20.

Újabb lezuhant repülőgép a Marson?

Szerte a világon igen sokan foglalkoznak a marsrobotok fotóinak elemzésével. Ahogy nő a számuk, egyre több és több felfedezés jut birtokunkba, hiszen itt is érvényes a „több szem, többet lát” elv. Szabolics László számos marsfotót elemzett ki nagy türelemmel, az alábbi felfedezések az ő nevéhez fűződnek. A legtöbb érdekes lelet a panoráma-felvételeken bukkan fel. Jelen esetben is ez a helyzet. A Spirit PIA06917-es képéről van szó. Számos rendellenesség fordul rajta elő, több tucat. Az 1-es számmal jelölt a bal szélén található.

A Spirit kamerája még korántsem volt olyan jó, mint a napjainkban használtak, továbbá figyelembe kell venni a „kép feldolgozása” során létrehozott minőségcsökkentő eljárások következményeit is, nincs tehát könnyű dolga a kutatónak. Az égboltozat képe matt szürke(!), a kép többi része barnás-szürkés árnyalatú, lényegében egyszínű. Amit láthatunk, az nagy valószínűséggel, a talajba csapódott, részben belefúródott és összetört, ikerhajtóműves repülőgép. (Természetesen, akik félnek a bátor felismerésektől, azok megmaradhatnak a „szélfutta szikla” magyarázatnál). Az ikerhajtóművek párhuzamosan helyezkednek el, a becsapódástól megroppantak, eltörtek. Közöttük a gép teste alig kivehető, betemette a felkavarodott por. A gép orra sem járt jobban, befúródott néhány szikla alá. Jól elkülöníthető a repülőgép testétől az irányító kabin, amelynek tetején két ablakszerű forma figyelhető meg, (a repülőgép többi részével együtt) ezt is belepte a marsi por és homok. A repülőgép közelében nagyon sok, mesterségesnek tűnő, de pontosan nem beazonosítható alakzat is megfigyelhető. Legérdekesebb talán egy csőszerű forma, egyik végével mintha a hajótestnek támaszkodna, a másik vége pedig, valamilyen szélesebb, ovális keresztmetszetű tárgyhoz kapcsolódna. Elképzelhető, hogy ezek a repülőgép részei, amelyek a katasztrófa következtében váltak le.

1.    ábra: A Spirit marsjáró PIA06917 jelű panoráma-felvétele bal szélének erősen nagyított részlete. Nagy valószínűség szerint egy lezuhant, ikerhajtóműves repülőgépet láthatunk rajta – nyíllal jelölve.

A gép mérete, a Spirit marsjáró panoráma-felvételét kielemezve, az 5-10 méteres nagyságrendbe esik, tehát földi léptékkel is éppen megfelelő.

Mi az oka annak, az eddig látottakon és elmondottakon kívül, hogy mégsem a „szélfútta szikla” álláspont a tartható magyarázat? Nos, a Spirit fotójából kiderül, a terület sziklás-sivatagos jellegű – legalábbis a színeitől megfosztott felvételből ez derül ki. Lényegében nincsenek rajta még kisebb, sziklamentes területek sem. Itt viszont mit vehetünk észre? Az ikerhajtóműveknek tűnő alakzatok mögött a felszín teljesen tiszta, sőt, két eleinte párhuzamos, majd széttartó „kifúvást” láthatunk, pontosan olyan módon és elhelyezkedésben, miként azt egy tisztességes sugárhajtóműtől várnánk. Ha pedig mindez még nem lenne elég, további nagyítást alkalmazva, eljutva a felbontás határára, egy kis, embrió pózba görnyedt alakot láthatunk kibontakozni az ikerhajtóműves gép előtt. Talán a pilóta porral befedett holtteste lenne? Nagy biztonsággal nem jelenthetjük ki, mindenesetre megdöbbentő a dolog.

2.    ábra. Az előző felvétel nagyított részlete. A kabin környékén halványan kivehetően, emberforma alak hever embrió-pózban. Méretében tökéletesen illeszkedik a gép arányaihoz.

Ugyanezen panoráma-felvétel 13-assal jelzett objektuma is megér néhány gondolatot. Megjelenése, színe, felszíni struktúrája, kiugróan elüt környezetétől. Mintha valamiféle állat lenne, meglehetősen hosszú orral, az orra végén mindkét szemgödre is kivehető. A testét mintha sűrű szőr fedné, hosszú, bütykös ujjaival pedig az alatta levő gerendaszerű tárgyba kapaszkodna. Figyelemre méltó. A szőrös lény alatt egy aránylag jól felismerhető emberi alak látszik, félig fekvő helyzetben, felhúzott térdekkel. Az alak jobb karja oldalra ki van nyújtva, a bal karja nem igazán látszik. Némileg még a lábán lévő cipő (csizma) is felismerhetőnek tűnik. Olyan, mintha az alak napozna. Ruházata könnyed, tavaszias.

3.    ábra. A panoráma-kép több tucat rendkívüli alakzata közül a 13-assal jelzett mintha egy szőrös, elefánt nagyságú állat lenne, lábain különleges, hosszú újjakkal. A lény előtt mintha egy ember napozna. A 14-es objektum lapított fémcsőnek tűnik.

A méreteket tekintve becslésekre vagyunk hagyatkozva, a szőrös lény nagysága elefántnyi, az előtte üldögélő alak – normál, emberi méret.

A furcsa jószágtól jobbra lefelé látható a 14-essel jelölt tárgy. A végén kilapított fémcsőnek tűnik, belseje legalábbis egyértelműen üreges. Meglehetősen méretes.

4.    ábra. A szőrös lény előtt üldögélő ember erősen nagyított képe. Tüsi frizura, félhosszú ujjú póló, fehér nadrág. Lábán, talán, csizma. A háta mögött mintha valamilyen további szerkezet lenne.

