású, silány felvételeken.

2.    ábra. A legfrissebb vízfolyás kinagyítva. Mellette balról látható egy nem sokkal régebbi nyoma, továbbá a homokban még korábbiak.

Hol járnak a marsi robotok valójában?

Igen gyakran felmerül a fenti kérdés valamennyi független kutatóban, így bennem is, vajon a Marson készült fotók tényleg a Marson készültek? Léteznek olyan egyértelmű és kétségbevonhatatlan bizonyítékok, melyek ezt alátámasztják? Vagy legalábbis az esetek döntő többségében alátámasztják? Bármennyire is szeretnénk erre a kérdésre határozott igennek felelni, ha valaki valóban lelkiismeretes, és sem önmagát sem másokat nem akar becsapni, egész egyszerűen nem teheti.

Amikor marsi fotókat elemzünk, nagyon fontos és kikerülhetetlen feladat annak leszögezése, hogy „amennyiben a szóban forgó fotók tényleg a Marson készültek”. Nekünk, kutatóknak, akik már évtizedek óta elemezzük a marsi felvételeket, kötelességünk is ezt elmondani a nyilvánosság felé. Egyikünkben sincs halvány kétely sem az iránt, hogy a Mars nedves bolygó, egyes területein nyüzsög az élet, továbbá, mind a múltban, mind a jelenben, intelligens életnek is otthont adott, illetve ad. Az viszont már erősen kérdésessé teszi számunkra a marsi fotók hitelességét, hogy pl. kályhacsődarabot, vasrácsot, vízvezetékcső-darabot, matchbox-autót, kályhaajtót, vasalótalpat, benzinkannát, fogaskerekeket, fémidomokat, fél pár félcipőt, különböző sisakokat, rongydarabokat, alu-fóliát, műanyag-fóliát, gyermekjátékokhoz autókerekeket, gyermek-méretű repülőgép pilótakabinját, faragott köveket, megmunkált fadarabokat, döglött halat, stb. stb. találjunk százával-ezrével ezeken a felvételeken. Úgy tűnik, valamennyi marsi robot egyfajta roncstelepen szállt le, vagy azon keresztül visz az útja. Talán egy hatalmas áradást követően várhatnánk hasonló felvételeket szeméttengert, a tárgyak összevisszaságát illetően, de lehet, még akkor sem.

3.    ábra. „Vasalótalp” a marsi homokban. A Spirit marsjáró PIA 05968 jelű fotóján bukkan fel. Tőle közvetlen balra újabb szabályos tárgy látható.

A 2001. Űrodüsszeia, a Földi űrutazás, és hasonló filmek megmutatták és bebizonyították, tökéletesen meg lehet rendezni stúdióban egy Holdra-szállást, egy Marsra-szállást, stb. Még szakemberek számára is megtévesztő pontossággal lehet filmes eszközökkel ábrázolni a súlytalanságot, más égitesteken való mozgást, és így tovább. Akkor hát, mi a bizonyítékunk arra, hogy a marsi robotok valóban a Marson járnak? Lényegében nem sok. Talán csak azok a ritka felvételek, amikor a szondák az ottani égre tekintenek, és olyasmit képeznek le, amit más módon és eszközökkel nem tudunk megoldani. Vagy csak mi hisszük azt, hogy nem tudják megoldani…

Vegyük csak szemügyre a következő két felvételt. Egyikük a Földön, a másik a Marson készült. Vajon hány ember akad közöttünk, aki hasonló fotópárok vizsgálata közben tévedhetetlenül azonosítaná be a felvételek helyszínéül szolgáló Föld- illetőleg Mars bolygót? Kizártnak tartom, hogy lenne ilyen. Egyetlen dolog szól a marsi fotók marsi eredete mellett, a NASA. Az ő szavahihetőségük pedig olyan, amilyen…

A bemutatásra kerülő két felvételt semmi módon nem módosítottam: a színek, a felbontás, a kontraszt, minden eredeti. Az egyik a Marson készült, a Curiosity egy éves Marsra-szállásának évfordulóján, a másik pedig a Szahara-sivatagban, a Földön. Kősivatagokat látunk, közelben-távolban hegyekkel. Semmi támpontunk sincs sem a léptéket, sem egyéb dolgokat illetően, még az ég színe is nagyjából azonos. A megtévesztés magasiskolája.

4.    ábra. Panoráma-felvétel a Curiosity egy éves marsi tartózkodásának évfordulóján. A kép akár a Földön is készülhetett volna. Esetleg ott is készült?

