|
|
Elsőként bukkant Petőfi sírjára |
|
|
|
|
|
|
|
Bem szekeréről Moszkvába került
Másfél éve, 1987. december közepén furcsa telefonüzenetet kapott a 168 óra szerkesztősége. Egy név - Balajthy András - és egy moszkvai telefonszám formájában. Gyors visszahívást kért, mert –úgymond - magyar kutatók nagyon fontos és nagyon érdekes leletekre bukkantak a Szovjetunióban. Egy telefont megér, gondolták a szerkesztők némi kétkedéssel, már csak azért is, mert az üzenetet önmagukat Petőfi-kutatóknak nevező emberek küldték. Az 1988. január 30-án sugárzott telefonbeszélgetés szövegét mintegy előzményként adjuk közre - a teljesebb megértést segítve - Friderikusz Sándornak a 168 óra legutóbbi adásában elhangzott és a következő oldalakon olvasható interjúja elé.
- Milyen leletre bukkantak?
- Kutatunk itt, Petőfi eltűnésével kapcsolatban. Másodmagammal kijöttünk ide Moszkvába, és majd utazunk tovább. Segesvárnál, ugye, eltűnt a Bem szekerén lévő összes hadiirat. Ezeket az iratokat mi most megtaláltuk.
- Mit találtak?
- Görgeynek Bem tábornokhoz, Kossuthnak Görgeyhez, illetve Bemhez francia nyelven megírt levelét…
- Hol találták meg ezeket?
- Levéltárban, Moszkvában.
- Eddig még csak látták a leveleket, de nincs semmi a birtokukban?
- Hát, a táskámban még valóban nincsenek itt, de beszéltem egy elvtárssal, a szovjet minisztertanács levéltári főigazgató-helyettesével. Vele tárgyaltunk, kérésünket teljesítették. Bejelöltünk mindent, és a jövő héten elkezdik a fotókópiák készítését. Amikor visszafelé jövünk, még két napot itt tartózkodunk Moszkvában, akkor fogják ezeket nekünk átadni.
- Önök milyen minőségben vannak kint?
- Ez magánkutatás, amely 1985-ben indult. Különböző vállalatoktól, intézményektől kaptunk támogatást erre a kiutazásra. Az Innovációs Banktól százezer forintot, a Savariától ötvenezret, a Graboplasttól bőröndöket, a Tisza Cipőgyártól cipőket, a Malévtól Malév-táskát. Slussz-passz.
- Amikor ön nem Petőfit kutat, mit csinál?
- Én tulajdonképpen filmkészítő lennék.
- Mi történt valójában?
- Amikor elkezdtem a kutatást, csak feltételezések voltak. Aztán megtaláltuk Bemnek a Segesvárott elvesztett hadiiratait, amelyek között Kossuth eredeti kézírásos levelének egy példánya is megtalálható…
- Erről mutatott is nekem egy fotómásolatot.
- Igen. Megvan továbbá például Görgey levele, amelyet szintén Bemnek írt, felszólítja, hogy kapituláljon. Ezenkívül bejelöltem még mintegy 1800 magyar nyelvű és magyar vonatkozású kihallgatási jegyzőkönyvet, amely az 1848-49-es szabadságharc leverésekor elfogott magyar hadifoglyok vallomásait tartalmazza. Ezeket moszkvai levéltárakban találtuk. Mikrofelvétel készült róluk, majd lassan hazakerülnek Magyarországra. Aztán továbbutaztunk Burjátiába, Ulan-Udéba, mert bizonyos feltételezések szerint Petőfi nem halt meg Segesvárott. Bizonyítékokat kellett keresnünk társainkkal, akik a Szovjet Tudományos Akadémia burját tagozatának a munkatársai. Velük együtt kutattunk, és a feltételezett helyszíneket bejártuk. Ezek körülbelül 12 ezer kilométerre esnek Magyarországtól. Megtaláltuk azt a helységet, amelyet eddig a legendák körébe soroltak, pedig a valóságban is létezik. Megtaláltuk az azonosítási pontokat, tehát például a dekabrista Küchelbecker sírját, valamint a korabeli fotókat. Köztük - a véletlen folytán - olyan korabeli fotófelvételre is bukkantam, amely egyértelműen alátámasztja, hogy tényleg ott élt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, és ott is halt meg 1856. májusában.