Amatőrcsillagászok segítenek leleplezni a NASA-t

Három évvel ezelőtt amatőrcsillagászok fedeztek fel a Mars korongjától igen magasra, 200-250 km-re felnyúló (összehasonlításképpen: a Nemzetközi Űrállomás a Föld felszíne fölött 350-410 km-rel kering), 1000 km-es átmérőt is elérő, titokzatos felhőfoszlányt. Közel három évbe telt, amíg a felfedezés ténye nyilvánosságra került, s vele az is, hogy a bolygókutatók a találgatásnál nem jutottak messzebb. Teljességgel nyilvánvaló, hogy a Mars körül keringő megannyi űrszonda ugyancsak észlelte és leképezte a jelenséget, csak éppen beszámolni „felejtettek el róla” az illetékes tudományos szervek. Mindannyiunk szerencséjére, ahogy az amatőr műszerek és képfeldolgozó kapacitások egyre tökéletesebbé válnak, úgy nyílik majd lehetőség a valóság teljesebb megismerésére, és a hivatalos - hamis - állítások leleplezésére.

A mellékelt felvételen azt is láthatjuk, hogy a Mars bolygó tekintélyes részét felhőzet borítja. Ilyen tömegű felhőzet megjelenéséhez és megmaradásához tartós párolgás szükségeltetik, s mivel a felhők túlnyomó többségükben – bizonyítottan – vízjégből állnak, szükségképpen kötelező nagy területre kiterjedő párolgó felületek léte, azaz növényzet és/vagy folyékony vízfelület!

5.    ábra. A Mars déli félgömbjén kétszer is felbukkant, 10-10 napig megmaradt, rendkívüli magasságokba emelkedett felhőalakzat képe.  

A jelenség felfedezésének idején folt-szerűnek mutatkozott, később oszlop-jellegűvé vált, majd tucatnyi nappal később – feloszlott. Néhány héttel később hasonló tüneményt figyeltek meg, ugyancsak nagyjából bő tíz napon át. A legrészletesebb leírást a Nature-ben olvashatjuk. A sarki fényre vonatkozó megállapítást nyomban figyelmen kívül hagyhatjuk. (Az intenzitásának ugyanis ezerszer kellett volna felülmúlnia a Földön valaha tapasztalt leghatalmasabbat!) A felhőzet egy részének ekkora magasságba történő emelkedésének szóba jöhető magyarázata pl. egy hatalmas vulkánkitörés. Igen ám, de tudomásunk szerint a Mars ezen vidékén nincsenek nagy vulkánok. Robbanás-jellegű esemény következhetett még be, akár egy meteor-becsapódás következtében – ilyesmit nem jeleztek a műszerek -, vagy esetleg kiterjedt bányászati tevékenység következtében – erről sem tudunk; ám nem kizárható egy további történés sem, konkrétan: atombomba-robbanás. Néhány hónappal ezelőtt már beszámoltunk róla, az északi féltekén kutatóknak sikerült bizonyítékokat találniuk a Marson, a közelmúltban történt, két nukleáris robbanásra is.

Jelen pillanatban nem tudjuk a magyarázatot. Az biztos, a NASA által kiadott, a Mars felszínére számított, egyszázadnyi földi légköri sűrűsére vonatkozó adat, alapvetően hamis. A Mars légköri sűrűsége a felszínének közelében a földinek legalább 3/4-ede, tekintetbe véve a Mars kisebb tömegét, a légkör sűrűségeloszlása sokkal egyenletesebb, azaz a bolygótól még nagy távolságban is viszonylag sűrű - ellentétben a Földdel, ahol a sűrű légkör csupán néhányszor 10 km-re terjed ki, a Marson ez az érték sokkal nagyobb is lehet.

Marstelepesek

Február 19-én a Mars One Projekt illetékesei kiválasztották azt a 100 embert, 50 férfit és 50 nőt, akik közül négyen már 9 éven belül a Marsra szállhatnak. Számos további vizsgálat vár rájuk, és különböző, csoportokban végrehajtandó feladatok. Az együttműködési képességeikre kíváncsiak első sorban. A tényleges kiképzés is hamarosan megkezdődik, abban közülük már csak negyvenen vesznek részt. A jelölteket 200.000 ember közül választották ki. A megmaradt 100 közül 39-en származnak az amerikai kontinensről, 31-en Európából, 16-an Ázsiából, 7-en Afrikából és 7-en Óceániából.

A 2024-es marsraszállást megelőzően robotberendezéseket és több teherszállító űrhajót kívánnak a Marsra juttatni. A szkeptikusok teljesen komolytalannak és megvalósíthatatlannak tartják a terveket, de történt ez már máskor is hasonlóképpen. Ha megvan a szándék és a kitartás, az eredmények sem maradnak el. Törvényszerűen így történik.

21.

Két évvel el kellett halasztani az első - magánkezdeményezésű - pilótás Marsra-szállást. Az ok elsősorban az érdektelenség és a támogatók hiánya, másodsorban pedig a technikai háttér nem kellő megalapozottsága. Legalábbis ezt nyilatkozta Bas Lansdorp, az egyutas Mars-repülés ötletének kidolgozója. A napokban a NASA elnöke orosz kollégájával tárgyalt közös orosz-amerikai hold- és marsrepülésről, miközben Dennis Tito sem adta fel a tervét marskerülő expedícióról. A SpaceX vezetőjétől, Elen Musktól pedig ez év végén várhatunk komoly bejelentést vállalata Mars-terveiről.

Pilótás marsprogramok helyzete

Nemrégiben bírálatok kereszttüzébe került Bas Lansdorp, a hollandiai székhelyű Mars One nonprofit vállalkozás alapítója, még a csalás vádja is felmerült vele szemben, ezekre reagálva adott interjút a Mars Daily nevű magazinnak, ebből nyújtunk rövid összefoglalót.

A vállalkozást megvádolták, csak olyan jelentkezőket vettek fel az utolsó előtti körbe, akik anyagi támogatást is hoztak, illetve, hogy igazából nem is volt 200.000-nél is több kandidáló, csupán néhány ezer. Lansdrop mindkét állítást határozottan tagadta. Felhozták ellene, a válogatás elhanyagolt volt, semmiféle konkrét elképzelés nélküli. Válaszában elmondta, valamennyi jelentkező videófelvételt mellékelt magáról, valamint kitöltött egy pszichológiai jellegű kérdőívet. Az első körben ez döntött. Utána, amikor a számukat lecsökkentették 1000-re, interjúk következtek, ezeket Norbert Kraft vezette, a vállalkozás egészségügyi főtisztje, aki öt évet dolgozott a Japán Űrhivatalnál, asztronauták kiválasztása volt a fő területe, továbbá a NASA munkatársa is volt, ott pedig a hosszútávú űrrepülések legénységének optimális összeállítását kutatta. „Érdekességként megemlítem – jegyezte meg Lansdrop -, nem is annyira bonyolult kiválogatni azokat, akik nem alkalmasak Mars-repülés végrehajtására. Eddig csupán ennyit tettünk. A következő lépés az lesz, hogy kiderítsük, akikről mi úgy döntöttünk alkalmasak ilyen feladat végrehajtására, valóban azok-e? A kiválasztási eljárás innentől kezdve sokkal összetettebb lesz. Egyénileg és csoportosan kell teljesíteniük a legkülönfélébb feladatokat, sokkal hosszabb elbeszélgetések következnek, a választási bizottság létszáma is jelentősen gyarapodik. Ezen az úton kívánunk haladni, mielőtt a tényleges kiképzési szakaszba jutna a programunk.”