5.    ábra. Szaharai táj. A megtévesztésig hasonló a Marsról bemutatott felvételekhez. Esetleg pontosan ez a helyszín az, ahol a „Mars-robotok” kutatnak?

16.

„Létezett élet a Marson és talán ma is létezik” – jelentette Ki Charles Bolden, a NASA igazgatója. Elhangzott tehát a már évtizedek óta várt, „világra szóló” bejelentés, és - lényegében semmi sem történt.

A szkeptikusok mindig azzal hárítják el a földönkívüli élet elfogadását, és tartják fent tagadó álláspontjukat, hogy „majd ha hivatalos forrásokból megerősítik, akkor majd elhiszik.” Nem tudom, ők mit és kit akarnak „hivatalos forrásként” hallani, űrhajósok, katonai- és civil pilóták, miniszterek, különböző országok (egykori és jelenlegi) elnökei, stb. nem elegendőek számukra. Inkább a tények tagadásában élik ki magukat, mintsem a valóság megismerésében. Bizonyára ez az oka annak is, hogy a NASA igazgatójának, Charles Boldennek a szavai nem jutottak el a szélesebb nyilvánosság elé, csupán néhány internetes oldal osztotta meg a vele készül beszélgetést.

Idézzük tovább az ITV News riporteréhez intézett, október 8-án elhangzott szavait: „(A Mars) egy bolygó, a Föld nővére. A Naprendszerben az az égitest, ahol egykoron élet volt, hm, és talán ma is létezik.” Ez a NASA részéről az első hivatalos bejelentés arra vonatkozóan, hogy a Mars bolygón létezett élet! E bejelentés jelentős győzelemmel ér fel az asztrobiológusok és az ufológusok részéről, szerte a világon. Bolden beismerte, a NASA-nak tudomása van arról, hogy a Marson egykor élet volt.

1.    ábra: A NASA igazgatójának, Charles Boldennek az arca teljesen eltorzul abban a pillanatban, amikor kimondja, élet a Marson „talán ma is létezik”.

A NASA elnöke mindezt azzal folytatta, hogy „talán ma is létezik” élet a Marson. Nem lehet nem észrevenni a habozását, amikor ehhez a kijelentéséhez ért. Zavartan pislogni kezdett, arcának jobb oldala összerezzent, mintha nehezére esne számára kimondani, azt, amit. Rendkívüli erőfeszítésébe került kiejteni a száján ezt a bizonyos félmondatot, küszködött ellene, mintha valami hatalmas titok elárulója lenne, aztán végül mégiscsak hagyta kicsúszni a száján; a nyilvánosság tehát megtudta, amit amúgy is tudott.

Ennek a bejelentésnek mindenesetre helyet kell kapniuk a történelemkönyvekben, szerte az egész világon. Fel kell jegyezni azt a napot, amikor a NASA igazgatója hivatalosan elismerte a marsi élet egykori létezését. 2014. október 8. Ne felejtsük el tehát ezt a dátumot.

Folyékony víz a Marson – újra és újra

A Curiosity PIA16550 jelű felvételéről van szó. A fotó első ránézésre egész jónak tűnik, ám ha valaki nagyítani szeretné, máris csalódás éri. Már egészen kis nagyításnál teljesen életlenné válik. További hiányosság a vörös és zöldes árnyalatok teljes hiánya, azaz lényegében fekete-fehér felvételt látunk, barnás-kékes árnyalatokat és semmi mást. A Photojournal honlapján még egy teljes egészében khakiszínű változatot is megtalálhatunk… 2.5 milliárd dollárért készült…

A képen réteges sziklákat látunk, egyes rétegek láthatóan kevésbé ellenállóak, mint a többiek, ezek jó része hiányzik, erősen erodált. Az ezerszer eldarált szöveg, a „szélfútta sziklák” ezúttal sem jön be, hiszen a sziklarétegek közvetlen tövében kisebb, sekély víztócsákat láthatunk. (John Skipperé a felfedezés érdeme.) Összekeverhetetlenek. Még így is. Hát még, ha a színeket is látnánk! Hát ezért nem látjuk…

2.    ábra. A Curiosity PIA16550 jelű felvételének részlete. Jól láthatók a vízerózió következtében kimosódott sziklarétegek, s az is, miként gyűlt össze a víz kisebb tócsákban, a sziklák tövében.