- Mikori fotók ezek?
- Vannak felvételek az 1920-as évekből…
- Mit ábrázolnak?
- A sírkeresztet és annak pontos feliratát, valamint azokat a szemtanúkat, akik látták, hogy mi volt a sírkeresztre írva.
- Mi volt ráírva?
- Az, hogy Alekszandr Sztyepanovics Petőfi, illetve Petrovics, és hogy meghalt 1856. májusában. Volt olyan felirat, amelyen az állt, hogy magyar költő, őrnagy. Volt cirill betűs felirat is, és volt magyar nyelvű is.
- Mi bizonyítaná azt, hogy ő azonos lenne Petőfi Sándorral?
- Először első világháborús hadifoglyok hozták haza ezt a hírt. Egy Schwiegel nevezetű hadifogoly, egy Varga nevezetű személy leszármazottainál naplót talált, amelyből kimásolta ezt az egész történetet. A feltételezett Petrovicsnak, illetve Petőfinek ez a Varga nevű társa együtt volt vele azon az útvonalon, amelyen őket vitték. Ott pontosan megnevezték, hogy kik voltak az első, a második, a harmadik, a negyedik szekéren. Tehát egy transzport vagy konvoj ment arra. Először, ezeknek az embereknek a létezését kellett bizonyítanunk, függetlenül attól, hogy az említett Petrovics azonos-e Petőfivel. Bebizonyosodott, hogy ezek a személyek valóban ott telepedtek le, ott éltek, és ott is vannak eltemetve. Most hazahoztam Barguzinból egy dokumentumot, olyan rajzot, amely a feltételezett, keresett sírhelyet pontosan meg tudja határozni.
- Ki készítette ezt a rajzot, és mikor készült?
- Megvan a rajz fénymásolata. Keresztet ábrázol, úgy látom, ez a rajz új keletű, 1986-ban rajzolt valaki egy keresztet. 1952-es információk alapján.
- Igen, de van egy másik rajz is…
- Ez szintén 1986-ból datálódik. Valaki lerajzolt valamit, azt, hogy milyen lehetett a temető… Ez a Bajkal című lapban is megjelent. Ott a Petrovics-, illetve Petőfi-kutatás eredményeit, az általam küldött dokumentumok alapján sorozatban publikáljuk. Erre a cikksorozatra jelentkezett egy fiatalember, aki korábban járt már Barguzinban, és ő a tapasztalatai alapján lerajzolta, mit látott, s hogy feltételezése szerint hol van a sír. Az általa lerajzolt térképet, illetve azt a fotót, amelyet megtaláltunk, azonosítani tudtuk. Így kis tévedéssel meg tudjuk határozni azt a tízszer tízméteres területet, ahol az exhumálást el kell majd végezni.
- Készülnek-e arra, hogy visszamennek, és feltárják a sírt?
- Igen, május végén egy nagyobb csoporttal újra vissza szeretnénk menni. Dokumentumfilmet is kívánunk készíteni, de sajnos, anyagi lehetőségünk erre most nincsen. Most tehát egyelőre feldolgozzuk az anyagot, gyűjtjük az erőt, és gyűjtöm a pénzt.
- Semmiféle hivatalos szerv nem támogatja ezt Magyarországon?
- Nem, csak saját erőmből kutattam. Személyi kölcsönt vettem fel az OTP-től, és baráti kölcsönökből szedtem össze a pénzt, összesen 540 ezer forintot. Most már, hogy hazajöttem, úgy próbálom majd megszervezni a dolgot, hogy előszerződésem van egy dokumentumkönyv kiadására. Talán sikerül erre valamiféle előleget kapni. Eddig szovjet kapcsolataimmal élve tudtam csak megoldani, megvalósítani a kutatást. Itt a Szovjet Kultúra munkatársai segítettek, de ez csak erkölcsi támogatás volt. Kinn, a Szovjetunióban a magyar követség is messzemenőkig segíteni próbált. De hát az vicc ugye, hogy nem kapunk valutaellátmányt; szolgálati útlevéllel utaztunk. Repülőjegyünk megvolt egészen Szibériáig és vissza, de összesen 297 rubellel indultunk ki a Szovjetunióba. Szállást a követség közreműködésével kaptunk, az napi 70 rubelbe került. Aztán a Kereskedelmi Kamara és a Külkereskedelmi Minisztérium kisegített bennünket, hogy ki tudjuk fizetni a szállodaszámlánkat, 1700 rubelt. Így aztán tovább tudtunk utazni Szibériába.
