Célhoz ért a Petőfi-expedíció

Őrizetbe vették Petőfit - A temetés ezúttal Kiskőrösön lesz

Szombaton kora délután a Malév menetrend szerinti gépén hazatért a Szovjetunióból a Megamorv Petőfi-bizottság, amelyik - mint állítja- a barguzini temetőben megtalálta Petőfi Sándor csontjait. Hogy a csontváz hazai vizsgálata megerősíti-e majd állításukat, és cáfolja-e a költő romantikus „ott essem el én…” gesztusát, egyelőre a jövő kérdése. Moszkvai tudósítónk, Izbéki Gábor még szombat délelőtt interjúvolta meg az expedíció vezetőjét, Morvai Ferencet és az antropológuscsoport magyar tagját, dr. Kiszely Istvánt.

Morvai Ferenc

- Petőfi Sándor kiásott csontjai ma Ulan-Udéban egy páncélszekrényben nyugszanak. Hogyan áll a dolog, mennyi idő múlva lehet hazaszállítani őket, és egyáltalán: megváltozott-e a Petőfi-kutató expedícióval kapcsolatban az otthoni hangulat, az álláspont? Hogyan tapasztalja ezt Morvai Ferenc, aki az egész vállalkozást pénzeli, irányítja, menedzseli?

MORVAI FERENC: Hogy odahaza megváltozott-e a vélemény, azt nem tudom, csupán azt tudom, hogy több táviratot kaptunk arra vonatkozóan, hogy a sajtó a mi híreink közlését tekintve visszafogja magát, viszont tág teret enged a Petőfi-ellenes elvtársaknak a vélemény-nyilvánításra. Azonkívül azt tapasztalom, hogy a moszkvai magyar nagykövetség, amelyet pár nappal ezelőtt külön kértem, hogy forduljon kérelemmel a Burját Köztársasághoz, nem írta meg ezt a kérelmet, ezért a Burját Köztársaságban - szó szerint idézve a jegyzőkönyvet - „ideiglenesen őrizetbe vették” Petőfit, és egy páncélszekrénybe kellett hogy bezárjuk. De odáig is „szabálytalanul” szállítottuk Barguzinból, az ulan-udei minisztertanács vezetőjének, Klucskov úrnak a felelősségére, akit ezért fegyelmileg felelősségre fognak vonni. Tudomásunk szerint a szovjet minisztertanács rendkívüli bizottságot hozott létre Petőfi hivatalos átadásával kapcsolatban, de arról is tudomásunk van, hogy neheztelnek a magyar kormányra, a magyar Művelődési Minisztériumra azért, mert nem tettek eleget a Klucskov úr négy héttel ezelőtti látogatása alkalmával vállalt kötelezettségeiknek.

Elvégre őrnagy volt

- Ez mi lett volna?

M.F.: Tudni kell azt, hogy eddig mi a másfél másfél éves munkánkat Klucskov miniszterelnök-helyettes felelősségére végeztük, de amikor már olyan sok bizonyítékot és tényt sorakoztattunk föl, és Klucskov úr látta, hogy fölbontjuk a sírt, akkor elutazott Magyarországra - az én meghívásomra -, és fölkerestük a Művelődési Minisztériumot. A miniszter sajnos beteg volt, intenzív osztályon volt, ez nagy szerencsétlensége a mi ügyünknek. Csak Stark államtitkár a helyén és Beszter Gábor úr. Ekkor Klucskov úr arra kérte a Művelődési Minisztériumot, hogy hivatalosan indítson el a Külügyminisztériumon keresztül egy kérelmet a szovjet külügyminisztérium felé, mert óriási bonyodalom lesz, ha a minisztérium háta mögött végezzük munkánkat. Stark Antal ekkor utasította Beszter Gábort, hogy járjon el. Beszter Gábor negyedszerre sem tette meg a Petőfi-kutatással kapcsolatos lépést, és ezért neheztelnek most a szovjet külügyminisztérium vezetői, mert a magyar állam semmilyen hivatalos lépést nem tett ebben az ügyben. Én szégyellem magam ezek helyett az emberek helyett is.

- Azt hiszem, ezek után az lesz az ön első feladata otthon, hogy ezt mégis elintézze.