Két területet vizsgáljunk meg alaposabban! Egyiket kék négyszög jelöli. Az alámosott sziklaréteg nagyobb darabja tört itt le, míg a két piros nyíllal jelzett részen egy kisebb. (A piros nyilak távolsága kb. 10 cm.) Nyilvánvaló, hogy a NASA által hivatalosan megadott, a földi sztratoszféra felső légkörének megfelelő „sűrűségű” marsi légkörben szelek, ilyen eróziós hatást, legfeljebb évtízmilliók alatt tudnának csak kifejteni. Ebben az esetben pedig a talajjal párhuzamosan kellene fújniuk, és a púderpornál 100-szor kisebb részecske-átmérőjű homokkal (nagyobb szemcséket nem képesek a marsi szelek felkapni – szerintük) folyamatosan csiszolgatni a lágyabb rétegeket. Nonszensz.

A folyékony vizet tartalmazó (vagyis a hőmérséklet és a nyomás messze magasabb a NASA által megadott hivatalos értéknél!), sekélyvizű pocsolyákon kívül számos, igencsak figyelemre méltó dolog található még ezen a felvételen. Nézzünk meg még néhányat!

Az első részletet az eredeti felvétel bal felső sarkából vágtam ki. A világoskék keretben két fémelem látható. Tökéletesen sima, megmunkált felületek, a hozzánk képest távolabb lévőn párhuzamos élek, párhuzamos oldalfalú, a felső síkkal szöget bezáró lapok találhatók. A rendeltetése ismeretlen.

3.     ábra. Az előző felvétel további, érdekes részletei. A kék és a piros keretben fémalkatrészek(?), a sárga keretben lyukakkal teletűzdelt fém- vagy műanyag lemez, az élére(!) állítva.

A sárga kerettel jelzett, függőlegesen álló fém (műanyag?) lemez érdemel ugyancsak figyelmet. Látható rajta, valahonnan, egy nagyobb darabból van kitörve. A legkeskenyebb oldalán áll, tehát nemrég kerülhetett oda, a szél és a víz már régen felborította volna. Lyukak láthatók rajta, a teljes vastagságát átmetsző lyukak. Ezt a tényt már valóban nem lehetne a szélre fogni. Inkább hallgatás van tehát.

A sornak még nincs vége, a pirossal bekeretezett részben újabb idomot láthatunk. Ezúttal nyolcszögletűre megformázva. Természetesen előfordul a természetben, hogy bizonyos réteges és vulkanikus kőzetek szabályosan törnek. Jelen esetre nézve nem tartom ezt valószínűnek.

Az eddig felsorolt tárgyak mérete a 10 cm-es nagyságrendbe esik.

Menjünk tovább, a teljes felvétel középpontjától kissé jobbra és felfelé található egy újabb, a tekintetet magához vonzó „valami”. Első ránézésre egy fehér folt látszik, környezetéből kiugróan. A „becsillanás” tetszetős magyarázatnak tűnik, de ismét nem erről van szó. A „becsillanásnak” ugyanis árnyéka van. Egyrészt a szomszédos sziklára vetül, másrész saját maga alá! Mintha egy ragyogó fényes gombakalapot látnánk, s alatta közvetlen a gomba törzsét! Ami teljesen logikus is, hiszen vízfolyásos területen jár az amerikai robot. A kérdés, mint már annyiszor: vajon tényleg a Marson teszi ezt?

4.    ábra. Ahol víz, ott élet is! Kalapos gomba nő a sziklák között. Jól megfigyelhető minden részlete a nagyításon.

Az első repülés a Marsra egyben az utolsó is lesz?

Ahogy mind határozottabb formát ölt a MarsOne holland civil szervezet terve, megcélozva űrtelepesek Marsa juttatását 2025-re - s utána folyamatosan -, egyre hangosabb a „hivatalos” elriasztók tábora is. A legképtelenebb ötletekkel állnak elő, a sugárveszélytől, a fogfájáson, a keszonbetegségen át, a marsi mikrobák jelentette fertőzés-veszélyig. (Jé, hát mégiscsak van élet a Marson?...)

