|
|
Pontott tett az Akadémia |
|
|
|
|
|
|
|
Petőfi-ügyben végsőnek szánják
A Magyar Tudományos Akadémia Petőfi-bizottsága tegnap újfent és határozottan leszögezte: nincs rá bizonyíték, hogy a Barguzinban talált csontvázban Petőfi Sándor földi maradványaira leltek. Sőt…
A nyilatkozat hibaként minősíti, hogy az akadémia korábbi vezetése, igaz, külső nyomásra, belement az első, leletvizsgáló bizottság sietős elutazásába. Kijelentik, hogy bár az Akadémia elnöksége elfogadta saját bizottságának jelentését, mely szerint a lelet nem hozható Petőfivel kapcsolatba, az ügy sajnálatosan nem zárult le. A Megamorv Petőfi-bizottság – úgymond – szakmában járatlan finanszírozója (Morvai Ferenc – a szerk.), ugyanis továbbra is hagyta magát félrevezetni rossz tanácsadóitól – így az akadémiai nyilatkozat. Leszögezi továbbá, hogy az MTA nem óhajt ilyen színvonalú vitákban részt venni. Még egyszer, utoljára azonban deklarálja, hogy a csontmaradványok akkor sem bizonyítottak volna azonosságot, ha véletlenül nem nőtől, hanem férfitől származnak.
A következőkben a hosszú nyilatkozatnak csupán egy töredékét tudjuk idézni: „…nem elég ugyanis valahol egy temetőben addig keresgélni a különböző csontok között, amíg a célnak éppen megfelelőnek látszó maradványok kerülnek elő. Mindenekelőtt azt kell hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a kérdéses személy valóban, kimutathatóan oda kerülhetett. Másként akár az Egyesült Államokban is keresni kezdhetnék Petőfi csontjait, hiszen oda valóban jutottak ki magyar menekültek 1849 után, míg Szibériában ilyenekről semmilyen hiteles forrásból nem tudunk. A történész szakemberek jól tudják, hogy a cári hadsereg nem vitt ki magával hadifogolyként magyar honvédtiszteket, hiszen azokat a megállapodás értelmében át kellett adnia az osztrákoknak.”
Mindazonáltal az Akadémia elnöksége egy olyan új Petőfi-bizottságot hozott létre, amely kész arra, hogy minden hozzá érkező, komoly anyagot szakmailag behatóan megvizsgáljon és a nyilvánosság előtt megvitasson.
Kiköti azonban, hogy a továbbiakban mindennek megfelelő modorban, a demagóg handabandát, éretlen rágalmakat és valótlanságokat mellőzve kell történnie.
Reménykedve
Elolvastam a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozatát, és elkeseredtem. Álmában sem várhatná már senki, hogy az MTA részt vesz ebben a cirkuszban, ami immáron két esztendeje tart Petőfi körül. Korábban is kár volt bekapcsolódniuk, mint utólag bevallják. Csak hát Németh Miklós és Rizskov levelet írt…
Nem is az a baj, nem is azt vitatják igazán, hogy azok a csontok Petőfi Sándor maradványai is lehetnének, hanem azt, hogy nincsenek rá történeti bizonyítékok, miszerint netán Szibériába hurcolhatták a költőt. Az ezek szerint figyelmen kívül hagyható, hogy több forrásban, memoárban nyoma van annak, hogy első világháborús hadifoglyok 1849-ben elhurcolt magyar katonák leszármazottaival találkoztak a távoli Szibériában.
Arról nem tesznek említést az akadémiai nyilatkozatban, hogy ezt az ügyet végérvényesen lezárandó, a kilátásba helyezett, unásig követelt vizsgálatokat elvégeznék. A mecénás viszont „rossz tanácsadóira” hallgatva, elvitte Amerikába a csontvázat, hogy ott tovább vizsgálják. Neki fontos…Csak tennék már, mert ideje lenne megtudni az ottaniak vizsgálati eredményeit is. Bár a dolguk annyival lesz nehezebb, mint remélték, hogy a Kerepesi temetőben nyugvó Petőfi rokonok csontjaiból nem kapnak összehasonlító mintát, amint az kiderül az MTA nyilatkozatából.
Sok-sok cikk után immár elhallgatok. Az elfogulatlan és tényszerű vizsgálatokra csak sor kerül egyszer. Addig is azonban azt az egész expedíció nevében visszautasítom, hogy a barguzini temetőben a célnak megfelelően kutattak volna a régészek, az antropológusok a csontok után, szétdobálva, feltúrva ott mindent. Ez legalább olyan értelmetlen sértés, mint a nyilatkozatban előforduló „kommunistázás”, illetve „áltudósozás”. Azzal a már-már megszállottnak tetsző reménnyel zárom e sorokat, hogy előbb-utóbb önmagukért beszélő tények mondják ki a döntő szót a barguzini leletről.
Borzák Tibor, az expedíció résztvevője
Forrás: Népszabadság, 1990.03.06.
|
|
