|
|
Barguzin, a tudomány állatorvosi lova |
|
|
|
|
|
|
|
Az első barguzini Petőfi-expedíció egyik tagja volt dr. Szabó Géza, Szekszárdon élő régész. Független szakemberként jelentkezett a Megamorv újságban közzétett hirdetésére. Ám az 1990. januári utazáson már nem Morvai Ferenc meghívására, hanem a Magyar Tudományos Akadémia pecsétjével ellátott felkérőlevél alapján vett részt. Ennek ellenére a fontos alapkérdésekre maga sem tudja a választ, s bizonyos kijelentéseket, döntéseket módfelett furcsának tart. Tegyük hozzá: teljes joggal.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990. június 26-án megtartott elnökségi ülésére, amelyen a Petőfi-üggyel foglalkoztak, dr. Szabó Gézát nem hívták meg. Hogy mégis részt vehetett, azt az elnöknek, Korásy Domokos professzornak köszönheti.
- Akkor elvi síkon próbáltam megközelíteni a dolgot. Fölvetettem az alapkérdést, hogy meg akarunk-e oldani egy problémát, vagy sem. Másképpen: érdeke-e valakinek, hogy ne járjon utána egy 140 éve húzódó vitás kérdésnek. Elmondtam azt a határozott véleményemet, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy a dolgot tisztázzuk. Ezt ma is időszerűnek érzem. A cél nem az egyik vagy a másik fél igazságának bizonyítása, hanem az igazság kiderítése meglévő ismereteink, jelenlegi eszközeink segítségével.
- Milyen vizsgálatokat kell és lehetne végezni?
- Be kellene fejezni a teljes körű antropológiai vizsgálatokat. Ezután következne a különböző adatok értékelése, az eltérő vélemények ütköztetése a megfelelő szakmai fórumokon – a hiteles eredmény kialakítása érdekében. Mielőbb szükséges megkezdeni a társadalomtudományi vizsgálatokat annak tisztázására, ki volt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, akinek személyéhez a Bajkál környéki Petőfi-legendák tapadtak. Itt elsősorban történészek, néprajzosok jönnek számításba. A szibériai akadémiai vizsgálatok úgy történtek, hogy nincs kontrollanyagunk.
- Mivel magyarázható, hogy az Akadémia munkatársai, megbízott szakemberek nem jártak kint a helyszínen?
- Megint az alapkérdéshez kanyarodunk vissza. Ha valaki nem akar megoldani egy adott problémát, akkor nem teszi meg a szükséges lépéseket.
- Nem fél? Nem tart valamiféle retorziótól, hogy mindezt elmondja?
- Szakember vagyok. A véleményemet már többször elmondtam, leírtam, újságban közzétettem. Egyszerűen nem kaptam választ.
- Viszont valóra válik egy vágya. Hamarosan sor kerül egy tudományos konferenciára. Az már egy másik, furcsa dolog, hogy ennek költségeit orvai Ferenc állja.
- Bízom abban, hogy ezen a konferencián végre a szakemberek mondhatják el véleményüket, s nem az lesz, mint a tévéviták során, ahol az Akadémia szakemberei nem szakemberekkel vitatkoztak.
- És ön akkor miért nem ült Morvai úr mellett?
- Mert csak oda megyek, ahova hívnak. Úgy látszik, hogy sem az Akadémia, sem pedig Morvai úr nem tartotta fontosnak, hogy szakemberekkel vitatkozzak. Úgy hiszem, ez őket minősíti, s nem azt, akit nem hívtak… Ám Morvai Ferenccel kapcsolatban le kell szögezni, hogy amit kezdeményezett, amit tett, nagyon tiszteletreméltó, hiszen végre volt valakinek Magyarországon bátorsága e kérdéshez hozzányúlni. Akárhogy is nézzük, ez a probléma a múlt század hatvanas éveitől hol erősebben, hol gyengébben, újból és újból föllángolt…és mindig laikusok részéről indult meg a dolog. A tudományos élet mintha erről nem akart volna tudomást venni.
- Egyszer beszélgettünk az Akadémiai Bizottság 1956-os vitájáról, Dienes segesvári kutatása eredményeinek fogadtatásáról.
- Nagyon sok ellenzője volt, a legnevesebb irodalomtörténészeink egyértelműen nem fogadták és Dienes bizonyítását. Ennek ellenére végül is érzelmi alapon történt meg az ő véleményének a hivatalos állásponttá való merevítése. Sajnos ez a merevség tapasztalható sok esetben most is.
- A barguzini sírfeltárást követően milyen álláspontra jutott?
- A 7. számú sírba 1859. májusa-szeptembere között temettek, s minden valószínűség szerint Alekszandr Sztyepanovics Petrovics fekszik abban a sírban. Férfisírról van szó. Az elhunyton nadrág volt. A temetőszerkezet azt bizonyítja, hogy 1859. vége előtti a sír, s a temetés fagymentes időszakban történt. Később azt is sikerült bizonyítani, hogy a temetés 1839. után volt. Mindezek Svájcban végzett vizsgálatok és a helyszíni megfigyelések alapján állíthatók.
- Azóta megtörtént az Akadémiai Bizottság eredményeinek a kiértékelése.
- Amit én rendkívül ellentmondásosnak tartok mind a mai napig. Problémás a kor- és a nem-meghatározás. Ám amiket ezzel kapcsolatban fölvetettem akár a cikkben, akár az Akadémiának írt levelemben, még csak választ sem érdemelt, s azóta e témában sehova nem kaptam meghívást.
- Milyen pontossággal lehet nemet meghatározni?