- És most mi lesz?
- Mindenünnen megkaptam az engedélyt, a Szovfilmmel szóbeli megállapodást kötöttünk, hogy koprodukciót csinálunk. A burját televízió szintén támogat bennünket, és közreműködik. Tehát dolgozni szeretnénk…
„Én nem vagyok hajlandó megdögleni!”
Perpatvar Petőfiért
Megverte-e Morvai Balajthyt?
A múlt héten - a televíziósokon kívül - egy ember volt, akit a Megamorv Petőfi-expedíciójának sajtótájékoztatójára nem engedtek be. Morvai Ferenc segítői. Pedig annak idején éppen ő, Balajthy András - akit a karjánál fogva penderítettek ki az újságíró-szövetség székházából - kezdte el a szibériai Petőfi-kutatásokat. Eleinte támogatta is őt Morvai Ferenc, aztán megromlott a kapcsolatuk. Riporterünk, Friderikusz Sándor, amikor felkereste, nemcsak arra volt kíváncsi, hogy valóban csattantak-e pofonok a július 31-i sajtótájékoztatón, hanem kísérletet tett arra is, hogy összebékítse a most egymásra haragvó Petőfi-kutatókat.
- Az esetet követően, ön, Balajthy András rögtön elment orvosi látleletet fölvenni? Egyáltalán: maradt-e valamiféle nyoma ennek az összeütközésnek?
- Nem mentem el, mert semmilyen külsérelmi nyom nincs. De ha lett volna külsérelmi nyom, akkor sem mentem volna el, mert ez nem ide tartozik. Hozzá kell tennem: én 1985. óta csinálom ezt a kutatást. És már sokszor fölálltam a padlóról.
Morvai Ferenc csinos segítője, Búzás Mónika jelenlétében válaszol Friderikusz Sándornak a rádió stúdiójában
SZAROK RÁ!
- De he nem ment el orvosi látleletet felvenni, akkor ki hitelesíti, hogy valóban így történt? Emlékszem egy újságcikkre, amelyben arról esett szó, hogy Morvai Ferenc és ön összeveszett. Valakinek a szájából akkor is elhangzott, hogy ön beszámíthatatlan ember, hiszen gyakrabban részeg, mint józan. Akkor tehát könnyen azt is mondhatják, hogy ön ezt az egészet vagy megálmodta illuminált állapotban, vagy olyan részegen érkezett a sajtótájékoztatóra, hogy lábai gubancolódtak össze és azért esett el.
- Nem vagyok hajlandó megdögleni!
- Nem értem, hogy most ezzel mire tetszik utalni…
- Önnek az lenne a bizonyíték arra, hogy Morvai engem megvert, ha megdöglenék. Ha olyan sérüléseim lennének, amelyeket szemtől szemben is láthat.
- Az ön érdekében kérdezem ezt…
- Engem nem érdekel az én érdekem. Megvert, megütött, lelökött a lépcsőházban. Szarok rá! Tudja, mi a fontos uram? Az hogy Morvai kiment, becsapott a Szovjetunióban mindenkit. Engedély nélkül járt a Szovjetunióban. Nem kapott senkitől sem megbízást, becsapott mindenkit. Jog nélkül, engedély nélkül fölásta ezt a sírt. Mindent partizán, aljas módon csinált. Bánom én, hogy engem megvert, nem érdekel a látlelet. A tiszta igazság az érdekes, érti, uram? Az, hogy 1985. óta csinálom ezt, hogy 150 rubellel elmentem Szibériába, amiben én hiszek…Belebetegedtem, visszahoztak az életbe…
- Önnek nagyon fáj ez az egész Petőfi-kutatás?