Az teljesen nyilvánvaló, a legutóbbi évtizedek ezt fényesen igazolták, a NASA, mint űrszervezet egész egyszerűen képtelen egy ilyen jellegű küldetést levezényelni. Szakmailag is teljesen alkalmatlan rá (kormányszerv révén, utasításokat kap), és technikailag is (attól, hogy valamit „utasításba adnak”, még nem válik megvalósíthatóvá, ha az „emberi erőforrás”, a tudományos felkészültség, a szakmai elhivatottság és tudás hiányzik hozzá). A hangulatkeltés legújabb eleme a talán legismertebb amerikai tudományos szervezet, a Massachusetts Institute of Technology tanulmánya. „Tudományos módszerekkel és alapossággal” vezették le, hogy az űrhajósokkal végrehajtott egyutas marsrepülés tagjai legfeljebb 66 napig maradhatnának életben. Mindezt arra alapozva, hogy ha a leendő telepesek az élelmiszerüket saját maguk termelik meg, akkor elfogy az oxigénjük! Az nem zavarta őket a gondolatmenetükben, hogy éppen a növények állítják elő a légzéshez szükséges oxigént, és az sem, hogy egyes tengeralattjárók képesek éveket(!) lent tölteni az óceánok mélyén, bármiféle utánpótlás igénybevétele nélkül. Nem 4-20 emberrel a fedélzetükön, hanem több százzal…

 Gondolatmenetükben odáig sem jutottak el, hogy a Mars talaja vízben igen gazdag. Ezt a vizet napelemekkel kényelmesen fel lehet bontani, szükség esetén.

Ha nem a MIT adta volna ki ezt a tanulmányt, egy kézlegyintéssel és hangos nevetéssel el is lehetne intézni, mert annyira komolytalan. De így? Így levonhatjuk a következtetést: az amerikai szervezetek (is) igyekeznek minden eszközt megragadni az emberi kutatás, megismerés megakadályozására, gátlására, szabotálására. Régen(?) az egyház követett el mindent a tudomány haladása ellen, tűzzel-vassal irtotta a tudósokat, a fejlődést megakadályozni azonban így sem tudták, legfeljebb lassítani. Az eszközök változtak(?), a cél nem, de most is esélytelenek: az igazság utat tör.

17.

2014. szeptemberében az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és az Európai Uniót követően mindösszesen a negyedik nemzetként, India sikeresen Mars-körüli pályára állította Mangalayaan (Marsi Hajó) nevű űrszondáját.  Kíváncsian vártuk az általa készített színes felvételeket.

Az indiai Mangalayaan Mars-szonda

A Földet 2013. november 5-én hagyta maga mögött a saját fejlesztésű PSLV hordozórakéta segítségével. Először parkolópályára állt bolygónk körül, majd december 1-én indult el a Mars felé. 10 hónapos utat követően sikeresen fékezett és elliptikus pályára állt. Mindösszesen 72 millió dollárért építették meg, szemben a néhány nap különbséggel ugyancsak Mars-körüli pályára állt amerikai eszközzel, annak fejlesztése – állítólag – 670 millió dollárt kóstált…

Élettartamát hat hónaposra tervezték. A fotózás mellett az időjárási változásokat figyeli, s keresi az okot, mi lett a Mars nagymennyiségű vízkészletével. Odaérkezését követően már másnap megkaptuk az első, igaz kissé életlen, ám mégiscsak színes felvételt. Nagy örömünkre, nem az amerikaiak által bevezetett vöröses-narancssárgás árnyalatot láttuk, hanem a Mars eredeti színeit, a barnás területek között feltűnő kékes-zöldes vidékeket! A felvétel 7300 km távolságról készült.

1.    ábra: Az indiai Mangalayaan Mars-szonda első felvétele bolygószomszédunkról. Jól láthatók a kékes-zöldes – nagy valószínűséggel – növényzettel borított területek.

Örömünknek gyorsan vége is szakadt. Ugyanis az elkövetkezendő hónapokban egyetlen egy „közeli” színes felvételt sem láthattunk. Sőt, csupán egyetlen két további képet hoztak nyilvánosságra, egyikük pedig már 74.500 km-ről készült, s a NASA „igényei” szerint, narancssárga színben pompázik. Még a sarkvidékek vakító fehér jégpáncéljai is! Hasonlóképpen a kiterjedt felhőrendszerek. A legjobb indulattal sem lehet tehát „színesnek” nevezni, a szürke árnyalatait cserélték ki ugyanis a narancssárga árnyalataira.

Nem kell semmiféle „összeesküvés-elmélet” kiagyalása ahhoz, hogy ne ismerjük fel a szándékosságot. Kaptunk egy „közeli”, ám helyes színes felvételt a Marsról, másnap egy nagy távolságból készült, ámbár színhamis, narancssárga képet, végül egy újabb narancssárga felvételt.  Az indiai Űrügynökség (ISRO) hivatalos honlapján is csupán ez három fotó található. A kérdés a szokásos, immár India esetében is: vajon hol van az a több ezer színes felvétel, amelyet az indiai űrszonda az elmúlt két hónap alatt készített?...