1.    ábra. Dennis Tito marskerülő terve. A számok jelentése: 0. A NASA nagyrakétája a Kennedy Űrközpontban. 1. kb. 400 km-es földkörüli pályára helyezi a 2. Cygnus-alapú lakómodult az Orion űrhajót és az űrvontatót. 3. Kereskedelmi űrhajó a Kennedy Űrközpontban 4. csúcsán a legénységet szállító űrkabinnal. 5. A két egység összekapcsolódik földkörüli pályán, átszállás után a személyszállító űrhajó leválik. 6. Irány a Mars! 7. Marskerülés az éjszakai oldalon. 8. 501 nap után visszatérés a Földre. 9. Leszállás az Orion űrkapszulával.

Beszélt a jelöltek és a vállalkozás közötti kereskedelmi problémákról, a jogi szabályozásukról. Ezek már csak azért is fontos kérdések, mert a jelentkezők a program ezen szakaszában a vállalkozástól nem kapnak fizetést. Ellentétben Lansdroppal. Azt is elmondta, azzal a TV-társasággal, amellyel eddig tárgyaltak, kudarcba fulladt a végső döntés előtt az együttműködés, másik cég után kellett nézniük, tárgyalások folynak, de konkrétum még nincs.

A költségek terén is kétségek merültek fel. A Mars One vállalkozás 6 milliárd dollárból szeretné megvalósítani az első küldetést, míg a legalacsonyabb NASA verzió 35 milliárd dollárról szólt. A Mars One elképzelése azonban nem számol visszaúttal, tehát egészen más a koncepció. Állandó telepet kívánnak létrehozni, nem kell aggódniuk tehát a visszatérés technikai bonyolultságával. Ezért jóval kisebb hordozórakéta is elég, a leszálló-egység mérete is feleakkora lehet, ráadásul, ha a visszatéréssel is foglalkoznának, ebben az esetben egy teljes űrhajó-kilövőpadot kellene a Marsra juttatni, miközben még a Földről sem számít rutingyakorlatnak egy űrhajó felbocsátása.

2.    ábra. A Curiosity immár két és fél éve járja a Mars felszínét.

A vállalkozás finanszírozásával kapcsolatosan Lansdrop elmondta, hogy az eddig felmerült költségeket teljes egészében tudták állni, sőt, az év végéig befektetők konzorciuma fog belépni, s a rendelkezésre álló összegek ezáltal jelentősen megnövekednek majd. A papírmunkák összetettségére és bonyolultságára hivatkozva halasztották két évvel a Lockheed Martin Vállalattal az első űrszonda elküldését a Marsra.

A két éves halasztás további magyarázata átcsap magyarázkodásba, a szokott szólamok pufogtatásába. Őszintén reméljük, valami történni is fog már végre, s nem csak egy újabb elvetélt – habár kifejezetten jó és megfontolt – ötletről van szó, amelyen valakik sokat nyertek, ám az emberiség rengeteget vesztett, hiszen ismét megfosztották a valóság megismerésének lehetőségétől.

A NASA, a színjátékok nagymestere, gyorsan elküldte első emberét, Charles Boldent Oroszországba, mindenfajta embargó és „haragszom rád” helyzet közepette, hogy az orosz-amerikai űregyüttműködés folytatásáról tárgyaljon a Szövetségi Űrügynökséggel. Ellátogatott Bajkonurba is, ahol Igor Komarovval találkozott a Roszkozmosz vezetőjével. Megállapodtak a Nemzetközi Űrállomást követő korszakról, eszerint, 2024. után újabb közös űrállomás építésébe fognak, ám lehetőleg több partner bevonása mellett. Döntés született közös holdra- és marsraszállásról, ambiciózus terveket fogalmaztak meg. Sajnos, az elmúlt negyven év azt mutatja, hogy – amerikai részről - néhány évenként újabb és újabb „fantasztikus” és „soha nem volt” terveket villantanak fel, ráköltenek néhány tízmilliárd dollárt, hogy aztán egy éppen soron következő elnök az egészet a kukába dobja, és előálljon saját több tízmilliárd dolláros – sehova sem vezető – verziójával, amit aztán egy újabb – következő – amerikai elnök ismét a kukába dob… Bizonnyal most sem lesz ez másként.

Dennis Tito 2017-ről 2021-re helyezte át marskerülő repülése tervének megvalósítását. Ez az egyetlen dátum 2033. előtt, amikor egy ilyen út még egyáltalán kivitelezhető. Addigra már készen lesz a NASA óriásrakétája, és legalább valami értelme is lenne megépítésének, egyelőre ugyanis semmi, de semmi konkrét célt nem tűztek ki számára, pedig – állítólag – 2017-ben már bevethető lesz.

Újabb koponya a Marson

A Curiosity marsjáró Sol 601-kor készítette az elemzendő forgó felvételt. A rajta található koponya felfedezése Mike A. nevéhez fűződik, közel egy évvel ezelőtt tette. A NASA még csak nem is kommentálta az esetet, a „szélfútta szikla” már túlságosan megszokott, ha nem muszáj, nem égetik le magukat még jobban… A felvétel közekén ugyanis egy koponyát láthatunk. Szakértő szemek dinoszaurusz-koponyát ismernek fel a fosszíliában, bizonyítékként egy földi – már kihalt – őshüllőfaj koponyáját mellékelik – összehasonlításként. Tagadhatatlan a hasonlóság, netán az azonosság?