- Igen, uram, ez hit kérdése. Én ebben hittem. Én elmentem 150 rubellel Szibériába. Többször is.
- Úgy érzi, kisemmizték?
- Igen, meglopott, aljas módon viselkedett és mindent tönkretett.
- De nem az a fontos - az ő verziója szerint legalábbis -, hanem az, hogy megvan Petőfi. És ezzel lényegében ugyanazt igazolta, amit ön akart igazolni.
- Egyezzünk meg: neki Petőfihez semmi köze. Ennek az embernek semmi köze Petőfihez.
EGY BUZNYÁK FILLÉRREL SEM
Balajthy András
- Akkor nevezzük úgy vagy módosítsuk úgy, hogy az ő pénzén, vagy az ő pénzének jelentős többségén megtalálták azt a sírt.
- Addig, amíg én ezt a Petőfit meg ezt a Petrovicsot kutattam, ő egy buznyák fillérrel sem járult hozzá ehhez semmivel.
- Ön hány évvel korábban kezdte, mint ahogyan ő bekapcsolódott?
- Négy éve csinálom ezt és 1988. novemberében találkoztam először Morvaival. Neki ehhez semmi köze.
- Ha jól értem, ön akkor azért kereste meg Morvait, hogy pénzelje a dolgot. Ugye?
- Senkitől nem kaptam pénzt. Akkor én már elköltöttem 550 ezer, sőt, majdnem 600 ezer forintot, és itt álltam a nullán. Neki ehhez a Petőfihez semmi köze. Akik most kitúrták a sírt, azoknak semmi közük semmihez. Szerződések, papírok, bizonyítékok… Mindennel be tudom bizonyítani, de hová menjek, uram?
- Morvai Ferencnek mi a véleménye a Balajthy eltávolításáról, megveréséről?
- Na, ha tudom, hogy ezért kellett idejönni, akkor nem jövök el, mert az időm annál sokkal drágább, mint hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozzam.
- Ön ezt hülyeségnek ítéli? Valaki elmondta azt, hogy a sajtótájékoztatón vele mérhetetlen atrocitás történt. Megverték, lelökték a lépcsőn, maga be akart neki egyet húzni.
- Életemben senkinek nem adtam egy pofont sem. Már csak azért sem, mert sosem vagyok egyedül. Mint ahogy most is látja: Búzás Mónika itt van velem.
- Csinos testőrt választott. Minden bizonnyal karatézni is tanult…
- Nem a testőröm, ő más célból van itt. Azért, hogy ha valami most rosszul lenne rögzítve, azt ő is megjegyezze. Éppen ezért abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem voltam sosem egyedül. Balajthy Andrással sem. Elmondom, mi történt. Azt tudni kell: Balajthy volt az, aki 1988. harmadik negyedévében, többször könyörögve járt az irodámban, hogy Petőfi miatt szeretné, ha beavatkoznék az ügybe, mert mindenhonnan kirúgták. Tehát nem támogatják, és nem tudja egyedül tovább csinálni. Többször elküldtem. Volt, amikor egész nap ott sírt az irodám lépcsőjén. Nem hittem az egészben. Következő nap Amerikába kellett mennem. Ott egy irodában olyan információkat kaptam, hogy a Szovjetunióban, bizonyos levéltárakban Petőfivel kapcsolatos anyagok vannak és az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos ügyek.