2.    ábra. Az indiai Mars-szonda újabb Mars-felvétele, ezen már az „elvárt” narancssárga árnyalatokkal találkozunk. A hófehér jégsapkák és felhőrendszerek is sárgák.

Háború a Marson?

A marsi fotók százainak-ezreinek áttanulmányozását követően felmerülhet bennünk a gyanú, a marsi robotszondák talán mégsem földi/marsi szeméttelepen járnak, ez esetben viszont illene valamiféle magyarázatot találni a szerteszéjjel szóródott, egymáshoz logikailag és szerkezetileg semmiféle módon nem kapcsolódó tárgyak tömegének létezésére. Tekintélyes hurrikánok vagy hatalmas áradások is képesek természetesen a megfigyelt összevisszaságot kiváltani, ám lehetséges más magyarázat is.

Az Ufómagazin korábbi számaiban bemutattunk egy bunkert, a közelében található emberi combcsontot, illetve két, kereszttel jelölt sírt. Több száz, különböző ismert és ismeretlen rendeltetésű tárgyat találhatunk a Marson készült fényképeken, e tárgyak túlnyomó többsége inkább tűnik roncsnak, mint ép és sértetlen eszköznek. Persze, vannak kivételek is szép számmal. Gondolhatnánk arra is, hogy az erózió és az idő vasfoga együttesen fejtette ki hatását, és nekik tulajdonítható a jelenleg megfigyelt állapot. Van azonban egy másik, eddig nem említett tényező is: valamennyi marsjáró robotszonda úgy találta, mintha a marsi talajt valamiféle „kéreg” fedné. Ennek a „kéregnek” a létezését igyekeztek betudni kémiai és fizikai változások együttesének, ám ezek a magyarázatot igencsak sántítanak.

A Curiosity marsjáró a Malin Űrközpont archívumában 0703MR0002977 katalóguszszámon tárolt fotóján bizony nem mást, mint egy légvédelmi ágyút láthatunk. Ha elvégezzük a megfelelő számításokat, eredményül azt kapjuk, a kép készítésének pillanatában a marsjáró 30-50 méterrel járhatott az objektumtól, következésképpen annak átmérője 1-2 méteres lehet – az alapjánál. Rendkívüli módon emlékeztet bennünket a földi, legkorszerűbbnek számító, jelentős tűzsebességű légvédelmi fegyverekre. De vajon mit keres egy ilyen berendezés a Marson? És ki ellen nyújtott (nyújt) védelmet?

3.    ábra. A Malin Űrközpont archívumában tárolt Curiosity felvételen egy légvédelmi ágyú képe bontakozik ki előttünk.

4.    ábra. Az előző felvételen látható ágyú színkiemeléssel átdolgozott képe. Az általunk használt fegyverek valamennyi jellemző vonásával rendelkezik.

Dr. John Brandenburg plazmafizikus nemrégen tette közzé elméleti beszámolóját a Kozmológiai és Asztrorészecsketani Folyóiratban. Elképzelése szerint a marsi civilizációt atomtámadás érte, ennek a népirtásnak a nyomai pedig ma is láthatók. Kutatási eredményeiről az alábbiakat nyilatkozta: „A Mars felületét vékony réteg radioaktív anyag borítja, urán-, tórium- és radioaktív kálium tartalommal. Ezek az anyagok atombomba-robbanás által keltett törmelékfelhő révén, az uralkodó széliránynak köszönhetően kerültek el a megfigyelhető helyekre.” „…A természetben nem ismerünk olyan, természetes eredetű atomrobbanással járó folyamatot, amely a megfigyelhető eredményt hozta volna létre. Fel kell tehát tételeznünk, hogy a dolog mögött szándékosság áll.” Kijelentését alátámasztandó, rámutatott, a marsi légkörben megfigyelt radioaktív elemeloszlás is egy nukleáris robbanást követő helyzetnek felel meg. A marsi légkörben ugyanis nagy mennyiségben található a Xenon 129-es izotópja – a NASA Mars Odyssey űrszonda mérései szerint. Habár ez az izotóp nem túl ritka, Dr. Brandenburg számításai szerint – a koncentrációt és az eloszlást figyelembe véve – arra utalnak, hogy a Marson legalább két nukleáris bombát robbantottak fel. 