A felvételt sajnos megfosztották a színeitől – bevett NASA gyakorlat. Mindent homokszínű árnyalatban láthatunk. 2.5 milliárd dollárért kapjuk ezt… Ennek ellenére, jól kivehető az éles és szabályos szemüreg, a kettős orrnyílás, a szájnyílás és a koponyatető. Nem tudni, honnan került ide, talán valamelyik vízfolyásnak köszönhetően. Az is tagadhatatlan ugyanis, hogy a környező sziklákat vízerózió koptatta.

3.    ábra. Sol 601-kor a Curiosity újabb koponyát kapott lencsevégre. A kép előterében megmunkált kőlap, még közelebb hozzánk, újabb csont(?)-darab.

Ezen az egyetlen fotón is még számos más érdekesség is található, aki veszi a fáradtságot, rengeteget lelhet. Pl. kannát, kötéldarabot, újabb – ezúttal kicsiny – koponyát -, fémolvadékot, stb. Térjünk azonban vissza a koponyához! Közvetlenül előtte egy lapos kődarab helyezkedik el, a kődarab előtt pedig valamilyen „foszlányféleség”. Hasonló anyag már többször felbukkant a Curiosity felvételein. Ha a kép színes lenne, el tudnánk dönteni, hogy fűcsomót látunk, növényi eredetű korhadékot, vagy valamilyen roncsdarabot.

Ha tovább haladunk lefelé, egy tökéletesen vízszintes, a bal oldalán szabályos derékszögeket mutató kőlapot találhatunk. A bal oldali részen egyértelműen megmunkálás nyomai láthatók! A kép előterében pedig ismét egy különös alakzat bukkan fel, netá a fentebbi koponyához tartozó csontváz része? Talán egyszer választ kapunk rá, miként arra is, hová lettek a Marson valaha élt nagytestű állatok? Esetleg ma is élnek?

 4.    ábra. A Földön élt, mára már kihalt dinoszaurusz koponyája. A hasonlóság kísérteties.

22.

A NASA április közepén jelentette be, hogy a Marson bizony manapság is folyékony víz található, s bizonyára – talán már 10 éven belül -, sikerül igazolni a földönkívüli élet létét is. Kár, hogy az ilyen bejelentések megfogalmazói éppen a saját űrszondáik felvételeit nem vizsgálják. Habár azok agyonhamisítottak, mégis perdöntő erejűek! E havi összeállításunkban ismét rendkívül érdekes marsi fotókat vizsgálunk: találhatunk rajtuk vadászni induló macskát, földbe szúrt horgas kereszteket, és kőbe vésett piktogramokat.

Megoldódott a mars-szondák meghibásodásának oka: fekete macska jár a bolygón!

Remélem a Tisztelt Olvasó megbocsátja nekem a humorosnak választott alcímet, a valóság – ha nem is tréfás -, de nem kevésbé figyelemre méltó. A Spirit marsjáró PIA03095 katalógusszámú, „Everest Panoráma” nevű, 2005. október 1. és 3. között készített felvételének egyik részletéről van szó. A felfedezés érdeme Szabolics Lászlóé. A képen egyébként több tucat rendkívül érdekes alakzat található, most csupán koncentráljunk a bemutatásra kerülő képrészletre.

1.    ábra. A Spirit marsjáró fényképezte le még 2005-ben a két faragott kőfej takarásában vadászó fekete, macskaszerű lényt.

A felvétel jobb oldalán két nagyobb kőtömböt láthatunk, szokás szerint a felbontás meglehetősen csapnivaló, ám még így is aránylag jól kivehető rajtuk egy-egy faragott arc. Az ívelt koponyák, a szemöldökcsontok, az erőteljes szemöldökök, a markáns orrok, a szájak felett bajusz, a széles állak. Már megszámolni sem érdemes, hány kőfej-szoborra bukkantak az egyes marsrobotok eddig. A hátsó, a nagyobbik kőfej takarásából fekete, macska-szerű lény settenkedik elő, testtartása rendkívül jellegzetes, mereven figyel valamit, ugrásra készen áll, ahogy azt a vadászó macskáknál mindannyiszor megfigyelhettük. A Nap fénye jobbról és felülről érkezik, a cica is árnyékot vet, tehát létező, háromdimenziós testről van szó, és nem holmi fény-árnyék játékról! Lábai sajnos nem vehetők ki, egy szikladarab éppen útban van, eltakarja. Fontos hangsúlyozni, jelen esetben élő állatról van szó, nem kövületről, mumifikálódott tetemről! Ahol pedig macska, ott valami ehető kisállatnak is kell lennie, azaz valamiféle növényevő rágcsálónak, a biológiai lánc másképpen nem lehetne teljes. Az élő állatnak a táplálék mellett természetesen belélegezhető légkörre és vízre is szüksége van. Ez a fotó önmagában is bizonyító erővel szolgál a kiterjedt marsi életviszonyokra, a légkör valódi összetételére és a kellemes hőmérsékletre. Ha pedig a felvétel jó minőségű és színes lenne, talán még a macska fajtáját is beazonosíthatnánk…

Horgas keresztek a marsi talajban

Az alább részletezésre kerülő felismerések is Szabolics László felfedezései közé tartoznak. A különböző marsjáró-felvételek elemzése közben előbb két, majd egy harmadik panorámakép-részletet is talált, amelyen felbukkant az alcímben jelzett horgas kereszt. Az első felvétel-részlet a Spirit marsjáró által, a Columbia-hegyek lábainál készített, „Cahokia Panoráma” nevet viselő, PIA06917 kódjelzésű fotó. A kis marsi robot 2004. augusztus 9. és 19. között készített egyedi képeiből illesztették össze. Erről a felvételről már korábban is volt szó, ugyanis ezen található az egyik korábbi lapszámban bemutatott, lezuhant, ikerhajtóműves gép, a pilótafülke tetején a katasztrófában életét vesztett pilótával. Tőle – a google-mars program segítségével elvégzett mérés alapján – kb. egy kilométerre bukkan fel egy horgas kereszt alakú, csúcsaival a földbe szúrt tárgy. A kereszt két látható csúcsa visszagörbül. Valószínűleg fémből készülhetett.

