Szibériából tér haza Petőfi Sándor?

A Morvai-expedíció feltárta a sírt – Nagy köteg okmány a szovjet levéltárakból – Az első vizsgálatok után biztosak a dolgukban.

A múlt héten érkezett a szibériai Barguzinból a telefonüzenet: a Morvai-expedíció megtalálta és feltárta Petőfi Sándor sírját, a velük lévő antropológusok első vizsgálatai pedig megerősítették azt, hogy valóban a költő végső nyugvóhelyére akadtak. Az irodalomtörténet és a történettudomány hivatalosai –még amikor legenyhébben fejezték is ki magukat - tébolyodott kalandoroknak tartották azokat, akik Petőfi Sándor sírhelyét nem az 1849-ben ásott segesvári gödörben, hanem jóval később Szibériában vélték megtalálni.

Első világháborús magyar hadifogoly felvétele a Bajkál-menti temetőben

Nem rendítette meg e hitet az sem, hogy már az első világháborúból hazatért hadifoglyok körében ismert volt egy-két „legenda”.

Morvai Ferenc szerkesztőségünkbe telexen közölte a hírt: több mint 3 ezer, szabadságharcunkra vonatkozó dokumentumot találtak az eddig nem kutatott szovjet levéltárakban. Ebben értesített arról is, hogy Petőfi hamvait - a kormányzat hozzájárulásával - már június végén hazahozatnák.

* * *

1938-ban írta a Petőfi Társaság című folyóirat: „Barátosi Lénárt Lajos becsületszavával megpecsételi következő állítását: 1911-13 közt egy A. O. Geck nevű svájci régésszel Ázsiát kutatva a Bering szoros felé közeledtek, s a Szligír folyó mentén egy jakut falura bukkantak, ahol csodálatosképpen magyarul beszéltek a bennlakók. Érdeklődésünkre elmondották, hogy a falut 1849-ben egy Alexander Sztefanovics Petrovics nevű nagyműveltségű honvédőrnagy alapította összeszedve az egész környék magyar hadifoglyait. Az község neve ma Kerizs, valaha Körös volt. Lakói ma jakutnak vallják magukat…”

Del’Adami Géza vezérkari őrnagy „Megváltás Szibériából” című könyvében így ír: „A Bajkál tó vidékén van egy orosz falu, Vengerka a neve, egyik-másik utcájának az elnevezésén csodálkozva akad meg a szem: Kossuth ulica, Petőfi ulica… A vengerkai öregek egyike-másika ha kiveri pipájából este a mahorka hamvát, jóízű tanyai magyarsággal köszön el szomszédjától: jóccakát koma.”

Petőfi századfordulón rekonstruált fogsorának modellje, a nevezetes "farkasfoggal"

Egy másik visszaemlékezés szerint magyar fogságba esett orosz tábornok idős szárnysegédje, aki úgy nyilatkozott, hogy 1914 előtt az egyik szibériai garnizonnál teljesített szolgálatot, s ott kezébe került egy régi napló, amelyben egyebek között azt jegyezték fel, hogy egy Alekszander Petrovics nevű magyar fogoly több alaklommal papírt és írószert kért, hogy költeményeit leírhassa. Harbinból származik a legérdekesebb történet: egy Vuics nevezetű szerb vasúti tisztviselő előadása szerint Paskievics foglyai között a szibériai Csitába került egy magyar őrnagy kétségbeejtő állapotban. Az egyik helyi fűszer-nagykereskedő leánya ápolta. A gyógykezelésből szerelem lett, s a magyar fogoly feleségül vette a boltoslányt. Gyermekeiket Petrov néven anyakönyvezték. Az unokával egy szemtanú találkozott. Nagyapjáról semmit sem tudott mondani, csak azt, hogy verseket írt magyar nyelven és számára ismeretlen névvel írta alá. Azt sohasem említette, hogy Magyarországon felesége lenne, de amikor hazájáról esett szó, megcsillant szemében a könny: otthon én már meghaltam, ne is kutassátok a múltamat, ne érdeklődjetek régi életem után.”

Az idézetek és a joggal megkérdőjelezhető emlékezésfoszlányok Sándor József 1939-ben megjelent kötetéből valók. Címe: Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el.

Forrás: Reform 1989. 07.28.

Vissza a nyitólapra