Az egyik bomba a Cydonia térségben robbant fel, ahol többek között a Marsarc és az ötszögletű piramis található, a másik pedig Galaxias Káosz térségében. Dr. Brandenburg szerint ezek a robbanások tehetők felelőssé a Mars körül keringő űrszondák felvételein megfigyelhető erózióért is. Felhívja a figyelmet, a Kozmosz tele van intelligens lényekkel, és ezek az intelligens lények bizony olykor akár háborúzhatnak is, nem feltétlen válogatva az eszközökben. A kérdést mindenesetre egy emberes Mars-expedíció bizonnyal el tudná dönteni.

6.    ábra. Dr. John Brandenburg plazmafizikus több évtizedes adatelemzésre alapozott feltételezése a Marson bevetett atombombák robbanási helyéről és a nukleáris részecskék kiszóródásának irányáról – az uralkodó széljárás függvényében.

Az ősi időkben a Földön is zajlottak nukleáris háborúk. A leghangsúlyosabb bizonyítékul a skóciai, az indiai, stb. „üveghegyek” szolgálnak, illetve a Pakisztánban található Mohendzsodáro és Harappa városok. A sok ezer éves települések romjai között talált emberi maradványok pontosan olyan képet mutatnak, mint Hirosima és Nagaszaki az atomtámadásokat követően. Bőven található arra is példa, amikor a robbanás hőhatásának következtében az emberek szabályosan „ráfényképeződtek” a falakra, s csak körvonalaik maradtak fenn.

Azt gondolom, hogy nem rugaszkodom túlságosan el a valóságtól, ha felvetem annak a lehetőségét, hogy a marsiak talán nem egymás ellen fordultak. Ilyen támadás ugyanis akár a Földről is érkezhetett. Ha tekintetbe vesszük, hogy a titkos katonai űrprogram keretében már 1962. május 22-én emberek léptek a Marsra, akkor erre minden esély meg is van. A témáról kellő mennyiségű ismeretet szerezhetünk a 3-as Alternatíva, vagy esetleg a világhírűvé vált, a NASA titkos számítógépeit feltörő brit hacker, Garry McKinnon munkája során nyilvánosságra került Camelot Projekt tanulmányozása révén. A vizsgálati eredmények alapján felmerülő kérdések megválaszolása helyett sajnos, ez esetben is csak újabb kérdésekkel tudjuk zárni az eddigieket: Vajon az H. G. Wells által megírt és Orson Welles által rádiójátéknak feldolgozott, a marslakók, az emberiség kiirtására irányuló támadása, a „Világok Harca” - című történet talán éppen az ellenkező irányban zajlott le, mi, a földlakók szórtuk meg atommal a marslakókat? Olyan fegyvert alkalmaztunk, melyet intelligens lény nem vet be?... Vagy esetleg a nagyhatalmak akarták ily módon „rendezni” a Mars bolygó felosztását egymás között?...

18.

Mars-gate – a világ legnagyobb összeesküvése lelepleződik

Amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtük ezt a cikksorozatot, említettem, történelmi időket élünk a Földön kívüli élet kutatásában – és a NASA leleplezésében… Vegyük sorba az utóbbi néhány hét eseményeit: 2014. október 8-án a NASA igazgatója, Charles Bolden bejelentette: „Létezett élet a Marson és talán ma is létezik”. November végén, egy volt NASA alkalmazott, „Jackie”, kijelentette, 1979-ben, a Marson dolgozó Viking űrszondák által sugárzott képeken - embereket látott. December elején tudomást szerzett a nyilvánosság a Curiosity felfedezéséről: a Marson szerves anyag található. Végül pedig a nyilvánosság elé lépett Richard Hoover professzor, s bejelentette, a Marson jelenleg is fejlett élet van, a NASA pontosan tudja ezt, ám az adatokat meghamisítja „felsőbb utasításra”.

Űrhajósok sétálgattak a Viking kamerái előtt 1979-ben

Sajnos a nevét és arcát nem merte vállalni az a hölgy, aki azt állítja magáról, a 70-es évek végén a NASA-nál dolgozott, s nem kevesebbet osztott meg a Coast to Coast AM rádió hallgatóival, mint hogy 1979-ben két, védőruhát viselő űrhajóst látott, amint az egyik Viking leszállóegység felé sétálnak.