A következő felvétel-részlet szintén a Spirit marsjárótól származik, a PIA12203 jelzésű panorámaképről van szó, 2009. május 14 és június 20 között készült a „Troy” elnevezést kapott helyszíni pont környékéről. Több száz felvétel összeillesztésével állt össze a mindösszesen kb. 110 millió képpontot tartalmazó, igazán hatalmas mozaik! Ekkora képfelület átböngészésével sikerült rábukkanni egy következő, az előzőhöz kísértetiesen hasonlító, horgas keresztre. Mindez a felfedezőjének éles szemét dicséri! Nemcsak a méretük és a formájuk egyezik meg tökéletesen, de még talajba való benyomódásuk mértéke is! Kétségtelen, mindez intelligens tevékenységre vall! Nemcsak az elhelyezés, de a megmunkálás is! Anyaga miatt valahol a közelben-távolban fémmegmunkálásra alkalmas berendezések is léteznek. Persze, az sem kizárható, űrhajósok szúrták le a földbe (a Marsba) ezeket a horgonyokat. De vajon mi célból?

2.    ábra. A Spirit marsjáró legalább három felvételén is felbukkan a földbe szúrt, horgas kereszt. Alkotói, rendeltetése, kora – ismeretlen.

Biztosak lehetünk benne, a tárgyak valamilyen jelentéssel bírnak, már csupán az alakjukból és az elhelyezkedésükből is adódóan. Vajon ki számára? És milyen jelentéssel?

A történetnek itt még mindig nincs vége. A kézirat készítése idején újabb horgas keresztre sikerült bukkanni, ezúttal is a Spirit panorámaképén. A PIA04182 kódjelet kapta, s az „Independence” elnevezést. A marsjáró 2005. július 6. és 13. között készítette az alapul szolgáló 108 db felvételt. A teljes kép mérete hasonló, bőven 100 millió pixel fölötti. Itt kissé más szögből tekinthetünk a horgas keresztre. A formája, a mérete, a talajba rögzítésének módja, tökéletesen azonos az előző kettővel. E jelzések helyes értelmezése még várat magára.

Piktogramok marsi köveken

Az eddigiekben tárgyalt rejtélyes horgas keresztekkel valamilyen módon összefügg a marsi talajon szerteszét heverő kövek némelyikén található piktogramok esete. Az ilyen irányú kutatás is gyerekcipőben jár még, iszonyatos mennyiségű képi anyagot lehetne és kellene átböngészni ebből a nézőpontból, a most bemutatásra kerülő néhány felvétel csupán a jéghegy csúcsát jelenti. A mellékelt felvételrészletek a Spirit és a Curiosity marsjáró archívumából valók. Sajnos, a jelek meglehetősen kisméretűek, gyakran a kövek árnyékos oldalán bukkannak fel, s a képek minősége sem igazán tökéletes a legtöbb esetben. Ami érdekes, és feltűnő az az, hogy a piktogramok egy része meglehetősen hasonlatos az előbb bemutatott horgas keresztekhez. Vajon miért vésték ugyanazokat (hasonló) jeleket a kövekbe is, ráadásul egymástól meglehetősen nagy távolságra, hiszen a Spirit és a Curiosity marsjárók távolsága egymástól bő 1000 km!

A jelek között találhatunk függőleges állású keresztet, háromágú gyertyatartóra hasonlító jelet, díszítés nélküli András-keresztet, és a már korábban tárgyalt horgas keresztet. A háttérben ismét csak intelligens tevékenységet kell feltételeznünk. Azt a kérdést is jó lenne megválaszolni, vajon ezek a kőbe vésett jelek egyúttal festettek is, vagy a vésetet hordozó kő belseje sötétebb? Vajon mi lehet a céljuk? Kik készítették őket és mikor?

3.    ábra. A Spirit és a Curiosity marsjárók archívumából származnak a kivágott, nagyított képrészletek. Jellemzőjük: valamennyin található olyan szikla, mely kőbe vésett jelet hordoz. A jelek egy része – habár olykor a földbe állított horgas keresztektől 1000 km-es távolságban is vannak -, igen nagy hasonlatosságot mutatnak hozzájuk.

Két további rejtélyes eredetű tárgy

Az alábbi felvételt az UFO Sightings Hotspot közölte. A Curiosity marsjáró nevéhez fűződik a Sol 746-kor készült fotó. Rajta egy tökéletesen megmunkált gömböt láthatunk, bár az alapos tekintet kisebb sérüléseket is felfedezhet felületén. Anyaga fémesnek tűnik. Átmérője nagyjából tíz centiméteres lehet. Egy kisebb kőalakzaton pihen. Vajon kik készíthették, hogyan került oda és mikor? – megannyi megválaszolatlan kérdés.

Néhány méteres távolságban tőle mintha egy kis lapát heverne - félig eltemetődve a Mars talajában, nyele felfelé mered. Szemmel láthatóan igen rossz állapotban van.  A lapát feje homorú – a vele való munka megkönnyítése végett. Mérete 20 cm-es lehet, azaz inkább tűnik homokozó lapátnak, mint komolyabb szerszámnak. Mióta pihennek ezek a tárgyak a Mars felszínén? Hogy kerültek oda? Ki készítette őket? Vajon tényleg a Mars porában hevernek, s nem valahol egy távoli, kies, földi sivatagban? Vajon valaha megtudhatjuk ezekre a kérdésekre a pontos és igaz választ?

4.    ábra. A Curiosity Sol 746-kor készített felvételén egy tökéletesen megmunkált gömb hever egy sziklacsoportosulás tetején, kissé arrébb pedig egy erősen erodált homokozó lapát(?).

23.

A Mars bolygóval kapcsolatban már legalább tucatnyi fotó ismert, melyen ember vagy emberek láthatóak. Kisebbek-nagyobbak egyaránt. Valamennyien megegyeznek abban, hogy nem viselnek űrhajós öltözéket, ezzel is igazolván, a bolygó légköri- és hőmérsékleti viszonyai egyaránt alkalmasak a felszíni életre, a sugárzás sem veszélyes, ellentétben a hivatalos források állításával, akik természetesen azt szeretnék, ha az emberek nem érdeklődnének bolygószomszédunk iránt, s pláne, meg se forduljon a fejükben egy esetleges odalátogatás, netán letelepedés.