M.F.: Hát nekem a dolgom most az lesz, hogy hétfőre megszerveztem egy nyilvános kibővített Petőfi-bizottsági ülést. Erre a Petőfi-bizottsági ülésre meghívtam Pozsgay urat, de mivel ő éppen külföldön tartózkodott, amikor ez történt, a titkára, Vass elvtárs lesz jelen, továbbá Németh Miklóst a kormány részéről, aki Jeney Gábornak, a titkárának vagy helyettesének adta át az ügyet. Azért történt e személyek meghívása, mert mi, a Megamorv Petőfi-bizottság úgy gondoljuk, hogy Petőfit egyetlenegy párt, egyetlenegy más tömegszervezet sem vállalhatja föl: a magyar kormánynak és a Megamorv Petőfi-bizottságnak kell tisztességesen rendelkeznie a temetésről és az egyéb dolgokról. Viszont félünk, hogy miután a magyar kormány és a magyar vezetők eddig még csak egy örömtáviratot sem, egy részvétnyilvánítást sem eszközöltek a sajtón keresztül - miközben több országból táviratokat kaptunk az isten háta mögé, Barguzinba, és az éteren át naponta hallottunk gratulációkat és egyebeket -, úgy érzem, hogy ez azt jelenti, hogy a magyar kormány és a vezetés valamiért késleltetni akarja a Petőfivel kapcsolatos ügyek intézését. Éppen ezért - biztonsági okokból - úgy gondolja a Megamorv Petőfi-bizottság, hogy amennyiben a kormánnyal nem értünk tisztességesen szót, a néphadsereghez fordulunk, elvégre Petőfi őrnagy volt, és föl fogjuk kérni a néphadsereget, segítsen a Petőfi-temetés megszervezésében.

Farkasfog és törött borda

- Magyar részről dr. Kiszely István volt a négytagú antropológuscsoport tagja. Kérem, mondja el röviden, milyen eredményre jutottak. Melyek azok a bizonyítékok, amelyek alapján egyértelműen azt állítják, hogy Petőfi Sándort találták meg?

KISZELY ISTVÁN: Mindenekelőtt hadd mondjam el, ki volt a csoport három másik tagja. Alekszej Burajev leningrádi antropológus; Bruce Latimer clevelandi fizikai antropológus és igazságügyi orvos szakértő; végül Clyde Simpson, aki szintén clevelandi, ő antropológiai matematikával és rekonstrukcióval foglalkozik az ottani igazságügyi orvos szakértői intézetben és nemzeti múzeumban. Mi hárman egymástól teljesen függetlenül dolgoztunk. Az alapállásunk - utólag, nem pedig előzőleg -, hogy akit mi kiástunk, az biztosan Petőfi Sándor.

Kiszely István

Mégpedig a következő ismérvek alapján állítjuk ezt. Amikor megtaláltuk a sírt, először is a homlokcsontot találtuk meg. Tudjuk, hogy Petőfinek egy nyitva hagyott homlokvarrat következtében nagyon meredek homloka volt. Egyezett. Ezután megtaláltuk a nagyon keskeny arccsontozatot - erről is nagyon sokat írtak, és a dagerrotípián is ezt látjuk. Ez eddig két ismérv. Na most a dagerrotípiáról 1979-ben egy negatív fénykép készült, ez a fénykép megvan nálunk, tehát azt mondhatom: Petőfi Sándornak megvan a hiteles arca. Bruce Latimer kollégám ebből kiszámította, hogy a dagerrotípia 17 fokos szögeltéréssel készült, Clyde Simpson kollégám pedig átszámolta a Petőfi koponyájáról mért összes adatot. Nos, tizedmilliméter pontossággal rá tudtuk tenni a 17 fok eltolódással készült dagerrotípiára. Egy ilyen azonosítás egymagában is elegendő lenne. Ám amikor a koponya kibontásával lejjebb mentünk, megtaláltuk azt a bizonyos bal oldali hármas szemfogat, tehát a farkasfogat is. A farkasfog - ilyen elhelyezkedésben - csak egyszer fordul elő sok százezer, illetve millió ember közül. De menjünk tovább. Az amerikai antropológusok lemérték Magyarországon Petőfi Sándor ruháit, cipőjét. Ebből kiszámították a termetét: 165-165,5 centiméter magas lehetett. A sírban talált tetem a vázcsontok alapján mérve 165,5 centiméter volt. Utána lejjebb mentünk. Kollégáim megmérték Petőfi zubbonyának vállszélességét. A zubbony alapján a mért vállszélesség és a sírban fekvő személy vállszélessége között 2 milliméter különbség volt. Megmértük a mellkas térfogatát is. Azt találtuk, hogy egy nagyon keskeny, szinte tyúkmellű ember volt, a medencéje viszont széles. Ez a medenceszélesség azonos volt a ruhán mért csípőszélességgel.

Mielőtt elindultunk volna erre az expedícióra, egy televíziós adásban elmondtam, hogy két patológiás eset volt Petőfi Sándornál. A legmegdöbbentőbb, hogy ezeket is, megtaláltuk. Tudjuk, hogy Petőfi bal sípcsontján fiatal korában volt egy csonthártya-gyulladás. Bruce Simpson kolléga egész véletlenül idő előtt fölvette a sípcsontot, ugyanis véletlenül nekiment vagy fölrúgta, és a bal külső felszínén ott volt egy fiatalkori csontfelszívódás, tehát egy csonthártya-gyulladásnak a nyoma. Amikor fölszedtük a csontvázat, a bal hármas bordán megtaláltuk azt a törést is, amelyről irodalmi adataink vannak, és a jobb hármas bordánál azt a repedést, amelyre szintén irodalmi adataink vannak.