A hölgy feladata a NASA-nal a leszállóegységek telemetrikus adatainak letöltése volt. A Viking űrszondák voltak az első, a Mars felszínén hosszabb időn át működő robotberendezések. „Jackie” és kollégái számos monitort figyeltek egyszerre, ezeken jelentek meg a Viking szonda adatai, amikor figyelmes lett rá, hogy két űrruhás férfi, ám nem a szokásos, terebélyes felszerelésbe, inkább valamiféle védőruhába öltözve, felbukkan a horizonton és a Viking szonda felé sétál. (Rossz nyelvek szerint Marson élő telepesek törölgetik le rendszeresen a marsi robotok napelemtábláit - azok ugyanis „rejtélyes módon”, időnként rendszeresen megtisztulnak -, és töltik fel az általuk készített fotókat a marsi berendezések memóriájába, hogy aztán azok később a Földre sugározzák képeket.)

A kapcsolat azonban ekkor hirtelen megszakadt, s hiába indultak futva a központi terembe, hogy helyreállítsák azt, az ajtó bezárult előttük. Így soha nem tudták meg azt sem, hogy egyáltalán az övéiket látták-e vagy sem.

Szerves molekulák a Mars felszínén

A Viking űrszondák már 1977-ben, számos kísérlet elvégzése révén, igazolták: a Marson legalább primitív élet létezik. A megfigyelt reakciókat kémiai hatásoknak tulajdonították. Most azonban váratlanul beismerték: szerves anyag található bolygószomszédunkon. (Mondjuk, önmagában ez a hír nem számít szenzációnak, hiszen a Naprendszer égitestei tele van szerves anyaggal.)

Az ESA (Európai Űrügynökség) Mars-Express szondája már bő 10 évvel ezelőtt jelentős mennyiségű metán jelenlétét mérte a Mars külső légkörében. Már akkor jelezték, ez a metán nem a marsi vulkanikusság terméke, hanem élőlények anyagcsere folyamataié. A NASA tagadta az ESA szonda mérési eredményeit, mondván, azok hibásak, hiszen nekik nem sikerült azokat a felszínen megerősíteni. Egészen mostanáig. Pontosabban: mostanában ismerték be…

Természetesen most is igyekeznek természetes folyamatokkal magyarázni a metán jelenlétét, de csak magyarázni, mert kísérletileg ezek a „magyarázatok” még sohasem kerültek alátámasztásra.

1.    ábra: Metán keletkezési folyamata a marsi talaj közelében. A kémiai alapokon álló magyarázatot még soha sem sikerült igazolni. Marad a másik lehetőség: élet van a Marson!

Richard Hoover professzor leleplezi a NASA-t

Hoover professzor évtizedeken át dolgozott a NASA-nál, évekkel ezelőtt ment nyugdíjba. Szenzációs kijelentéseit a „Nyitott elmék” Nemzetközi Ufókongresszuson tette, Fountain Hillesben, Arizonában. Első könyve a marsi mikrobák életfolyamatiról már 1979-ben megjelent, azaz még a Viking-korszakban. Számos könyvet írt azóta is a témában, állításait senki sem tudta cáfolni, pedig számos alkalommal, miként előbb említett előadásában is – nyílt és nyilvános vitákra hívta őket.

Elmondta, a Marson hatalmas mennyiségű víz van. Az élet létezése szempontjából pedig teljesen lényegtelen, hogy ennek nagy része fagyott állapotban. A víz attól még víz, még ha szilárd is. Beszélt a Föld zord helyeire vezetett expedícióiról, Alaszkába, Grönlandra, az Antarktiszra. Ezeken a helyeken megfigyelhette, miként képesek alkalmazkodni az élő szervezetek a zord körülményekhez, akár nagy mélységekben is, a jégmező belsejében! A megoldás egyszerű: megolvasztják önmaguk körül a jeget, kivonják annak ásványi tartalmát, s aztán hagyják, hogy a víz visszafagyjon. Ugyanerről a folyamatról – a Mars vonatkozásában – már évtizedekkel ezelőtt írt Dr. Hédervári Péter és John Skipper is.

2.    ábra. Az Opportunity marsjáró Sol 904-kor készített – csapnivaló minőségű felvételének – erősen nagyított részletén két emberi alak bukkan fel, amint valamiféle szerkezet körül ügyködnek.

A Marson azonban messze nem olyan zordak a körülmények, mint az említett földi tájakon, ott ugyanis a hőmérséklet – a hivatalos adatok szerint is – napközben, bizony meghaladja a 20 Celsius fokot.