Apró emberke sétál a Marson

Május 19-én hozta a NASA nyilvánosságra a Curiosity szóban forgó felvételét. Bal alsó sarkában kicsiny, sétáló emberfigurát láthatunk. A marsi élőlények körében nem számít ismeretlennek a parányi emberi forma, a Spirit 2004-ben készített képe a kráter szélén üldögélő nőnemű lényről világszerte ismertté vált. Annak az alaknak a mérete kb. 30-50 cm-es lehetett, a hivatalos szervek természetesen a „szélfútta szikla” magyarázatot vették akkor is elő, illetve azzal igyekeztek cáfolni az alak emberi mivoltát, hogy annak mérete túl kicsiny. Időközben azonban világszerte bemutatták a Szíriusz című filmet, ebben egy 13 cm-es kicsiny, emberszerű lényről igyekeztek bebizonyítani annak földönkívüli mivoltát. A film végén azonban kiderül a teljesen váratlan igazság, miszerint a lény az 1900-as években élt, 6-8 éves életkorában halhatott meg, és emberi anyától származik! Számos genetikai problémával küzdő lényről van tehát szó, de mégiscsak emberről, semmiféleképpen nem majomról! Kutatók kiderítették, hogy DNS-e jelentős mértékben egyezik az emberével, ám vannak attól eltérő szakaszai is. Az is nyilvánosságra jutott, hogy az Amazonas folyó vízgyűjtő területéről származik, édesanyja pedig nagyjából 30 cm „magas” lehetett. Azaz, egyértelmű bizonyítást nyert, a Földön nemcsak óriások éltek, hanem bizony törpék is! A legkisebb közülük pedig korántsem a Hobbitnak keresztelt, Indonéziában élt, csupán 18.000 éves meghalt lény volt, hanem a nála háromszor kisebb, az Amazonas őserdeiben jelenleg is (!) megtalálható, kicsiny emberi forma. Az evolúciós tant vallóknak rendesen feladta a kérdést puszta létezésével.

1.    ábra. A Curiosity marsjáró május 19-én készített felvételének részletén parányi emberi figurát látunk sétálni a bolygó felszínén.

2.    ábra. Ha kinagyítjuk, feltűnik, hogy az alak nem egészen teljes, hiányzik karjának egy darabja. Az is jól látható, hogy az emberi alakot tartalmazó részlet egy „beillesztett csíkon” található, jelentősen kiugrik környezetéből.

Mindennek tudatában a NASA érvelése a túl kicsi mérettel kapcsolatban elveszíti töltését. Ráadásul, néhány hete újabb törpe emberi lény került a Curiosity marsjáró lencséje elő. A Malin Space Center oldalán található meg, a 00792-es mappában. A kép elkészítésének idején az apró lény mozgásban volt, éppen felemelte lábát, s az ellenkező oldali karját lendítette, ahogy azt az egyenes tartású, két lábon járás megkívánja. A felvétel kapcsán azonban néhány kérdés is felmerül. Ha erős nagyítás alatt vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy lényegében sok-sok csíkot toldtak bele az eredeti felvételbe. Ezek a csíkok az esetek döntő többségében egészen jól illeszkednek a környezethez, olykor azonban az egyezés nem tökéletes, mint jelen esetben sem. Tehát fel kell tennünk a kérdést a magunk számára is, vajon a beillesztett csíkok jelentik a valóságot, vagy pedig azok a részek, melyeket ezekkel a beillesztésekkel eltakartak?

Szkafanderes törpe a Marson?

Habár a marsi fotókon előkerült emberszerű lények védőruha, illetve szkafander nélkül láthatóak, pár éve mégis nyilvánosságra hoztak egy képet, mely ennek ellentmondani látszik. Ugyancsak a Curiositynek köszönhető, a 2012-ben készült felvétel, egészen pontosan a bal oldali navigációs kamerájával. Érdekes módon, habár a figura jól felismerhető, mégsem kapott szélesebb nemzetközi visszhangot.

Láthatóan valamiféle öltözetet visel, bal karjánál mélyebben lenyúlik annak anyaga. Kezének árnyéka is jól látszik. A lény lábai vaskosak, bal lábával mintha éppen fellépne egy kisebb kődarabra. Karjait felemeli, szinte majdnem pontosan a marsjáró irányába. Ujjait széttárja. A kézfejein mintha 4-4 ujj lenne. Az arcát busó-jellegű maszk fedi. Jól látható rajta a két nyílás a szemek számára. Mintha meg akarná magát adni a robotjárműnek. Mérete néhány tíz centiméteres lehet, viszonyítási támpont hiányában csupán becslésre szorítkozhatunk. A furcsaság ebben a figurában a meglehetősen emberi viselkedése.

3.    ábra. A Curiosity 2012-es felvételén egy védőöltözetet viselő törpe alakot láthatunk, amint éppen „megadja magát” a marsrobotnak.

Őrtorony a Marson?

Legalábbis valami ilyesmit lehet kivenni a Spirit marsjáró Sol 1353-kor készített felvételén. Habár a kép régi, mégis érdemes olykor a régi felvételeket is elővenni az egyre gyarapodó ismereteink és tapasztalataink fényében. A kép bal felső sarkában szabályos objektumot láthatunk. A „szélfútta szikla” magyarázat ez esetben akár még nem is tűnne annyira a valóságtól elrugaszkodottnak, hiszen a felületes szemlélő különböző mértékben elkopott sziklarétegeket vehet ki. Azt már csak az alaposabb kutató tekintet derítheti fel, hogy ezek a „réteges sziklák” felül nagyjából kört formáznak, lejjebb pedig négyszögletes metszetet. Egyéb felszíni részlet nem deríthető fel. A felvétel felbontása természetesen súlyosan lerontott, a színek is hiányoznak, miként azt a NASA-tól megszoktuk az elmúlt évtizedekben. Ezen tehát már meg sem lepődhetünk. Ez ellenkezőjén esetleg.

4.    ábra. A Spirit felvétele Sol 1353-kor készült, nagy részét betemette már a homokos jellegű talaj. A vetett árnyékát meghamisították, olyan részeket is befeketítettek, ahol eredetileg nem volt árnyék.

Érdemes tudni, egyes marsfotók esetében tökéletesen fekete bevonatokat visznek fel a képekre, illetve számos esetben egész egyszerűen kiradíroznak dolgokat, mint amikor valaki pl. a Paint programmal rajzolgat. Jelen esetben az árnyékokat érdemes megvizsgálni. Az alakzat alsó részétől kezdődően tökéletesen fekete árnyékot láthatunk, ennek bal alsó része szabályos derékszöget alkot. Mindenféle kivilágosítási kísérletnek ellenáll, azaz tökéletesen fekete. Ilyen „szín” pedig a természetben nemigen létezik. Az alakzat tetejéig folytatódik ez a fekete tusrajz, a szabályos forma felbontása, elkenése érdekében még néhány maszatolással tovább is vitték ezt a foltot, hogy eszébe se jusson senkinek, hogy itt lényegében a marsi talajból kiemelkedő valamiféle szabályos tornyot láthatunk.