- Teljesen más módszereket kell alkalmazni, és mások a problémák egy régészeti csontanyag meghatározásánál és egy igazságügyi orvostani esetnél. Vagyis nem ritka a régészeti leletek és az antropológiai nem meghatározásánál az ellentétes eredmény. Esetünkben rendkívül fontos tudni, hogy az a személy, akiről rengeteg vita van, határeset. Hiszen rendkívül nőies volt. Ezek után egyetlen vizsgálatsorozat eredményét elfogadni nem célravezető, különösen úgy, ha ahhoz a bizottság saját jelentése szerint nem álltak rendelkezésre a megfelelő kontrollanyagok… Tehát saját maguk ismerik be, hogy nem elégséges az egyértelműséghez. Ezért szállnak vitába sokan az Akadémiával. Viszont senki nem vitatkozott még Szuromi Lajos professzor úrral, aki a kint talált verstöredékek alapján azt állapította meg, hogy azok Petőfi-versek.
- És van, ugye, pszichografológiai szakvélemény is?
- Igen. Aszerint a szibériai kézirattöredékek azonosíthatóak az itthon biztosan Petőfi Sándor által írt versekkel, kézírásokkal. Sőt, sajátos, egyedi azonosító jegyek vannak.
- Ezeket most nem sorolja föl?
- Remélem, megtehetem a tudományos konferencián. Sajnos nem került sor a mai napig annak vizsgálatára, hogy ez a csontváz az egyedi jellegzetességei alapján azonosítható-e, vagy sem. Tehát az Akadémia leblokkolt a kor és nem meghatározásánál, és nem lépett tovább a személyazonosítás felé. Nem értem, ezt miért kerülték ki. Akár megtalálhatták volna az egyedi kizáró jegyeket is, amelyek alapján fölösleges lenne a további vizsgálatsor.
- Ám közben amerikaiak jelentkeztek egy új vizsgálati módszerrel.
- Az úgynevezett DNS-print eljárásról van szó, amit géntérképezésnek neveznek. Ezt a vietnami háború idején kísérletezték ki a holttestek azonosítására. Ehhez azonban szükség lenne kontrollanyagra. Azaz, a feltételezett szülők vizsgálatára, ami elől eddig elég mereven elzárkózott az Akadémia, holott adott esetben ez éppen az ő álláspontjukat erősíthetné.
- Ám úgy tűnik, mintha az Akadémia a fővárosi önkormányzattal akarná elvitetni a „balhét”.
- De ki az Akadémia? Elnézést. Ez egy megfoghatatlan valami. Lassacskán úgy tűnik, mint egy fedőszerv. Pedig nem a Magyar Tudományos Akadémiáról van szó, hanem néhány, konkrétan megnevezhető emberről.
- Úgy tudom, a bizottság tagjai között alig van akadémikus. Miért bízták e nemzeti ügy vizsgálatát jórészt „külső” emberekre?
- Erre ők tudnának választ adni. Azt viszont elmondom, hogy ennek a problémának a hordereje nem azért nagy, mert hatalmas tudományos problémával állunk szemben. Ezt meg lehet oldani, ha meg akarjuk. Itt egy furcsa mechanizmusról van szó. A barguzini ügy a magyar tudomány állatorvosi lova. Figyeljük meg. Az adott problémáról hogyan történik a vita? Érdemi módon vagy nem érdemi módon.
- Magyar módon.
- Sajnos így igaz. Az indulatoknak több szerep jut, mint a konkrét lépéseknek.
- Hogy egyértelműen le lehessen zárni a dolgot, milyen konkrét vizsgálatokat kellene elvégezni?
- Szükséges lenne a feltárás helyszínének vizsgálata Barguzinban. A 7. számú sírban a feltételezett Petőfi-csontváz alatt levő fiatal mongoloid férfi csontvázának vizsgálata, abból összehasonlító csontminta vétele, a barguzini temetőből származó biztos eltemetési idejű sírból féri– és női csontváz mintavétele, az említett sírokból földminta vétele, a 7. számú sír vitatott leleteinek antropológiai, patológiai, igazságügyi orvostani vizsgálata, mérések, röntgenfelvételek készítése stb. Ez természetesen nem más, mint az eredeti akadémiai munkaterv öt pontja, ami a sajtóban már napvilágot látott. Ezt maradéktalanul végre kellene hajtani.
- És mást?
- Ehhez jöhetne még a DNS-print eljárás, valamint ezt kiegészíthetnék a történeti, irodalomtörténeti, néprajzi vizsgálatok. Úgy gondolom, hogy ezek elvégzésével tartozunk az ügynek, tartozunk a nemzetnek.
* * *
Harsányi László professzor 1990. januárjában a szovjet és magyar akadémiai bizottság közös moszkvai ülésén kifejtette, hogy annak nincs értelme, hogy vizsgálatokat ismételgessenek, a csontokat méregessék többször is. Csak akkor van értelme az újabb vizsgálatoknak, ha valaki új eljárással jelentkezik. S most tették ezt az amerikaiak.
Telefonon bejelentkeztem Harsányi professzornál, s kértem, fogadjon. Amikor megjelöltem a témát, közölte, hogy nem óhajt nyilatkozni. Hogy miért?
Ezt nem indoklom – volt a válasz. Tanácsot viszont adott, miszerint kérdésemmel forduljak a Magyar Tudományos Akadémiához. Ám ennek most nem látom értelmét, hiszen rövidesen sor kerül a tudományos konferenciára, s remélhetően ezután minden kérdés megválaszolására is.
V. Horváth Mária
Forrás: Mai Nap, 1991.12.01.
|
|