Hoover professzor számos alkalommal bukkant fosszíliákra a marsi fotókon, ezek egy részét a marsi robotokkal „felsőbb parancsra” megsemmisíttették!

A professzor úr folyamatosan tanúja volt annak, hogy valamennyi marsi felvételről eltakarítják a marsi élet jelenlétére utaló nyomokat, azaz szándékosan meghamisítják a képeket. Elképzelése nincs, miért teszik mindezt, hiszen a NASA-nal pontosan tudja mindenki, a Marson fejlett élet van, és mégis úgy tesznek, mintha nem lenne. Hamisítanak és félretájékoztatnak – folyamatosan, évtizedek óta.

Idegenek marsi jelenlétéről nem tudott – vagy nem akart – beszámolni.

https://www.youtube.com/watch?v=6E7aqCaekDA

3.    ábra. A Curiosity felvétele már valamivel jobb. Ezúttal egyetlen emberi alakot látunk, rövidujjú pólót visel, csípőre tett kézzel figyel valamit. Az árnyéka is jól megfigyelhető a közeli sziklán.

Űrhajósok a Marson

Emberi alakok számos marsfotón felbukkannak. Már hosszú évek óta ismert az Opportunity Sol 904-kor készült képe. A felvétel fekete-fehér, a minősége csapnivaló – ahogy azt megszoktuk… (Az „árnyékokat”, mintha átláthatatlan fekete tintával rajzolták volna meg.) Nagyítás révén két emberi alakot lehet kivenni, amint valamiféle szerkezet körül serénykednek. A fotón egyébként számos mesterséges alkotás látható, valamint több - szándékosan felhordott – rejtő, raszter-felület.

A Curiosity mostanság készült panoráma-felvételének kiemelt részlete sem sokkal jobb minőségű. A szürke árnyalatok helyett barnás-narancssárga színeket láthatunk, a felvétel tehát továbbra is egyszínű, színeitől megfosztott. Ezúttal egyetlen figurát láthatunk csak, könnyű, rövidujjú pólót visel, és még védősisak sincs a fején. Azaz pontosan úgy van öltözve, ahogy az általam is hangoztatott marsi körülmények lehetővé teszik: kellemes 20-25 Celsius fokos hőmérséklet és 3/4 földi légnyomás, megfelelő mennyiségű oxigéntartalommal.

Emberünk árnyéka is látszik, azaz a „szélfútta szikla” kezdetű – meglehetősen szánalmas – magyarázat ezúttal sem érvényes. A helyszínre gyalogosan érkezhetett, nem látunk a közelében semmiféle közlekedési eszközt. Ez esetben viszont az otthonául szolgáló bázis sem lehet túl messze!

Amennyiben az említett felvétel tényleg a Marson készült…

Ausztrál egyetemisták csattanós válasza a M.I.T.-nek

Néhány hónappal ezelőtt tettem említést a Massachusetts Institute of Technology neves tudósokból álló csapatának tanulmányára, miszerint a marsi telepesek megfulladnának, mert hetek alatt elfogyna az oxigénjük. Fiatal ausztrál diákok könnyedén lesöpörték ezt a – semmi más céllal, mint riogatással készült – munkát. A mindösszesen néhány kilogrammos szerkezetük képes napelemek felhasználásával felolvasztani a marsi jeget és alkotóira – oxigénre és hidrogénre – bontani azt. Készüléküket még a „hivatalos” marsi paraméterekre kalibrálták be, azaz jól tűri a hideget, a sugárzást és egyéb, zord körülményeket. És még csak dollár milliárdokba sem kerül… Még arról sem feledkeztek meg, hogy egy kicsiny időkapszulának helyet szorítsanak a Marsra tervezett berendezés egyik kis rekeszébe, különböző alkotóművészek munkáinak digitális tárolása céljából.

Munkájuk egyszerű és nagyszerű. Kidolgozásának idején még nem számoltak azzal, hogy a Marson ingujjban is lehet sétálni és dolgozni. Ráadásul, még a marsi mikrobák sem jelentek életveszélyt... Ettől függetlenül, jól megtervezett és jól átgondolt berendezésüket még nagyszerűen fel lehet majd használni.

4.    ábra. Ausztrál diákok könnyű és egyszerű készüléke a Marson található, fagyott állapotú víz felolvasztására és alkotóira való felbontására – napelemek termelte áram segítségével.

Vissza a nyitólapra