Az emlékezetes sajtótájékoztató az Újságírók Székházába
HÉTMILLIÓ LEGENDAOSZLATÁSRA
- Balajthy is ilyesmit mondott…
- Összecsengett a fülemben, amit előtte egy vagy két héttel Magyarországon mondott. Még Amerikából hazatelexeztem Mónikának, hogy azonnal kerítse elő Balajthyt. Mire visszajövök, szervezzen egy tévéstábot, mert rögtön megyünk a Szovjetunióba. A lényeg az, hogy Balajthy segítségével - és ezt nem szabad eltitkolni - végigmentem azon az úton, amelyet ő már egyszer végigjárt. Amikor visszajöttünk, azt mondtam Balajthynak: -Ide figyelj, Balajthy! Én ebben az ügyben látok fantáziát! Hétmillió forintot hajlandó vagyok föltenni erre az ügyre, mert amit láttam a titkos levéltárakban, azt láttam. A te feladatod lesz a szakmai rész, az én feladatom lesz a szervezés és a feltételek megteremtése…
Így is történt. Megállapodást kötöttünk, amely kimondja, hogy nem üzlet Petőfi, és nem akarom, hogy visszakapjam a pénzt, csak végére kell járni a legendának. Az első probléma akkor keletkezett, amikor megszerveztünk egy következő utazást, és Balajthy 84 ezer forintot átvett tőlem azzal, hogy egy ötfős csoportnak nagyon meleg csizmát vásárol. Én ugyanis annyira türelmetlen voltam, hogy már télen ki akartam ásni. Ezért akartam Balajthyval olyan szibériai csizmákat vásároltatni, melyekbe az itthoni csizmákkal bele lehet lépni. Ő átvette a pénzt, aztán utazásunk reggelén derült ki, hogy elitta a csizmák árát. Szó szerint elitta, ezért gazdasági pert is indítottam vele szemben. Két per is folyik most, majd a másikra is rátérek.
A következő lépésben már a Petőfi-bizottság elé vittem az ügyet. Behívattuk Balajthyt, hogy számot adjon, miért itta el a csoport pénzét. Nem tudott számot adni. Ez volt az első gond. A következő probléma akkor keletkezett, amikor közölte, hogy csak ilyen tévékamerával megy mag olyan szerkesztőkkel. Én pedig úgy láttam, szakembereké kell legyen a szó; tehát történészeké, régészeké és antropológusoké. A Petőfi-bizottság úgy döntött, hogy nem megy tíz ember újból, csak három, és azok is csak szakemberek lehetnek. Erre ő közölte: akkor nem vesz részt a bizottságban. Kértük, hogy na legyen ilyen buta, mert így a munkát nem tudjuk folytatni. Ezt hittem legalábbis. Mert amikor úgy döntöttünk, hogy mindenki adja be a birtokában lévő dokumentumokat, ő hangoztatta: neki valamilyen kutatási papírjai vannak. De végül kiderült, hogy semmit nem tudott beadni, illetve, amit be akart adni, az sem volt az ő tulajdona. Kiderült, hogy a Szovjetunióban egy antropológustól eltulajdonította az összes papírokat. Elkérte, hogy hadd nézze meg őket aztán erőszakkal nem adta vissza őket. Csak abból élt tehát, amit eltulajdonított.
SZÖVEG HELYETT FÜTTYÖK
Petőfit centiről-centire, mértani pontossággal vizsgálják....
- Nyilvánvaló, hogy azt ön sem vitatja, amit Balajthy is állít - már csak a kronológia okán sem -, hogy valamikor azt az egész ügyet ő kezdte el forszírozni. Tehát ő vitte el önhöz az ügyet, és ő próbálta magát mecénásnak megnyerni.
- Elnézést: ő volt az az ember - még egyszer mondom, kétszer aláhúzva -, aki fölnyitotta a szememet. Írtunk is egy megállapodást erről, de aztán ő volt az, aki ezt egyoldalúan fölbontotta. Én az egyoldalú szerződésbontásból kifolyólag kártérítési pert indítottam ellene. Ez jelenleg folyamatban van a Legfelsőbb Bíróságon. Mindezen túlmenően egyszer hallottam a rádióban, hogy én…, szöveg helyett füttyökkel volt tele a műsor…
- Hogyhogy füttyökkel?
- Olyan drasztikusan beszélt, hogy a rádió tisztességből nem adta le az eredeti szöveget. De minden ember érzékelhette, hogy én minden vagyok, csak tisztességes ember nem. Ezért rágalmazás és üzletrontás címén - hiszem engem ismernek az országban, és nem közömbös, hogy nyilvánosan mi hangzik el egy emberről - büntetőeljárást kezdeményeztem. A Legfelsőbb Bíróságon tárgyalják az ügyet.
Forrás: Technika 1989. 09.
|
|
