|
|
Sajtótájékoztató a Petőfi-expedíció munkájáról |
|
|
|
|
|
|
|
A hajtincset lázasan keresik
(Folytatás az 1. oldalról.) […]a bal kéz a mellkason, a jobb kéz a medencében nyugodott. Mellette zöld oxidnyomokat találtak, amelyek valószínűleg a halotti ruha bronz- vagy ezüstszál díszítéseinek korrodált maradványai. A helyszínről magukkal hoztak olyan föld-, szövet- és másik sírban talált famaradványokat, amelyek a lelet földbe kerülésének idejét meghatározó vizsgálat alapjául szolgálhatnak. Mint a nyilatkozatokból kitűnt, a nemzetközi antropológiai bizottság négy tagja - egymástól függetlenül - arra a következtetésre jutott, hogy a talált maradványok egy 32,5 éves emberé. A fejfán 1856 májusa áll a halál dátumaként. - Hogyan jutottak Barguzinba? - Kérdezték Kizsely Istvántól. - Szovjet hadifoglyok elbeszéléseiből már korábban ismert volt a történet. Úgy tudták: Petőfi Sándor a szabadságharc leverése után menedékjogot kért a cártól. Akkor kerültünk közelebb a helyszínhez, amikor a barguzini tanács megkeresett bennünket: ott Kücherbecker szomszédaként élt egy magyar szabadságharcos költő, aki sok csodálatos verset írt. - Hogyan élt a helyiek elbeszélése szerint a költő? - kérdeztem az antropológust. - Tatjana Kuznyecovának, a postamester lányánakférjeként a Kuznyecov-házban élt. Volt egy kis földje, amit vélhetően Kiskőrös után Keskeresnek nevezett. Amatőr színielőadásokat szervezett, s ügyes kezű embernek ismerték, aki szint minden javításhoz értett. Az expedíció munkájáról készült dokumentumfilmet is bemutatták a sajtókonferencián jelen lévőknek. - Szomorú volna, ha újabb legendák születnének Petőfi Sándor körül - mondta Pozsgay imre titkára, aki a Minisztertanács képviseletében vett részt a délelőtti kibővített ülésen. - Ezért szükségesnek látjuk további vizsgálatok elvégzését, amelyek kellő higgadtsággal válaszolnak a kérdésre: valóban Petőfit találták-e meg? Dexler Gábor, a Művelődési Minisztériumból hasonlóképp vélekedett, hozzátéve: tisztázni kell a szovjet levéltári adatok alapján azt is, hogyan került az állítólagos Petőfi Szibériába. Az egyik kérdező szerint 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia - éppen a szibériai história értékelésére verbuvált - bizottsága már foglalkozott a kérdéssel. Dexler Gábor nem tudott mit válaszolni. Majd parázs vita támadt személyeskedésekkel is tűzdelve akörül, hogy a Művelődési Minisztérium nem jelentette be a szovjet külügyminisztériumban, hogy az expedíció megkezdi sírfeltáró munkáját. Emiatt - mondta Morvai Ferenc- a Burját Köztársaság miniszterelnök-helyettesét Krucskovot is felelősségre fogják vonni, minthogy a moszkvai külügyminisztérium tudta nélkül engedélyezte a feltárást.
Csendélet Barguzinból (MTI fotó)
Dexler Gábor elmondta: amint megkapták a nemzetközi antropológiai bizottság szakvéleményét, kezdeményezzék a szovjet külügyminisztériumban a hamvak hazaszállítását. A szovjet álláspont szerint előbb Moszkvában a szovjet antropológusok vizsgálatának is alá kell támasztania az expedíció következtetéseit. A háromezer darabos - 1848-1849-es magyar szabadságharc teljes hadianyagát tartalmazó - dokumentumkollekciókról Dexler Gábor elmondta: a szovjet levéltárakból a dokumentumok kigyűjtése nemrégen kezdődött, és még nem fejeződött be. Morvai Ferenc szerint az anyag már elkészült, mikrofilmen várja, hogy a magyar hatóságok engedélyével hazahozhassa. A leletek „letartóztatásával” kapcsolatban a kazángyár-tulajdonos, Petőfi-kutató expedícióvezető elmondta: Krucskov helyettesének egy kézzel írt átvételi elismervény ellenében indulhattak Moszkva felé Petőfi földi maradványaival. Indulás előtt a moszkvai magyar nagykövetséget, hogy Ulanovéba, a Burját Köztársaság fővárosába juttassák el a szállítást engedélyező okiratot. Ehelyett egy kézzel írt, Morvai Ferenc nevére címzett munkájukat megköszönő levél érkezett, amelyet az ulanovei rendőrök és hivatalnokok nem fogadtak, nem fogadhattak el hivatalos okiratként. A mind több vitával és személyeskedéssel tarkított sajtótájékoztatón Dexler Gábor kijelentette: a leletek moszkvai vizsgálatának eredményétől függően a földi maradványok hazaszállításáról néhány héten belül döntenek. R.K.
Forrás: Népszabadság, 1989.08.01.
|
|
