|
|
Petőfi körtefája |
|
|
|
|
|
|
|
A néphagyomány által kegyelettel övezett Petőfi-emlékhelyek egyik utolsó kézzelfogható állomása a székelykeresztúri Gyárfás-udvarház kertjében álló körtefa. A tragikus végű segesvári csatát megelőző napon, 1849. július 30-án: „estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, és fenn van a piactéren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott … megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára.” (Ifj. Vargha Zsigmond korabeli előadása nyomán.)
Úgy beszélik, Petőfi e fa alatt állva, hogy többen láthassák-hallhassák, beszédet mondott és szavalt. Többek között az Egy gondolat bánt engemet kezdetű versét. Mások szerint másnap reggel itt pihent meg alatta.
Haldoklik az öreg tanú,
A szekélykeresztúrról elszármazott Kányádi Sándor szép verssorai jelzik a fa sorsát is. Századunk 70-es éveinek elején, amikor a fán a pusztulás nyilvánvaló jelei mutatkoztak, a helyi múzeum igazgatója előrelátóan hajtatott róla egy utód-csemetét. A kiszáradt öreg törzset folyondár futotta be, és oltalomként zsindelytetős „haranglábat” emeltek fölé. Balján, a jelképes kis kerítés védelmében egyre szebben terebélyesedik utóda.
Útbaigazítóm nyomatékul elmondta: „A fa a legnagyobb becsben van máig, és ezután is így lesz!” Szavainak az oszlopra erősített kis koszorúk adnak nyomatékot. Az egyik Szombathelyről, a másik Szigetszentmiklósról érkezett.
Kép és szöveg: Kapocsy György
Forrás: Élet és Tudomány, 1997.34.
|
|