5.    ábra. Példa a radírozásra. Ugyancsak Spirit felvétel, a dátum is egyezik. A fotó bal oldalán fehérre radírozták a képi információt. A jobb oldalt alól, érdekes roncsdarabokat láthatunk.

A radírozásra is nézzünk meg egy példát, ugyancsak a Spirit marsjáró készítette, az időpont is megegyezik. Panoráma felvételről van szó. A kép bal oldalán, a közepe táján látható ez a bizonyos radírozás. Miként lehet eldönteni, hogy itt is szándékos beavatkozásról van szó, és nem a kamera hibájáról? Ahogy az előbb, ha a felvételt a lehető legvilágosabbra vesszük, a fekete árnyék ellenállt bármiféle fehérítési kísérletnek, most éppen az ellenkezője történik. Ha a felvételt a lehető legnagyobb mértékben befeketítjük, a fehérre radírozott terület megmarad fehérnek, azaz semmiféle képi információt nem tartalmaz, ahogy az előző esetben a fekete réteg sem tartalmazott. Az árnyékok tökéletes fekete réteggel történő hamisítására szinte valamennyi egyszínű, azaz fekete-fehér, vagy barnás-narancsos marsfotón találunk példát, a fehérre radírozásra ritkábban bukkanhatunk, hiszen nagyon könnyű észrevenni. Csak találgatni lehet, a 21. században a NASA miért alkalmaz még mindig ennyire primitív képhamisítási eljárásokat?

Az Egyesült Arab Emírségek is a Marsra készül

Egyelőre még csak űrszondával, de így is az ötödik szervezet lehet a világon, amelynek sikerül ez a feladat. A szonda indítását 2020-ra tervezik, hét hónapos repülés után áll marskörüli pályára. Elsősorban a légkört vizsgálná, annak szerkezetét, összetételét és jelenségeit. Közvélemény-kutatást követően a „Reménység” nevet kapta. Jelenleg 75 szakember foglalkozik az építésével, ez a szám hamarosan 150-re duzzad majd. Színes felvételeket is fog készíteni, reméljük, talán az esetükben több szerencsénk lesz, mint az indiai marsszonda kapcsán, amikor 9 hónap alatt egyetlen színhelyes felvételt voltak csak hajlandóak kitenni a hivatalos honlapjukra, és két agyonvörösítettet. Az Egyesült Arab Emírségek megalakulásának 50. évfordulóját szeretnék ebben a formában megünnepelni.

6.    ábra. A tervezett arab marsszonda repülési profilja.

24.

Sokasodnak a marsi felvételek a bolygószomszédunkon élő parányi, egyértelműen emberi vonásokkal rendelkező lényekről. Érdekes párhuzamként jelentkezik a Szíriusz című filmben bemutatott, a chilei Atacama-sivatagból származó, női emberi őssel és ismeretlen apai eredettel bíró, 15 cm-es emberi lény. A felfedezés birtokában egészen más léptékben – is – kell a marsi fotókat elemezni. Egy-egy „szabályosnak látszó kőrakás” akár valakiknek otthona is lehet.

Parányi Marslakó a Földön? És a Marson is?

A Szíriusz (2013) című film készítői a mű beharangozásakor azt állították, kétséget kizáróan egy földönkívüli lény van a birtokukban, s munkájuk révén ez mindenki számára egyértelművé válik majd, az idegen életformák létét tagadók tábora pedig szépen elhallgathat. Ezzel szemben, az Atanak elkeresztelt kicsiny, emberi vonásokkal rendelkező lény, túlságosan is emberinek bizonyult. Származása és eredete pontosan ismert – a film felvezetőjével ellentétben -, azaz sorsában semmi különös és misztikus elem nem található.

Voltak olyan vélekedések is, miszerint megkövesedett magzat lehet, vagy mutáns, vagy hasonlók, ám ezeket a felvetéseket rendre megcáfolták, ugyanis kiderült, legalább 7-8 évet élt mielőtt meghalt volna. Ez esetben újabb kérdés merül fel: vajon mekkora lehetett akkor, amikor megszületett?

A mitokondriális DNS-elemzés kimutatta, anyja Chile területéről származik, indián nő volt, az apa tekintetében pedig nagy a bizonytalanság. Habár a film igyekezett az ufóészlelések sorát is bemutatni, eredeti célkitűzését nem teljesítette, habár, kétségtelen, rendkívül érdekes kérdést vetett fel, mégpedig azt, valójában honnan is ered a bemutatott parányi emberi lény családfája?

1.    ábra. A „Szíriusz” című filmben bemutatott kicsiny emberke maradványai.

2005-ben csupán néhány hírügynökség számolt be az iráni Makhunik faluról. Törpe emberek lakták, egyikük múmiáját is megtalálták. 16-17 éves korában mindösszesen 25 centiméterre nőtt. A faluban található házak legnagyobbika elérte a 80 cm-es magasságot. Még 5000 éve sincs, hogy elnéptelenedett. Sajnos, az eredeti hírek szétmosása ez esetben is bekövetkezett, igyekeztek a felfedezés tényét és jelentőségét bagatellizálni. A témának az ad különös hangsúlyt, hogy a Marson kutató robotszondák egyre-másra kapnak lencsevégre törpe méretű emberforma lényeket. A marsi élet szempontjából pedig rendkívül érdekes tény, hogy a törpék mellett óriás-termetű, emberjellegű maradványok is ismertek, továbbá, emberi vonásokkal csak részben rendelkező lényeké. A Mars felszíne alatt élőkről pedig egyelőre még vajmi keveset tudunk. Levonhatjuk tehát a következtetést: a Mars multikulturális égitest, több, különböző jellegű civilizáció élt rajta egy időben, s akár jelenleg is.