Egyszóval mindezek alapján - az arc, a fej, a testalkat alapján - tizenegy olyan ismérvünk van, amely Petőfinél megvolt, de egy átlagos embernél nem található meg. Latimer, aki matematikus is, mindjárt kiszámolta, hogy az a tizenegy ismérv minden háromszázmilliomodik embernél fordulhat így, együttesen elő. Emellett tizenkettedik ismérvként itt van az is, hogy a dagerrotípia által kapott és a koponya által kapott arányok milliméter, illetve tizedmilliméter pontossággal megegyeznek; és tizenharmadik ismérvnek tekinthetjük, hogy ott történt a feltárás, azon a helyen, amelyről előzőleg többen elmondták: itt látták a magyar költő sírját. Na most tizenhárom ismérv biometriailag körülbelül hatmilliárdot jelent. Vagyis hogy minden hatmilliárdodik embernél fordul elő ez az egybeesés –és az alapján az igazságügyi orvostan azt mondja: akit megtaláltunk, minden bizonyosság szerint Petőfi Sándor.

Bárki megvigzsgálhatja

- Vagyis a közvéleményt és a szakembereket lényegében nem is kel meggyőzniük arról, hogy ez Petőfi Sándor, csak megmutatni amit találtak.

M.F.: Kiszely úr tájékoztatásához annyit szeretnék még hozzátenni tizennegyedik érvként, hogy a Moszkvában élő Vinok urat levittük Barguzinba. Ő annak idején a nagyapjával kijárt a Petőfi sírjához virágot vinni. Ez az ember ma is él, 89 éves. Tulajdonképpen ő mutatta meg  pontosan azt a helyet, hogy hova hordta a virágot, hisz az édesapja és a nagyapja nagyon jó barátságban volt Petőfivel. Tehát ami a dokumentumokat illeti, azt hiszem, elegendő áll a rendelkezésünkre.

Több mint negyvenoldalas tájékoztató füzetet adunk majd a sajtótájékoztatón az újságírók kezébe. Ez a füzet tartalmazni fogja a nemzetközi antropológusbizottság egyértelmű jelentését a kérdésről. De a hitetlenkedőknek fölajánljuk azt is, hogy a mi felügyeletünk mellett ők is bármikor megvizsgálhatják Petőfi csontjait, de azokat nem adjuk ki a kezünkből, egyéb okok miatt - ezt, gondolom, megértik.

Szendrey Júliától az Akadémiára került

A hajfürt lesz a bizonyíték

Stark Antal államtitkár a Művelődési Minisztérium képviseletében néhány megjegyzést fűzött a Morvai Ferenc által elmondottakhoz. A kérdező: Kardos Ernő.

- Miért nem segíti a művelődési kormányzat, sőt igaz-e, hogy akadályozza annak kiderítését, valóban Petőfi maradványaira bukkant-e az expedíció? Egyáltalán, lehetséges-e Stark Antal államtitkár szerint, hogy a Művelődési Minisztérium előre eldöntötte volna, miszerint nem Petőfit találták meg?

- Nálunk is, mint általában a tudományos és irodalmi körökben, kétségtelenül voltak bizonyos szakmai fenntartások. Egyrészt azért, mert ilyenkor mindig eszünkbe jut Illyés Gyulának az a mondása hogy jó, jó de hát hol vannak a versek. A másik ok a kételkedésemre, hogy az a közismert dekabrista politikus, aki három évvel élte túl Petőfit, s aki szintén Barguzinban volt eltemetve, széles körű levelezést folytatott, de ebben egyáltalán nem említette Petőfit. Ettől függetlenül azonban, úgy hiszem, ez nem lehet akadálya annak, hogy ne próbáljuk mi magunk is egyértelműen tisztázni, miről is van szó.

A kérvény nem született meg

- A Burját Köztársaság elnökhelyettese állítólag személyesen is tárgyalt önnel, és ő ajánlott fel: fogalmazzanak hivatalos kérelmet annak érdekében, hogy ne „titokban” kelljen kutatni. Morvai Ferenc viszont azt állítja, a kérvény egyáltalán nem született meg. Tehát a művelődési kormányzat nem segített. Elmaradtak a hivatalos lépések. Miért? Igaz-e egyáltalán, hogy vannak „Petőfi-ellenes elvtársak”, ahogyan Morvai állítja?