A Mars esetében tehát le kell vinni egy teljes nagyságrenddel azt a léptéket, amely esetében egy megtalált eszköz, vagy megmunkált kő, tárgy, stb. intelligens alkotás nyomát viselheti. Kicsit módosítani kell a szemléletünkön. Itt van mindjárt a sorban egy újabb kis lény, akit „pálcikaembernek” neveztek. A forrás a Curiosity archívuma.

2.    ábra. A „pálcikaembernek” elnevezett figura a Curiosity archívumából.

Feltétlen említést érdemel a 170192 gigapans katalógusszámú felvételen látható alakzat-csoport is. Továbbra is a Curiosity marsjáró gyűjteményéből. A központi figura egy női szobor(?) benyomását kelti, ráadásul, mintha tartana maga előtt valamit a kezében. Szerszámot? Műszaki berendezést? – ezek már csak találgatások. Előtte kissé balra egy további emberszerű figura van. Talán egy gyermek? A harmadik alak, a kép jobb oldalán, jóval vékonyabb és kisebb, esetleg már inkább csak a fény-árnyék játéka lehet. Mintha egy guggoló alakot látnánk, aki éppen a központi figura felé mutat bal kezével. Valóban nagyon érdekes.

3.    ábra. Apró nő, előtte balra egy figyelő, térdeplő gyermek, a nőtől jobbra kicsiny, guggoló, feléje mutató alak. Szobrok, netán élő személyek?

Piramis a Marson

A Curiosity felvételén bukkant fel, mérete megfelel egy személygépkocsinak. A „szél és a víz ereje” nem sűrűn szokott a természetben szabályos piramisformát létrehozni. Sajnos a felvétel – mint ahogy rendszerint – egyszínű sárgás-barnás árnyalatú, olybá tüntetve fel, hogy ez a Mars bolygó alapszíne a környéken, holott semmi másról sincs szó, mint közönséges fekete-fehér felvételről, kissé megszínezve, ahogy azt gyakran a fotósok megtették ezelőtt 50-100 évvel is.

A felvétel felbontása csapnivalóan rossz, már egészen kicsi, 50%-os nagyítás esetén is azonnal képpontokra hullik szét. Emellett homályos is. A már évtizedek óta jól ismert jelenséggel találkozhatunk tehát ismét: a színek tönkretétele mellett az eredetileg is szánalmasan gyenge, 2 megapixeles felbontást (2.5 milliárd dollárért!), tovább rontják. Egy „lebutításon” át nem esett mars- vagy egyéb fotónak 300-400%-os nagyítást is könnyedén ki kellene bírnia anélkül, hogy képelemekre hullana.

4.    ábra. Piramisforma a Curiosity felvételén. Személygépkocsi méretű.

Azt talán még így is el lehet dönteni, hogy a piramis nem egyetlen kőtömbből áll, szerkezete réteges. A környező kőgörgeteghez nem igazán illeszkedik. Bal oldala mintha erősebben el lenne temetődve, ebből lehet következtetni az uralkodó szélirányra. Egy kisebb domboldalon fekszik, csúcsa nem a tényleges függőleges, hanem a dombhoz képesti függőleges irányba mutat. Ez a megalkotása óta bekövetkezett talajszint-módosulásoknak is betudható. Amennyiben tekintetbe vesszük a korábban tárgyalt törpe emberek marsi jelenlétét, ennek a piramisnak a szerepe is más megvilágításba kerülhet. Ugyanis nemcsak egyszerűen, mint „jelzőkő” funkcionálhat, de akár otthonként, vagy temetkezési helyként is szóba jöhet. Kora ismeretlen. Rendkívül ősi is lehet. Közvetlen környezetében nem láthatóak szabályos tárgyak, ezért pontos magyarázattal nem szolgálhatunk egyéb vonásait illetően. Miként arra sincs magyarázat, hogy a Curiosity marsjáró vajon miért nem közelítette meg és elemezte ki? Miközben a NASA szakemberei a marsi élet múltbeli lehetőségét latolgatják, az orruk előtt lévő dolgokkal nem hajlandók foglalkozni. Legalábbis úgy tesznek.

Lejárat a Mars felszíne alá

A Curiosity 2013. február 14-én készített, PIA17603 számú felvételéről meglepő részletességgel olvashatunk a Photojournal adott oldalán. Sőt, a felvételre több méterrudat is elhelyeztek, a lépték könnyebb beazonosíthatósága végett. Érdekes dolgokat olvashatunk a megkövesedett agyagtáblákról és a különböző homokkő-lemezekről. Nyilvánvaló, kiszáradt tómedrében járunk a marsrobot segítségével. A mozaikkép elemzője azonban egyetlen szót sem ejt a felvétel középtáján látható, teljes egészében szabályos „lejáratról”. Mintha az nem is létezne. Azt viszont megjegyzi, hogy „a felvétel színeit igyekeztek úgy beállítani, mintha az a Földön készült volna”. Ezzel a megjegyzésével egyetlen gond van, mégpedig az, hogy amit látunk az egyáltalán nem színes felvétel! Az, hogy egy fotón fekete-fehér, azaz a szürke árnyalatok helyett barnás tónusokat használunk, és semmi mást(!), az egy képet még nem tesz színessé!

5.    ábra. „Lejárat” a Mars felszíne alá, parányi lények számára?

A „lejárat” oldalfalai tökéletesen simák, a két oldal abszolút mértékben párhuzamos egymással, a nagyobbik, a bal oldali szikla oldalát akár késsel vágták volna le, a felső része ugyancsak megmunkáltnak látszik, tökéletesen vízszintes. A „lejárat” jobb oldali részét, mintha épített falszakasz alkotná. Ami pedig a méreteket illeti: a „lejárat” szélessége 20 cm körüli, a magassága pedig nagyjából 40 cm. Azaz tökéletesen illeszkedik az előbb és korábban bemutatott marsbeli törpék testmagasságához! A bejárat előtti föveny sértetlennek látszik, ám a NASA 40 éves marsfotó hamisító-tevékenységéből jól ismerjük, kedvenc eszközeik közé tartozik a nem kívánatos felszíni formák „homokfövennyel” való elrejtése. Azaz nem tudjuk, vajon ezt a lejáratot manapság használja-e bárki, miként azt sem, hogy mikor készült, s azt sem, hogy az amerikai marsjáró vajon megvizsgálta-e közelről is? Pedig mennyire jó lenne ezekre a kérdésekre ismerni a választ.

Vissza a nyitólapra