- Inkább az irodalmi és a tudományos életben és az Akadémia vezetői között vannak olyanok, akik eleve kizártnak tartják, hogy Petőfi valóban ott, Barguzinban halt meg, és újabb ál-Petőfire gondolnak. De, ami a kérdés lényegét illeti, megint azt kell mondanom: nem igaz, amit Morvai úr állított. Annál is inkább furcsa ez nekem, hiszen ő jelen volt azon a tárgyaláson, amelyet én folytattam itt Magyarországon, egyrészt a Burját Köztársaság elnökhelyettesével, valamint Barguzin tanácselnökével. Akkor egyrészt megköszöntem eddigi segítségüket, és kértem őket a további együttműködésre, másrészt levélben is, szóban is a Külügyminisztériumhoz fordultunk. A Külügyminisztérium pedig azonnal intézkedett, kérte a moszkvai nagykövetségünket, hogy kezdeményezze az ottani hivatalos eljárást az azonosításra és a hazaszállításra. Ezt követően nagykövetségünk is úgy tudta, minden további nélkül megkapjuk a hivatalos engedélyt arra, hogy a maradványokat hazahozhassuk.

- Tehát ön határozottan cáfolja azt, hogy az a bizonyos kérvény nem született meg, és véleménye szerint Petőfit nem azért „tartóztatták le” - ahogyan a riportban elhangzott-, mert a magyar kormányzat nem kérte ki a maradványokat?

- A leghatározottabban cáfolom. A dokumentumok is megvannak és rendelkezésre állnak. Táviratot kaptunk nagykövetségünktől, amelyben közlik: a szovjet hatóságok végül úgy döntöttek, a hivatalos azonosítási eljárást Moszkvában kell lefolytatni. Előzetesen ugyanis arról volt szó, hogy itthon kerül sor a hivatalos vizsgálatokra.

- Mire hivatkozott a szovjet kormányzat a táviratban? Miért nem akarja kiadni Petőfi állítólagos csontjait, földi maradványait magyarországi megvizsgálásra?

- A nagykövetség táviratából ez nem derült ki. Ők csak a tényt közölték, így tehát nem tudok egyértelmű választ adni. De feltételezhetően megfelel a nemzetközi jogi szokásoknak, hogy ezt az adott országban kell elvégezni, hiszen külön bonyodalmakkal járna, ha kiderülne, hogy mégsem…

- Ebből ez következik, hogy a művelődési kormányzatunk magyar tudósokat küld a Szovjetunióba?

- Igen.

- Mikor?

- Mihelyt a Szovjetunióból megkapjuk a jelzést, hogy mikorra szervezik meg azt a bizonyos azonosítási eljárást, amelyben ők is részt vesznek.

- Hallottunk már jó néhány érvet amellett, hogy ez Petőfi maradványa. Ezt önök csupán ellenőrzik vagy pedig teljesen új kutatást kezdeményeznek?

- Mi biztos, hogy nem fogunk új kutatásokat kezdeményezni, Mint államigazgatási szervnek, minisztériumnak, nekünk kötelességük és feladatunk szavatolni annak a feltételeit, hogy itt egyértelmű és biztos döntés születhessen a tekintetben, valóban Petőfi Sándorról van-e szó.

- Önt személyesen meggyőzte-e az antropológus érvelése arról, hogy Petőfit találták meg?

- Hajlok rá, hogy őt találták meg. Egyszerűen azért, mert a Morvai úrékkal és a barguziniakkal folytatott beszélgetés során ők elmondtak öt-hat olyan ismérvet, amely az azonosításhoz kell, és úgy tetszik, ezek az ismérvek valóban megvannak. Ugyanakkor még mindig van bennem egy kis kétely. Szerintem meggyőző érv az lesz majd - és én ezt tartom döntőnek -, hogy tudomásunk szerint az Akadémia birtokában van Petőfinek egy hajfürtje, amelyet Szendrey Júliának küldött. Kértük az Akadémiát, hogy ezt próbálják földeríteni. Ha ugyanis a hajfürt előkerül, az tejesen egyértelmű bizonyossággal szolgálhat. Hiszen akkor már génvizsgálatok alapján minden kétséget kizáró módon lehet az azonosítást elvégezni.

- Ha ez így van, és ha megvan a hajfürt, akkor vajon a minisztérium miért nem szorgalmazta mindezt mihamarabb? Miért nem vett részt aktívabban a Morvai-féle Petőfi-kutatásokban?

- Anyagi segítséget valóban nem nyújtottunk, nem is tudunk nyújtani. De nem hiszek abban, hogy a kutatásokat valamiben is gátoltuk volna. Igaz, segítségként csak azt tudtuk nyújtani, hogy hivatalos felkérést adtunk, illetve kértük a szovjet szerveket, segítsék a kutatásaikat.

Forrás: Technika 1989. 08.

Vissza a nyitólapra