|
|
Egy csontváz viszontagságai |
|
|
|
|
|
|
|
Dokumentumok a barguzini lelet amerikai vizsgálatairól Egy csontváz viszontagságai
Kiszely kitart amellett, hogy a barguzini csontváz Petőfi Sándor maradványa, a tudósok egyöntetű állásfoglalása szerint azonban egy ismeretlen nőé!
A Megamorv-Petőfi Bizottság (MPB) munkacsoportja 1989. július 17-én, hátfő délután kezdte kibontani a 7. sír gödrét. Öt óra körül bukkantak rá a koponyára, a csontváz ugyanis meglepetésszerűen nem koporsóban feküdt. A munkát késő este szakították félbe, a finom bontást és a dokumentálást 20-án fejezték be, és a csontvázat 21-én szedték fel. Másnap az alatta koporsóban nyugvó burját férfi (28. sz. csontváz) maradványait tárták fel.
Kéri Edit élménybeszámolója szerint Kiszely még 17-én este „kimondta – ez ő. De megegyeztünk abban, hogy még eltitkoljuk a szovjetek elől. Ne a TASSZ adja le elsőnek – ha az azonosítási tulajdonságokban megegyeznek az antropológusok.” Mi tagadás, gyorsan megegyeztek, július 23-án már megszületett a szakértői nyilatkozat, amely a csontváz embertani méreteire és ismérveire, valamint Petőfi őrnagyi zubbonyának méreteire hivatkozva a következőképpen végződött: „Mivel a koponyán és a vázcsontokon egyetlen olyan jelleg nincsen, amely ellentmondana Petőfi Sándor testi adottságaival, viszont az irodalomból ismert összes jegyek (’farkasfog’, homlok, fogak, áll, testi sérülések) megtalálhatók a csontvázon, ezért felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy az 1989. július 17-én a barguzini 7-es számú sírban talált csontváz azonos Petőfi Sándoréval.” A nyilatkozatot Kiszelyn kívül Alekszej Burajev leningrádi antropológus, valamint Bruce Latimer és Clyde Simpson celvelandi tudós írta alá. A nyilatkozattól Latimer antropológusprofesszor már elhatárolódott. Amint a Népszabadság washingtoni tudósítójának elmondta (2001. április 17., 21. oldal), „azért szakította meg a kapcsolatot a Petőfi-expedíció szervezőivel és vezetőivel, mert már a sír feltárásakor erős kétségei voltak a csontváz nemét illetően.” Simpson pedig, akit a MPB matematikus-antropológusként aposztrofált, talán inkább matematikus-asztronómus lehet, mert jelenleg a clevelandi planetáriumban tart előadásokat.
1990. január 8-11. között Moszkvában Farkas Gyula antropológusprofesszor és Kiszely István közös munkával felvette a csontváz méretadatait, és csontmintákat biztosított a kémiai vizsgálatokhoz. Ezt követően Farkas professzor a feljegyzései, Lengyel Imre orvosprofesszor pedig combcsont-, csigolya- és lábpercrészlet citrátvizsgálata alapján nőnek határozta meg a barguzini maradványt. Ugyanezt az eredményt kapta Valrij Palkovics Alekszejev szovjet antropológus, akadémikus, és tőle függetlenül az Alekszndr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin igazságügyi orvos szakértő professzor kettős. Harsányi László igazságügyi orvosprofesszor pedig ugyancsak csontkémiai vizsgálattal arra az eredményre jutott, hogy a barguzini halottat nem a legendabeli 1856-ban, hanem 1890-1950 között helyezték nyugalomra. Az MTA Petőfi Bizottságának a felsorolt magyar professzorokból és társadalomtudós kollégákból álló szakértői jelentését a tudományterület csúcsszerveként működő MTA antropológiai bizottsága 1990. április 11-én fogadta el, és az MTA elnöksége a június 26-án kelt 25/1990. számú határozatában jóváhagyólag tudomásul vette.
Hangsúlyozni kívánom, hogy minden vizsgálati eredmény a nyilvánosság elé került az általam szerkesztett Nem Petőfi! című tanulmánykötetben, amely 1992-ben jelent meg. Ebben nagy hangsúlyt kapott ugyan a barguzini csontváz női mivolta, de a lényeg abban foglalható össze, hogy a történeti, had- és irodalomtörténeti, valamint régészeti vizsgálatok alapján az 1941-ben egyszer már elvégzett forrástörténeti vizsgálatokkal egyezően ismételten bebizonyosodott: a segesvári csatában megölt költőt nem hajszolták Szibériába, ezért ott sem sírja, sem csontváza nincsen!
Ezt követően az MTA felkérte a Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy a barguzini női csontvázat a saját sírgödrébe temessék vissza (nem pedig arra, hogy semmisítsék meg, ahogy azt Morvai Ferenc és Kiszely István jelenleg is állítja). Ezt a MPB úgy akadályozta meg, hogy a maradványokat Moszkvából az egyesült államokbeli Cleveland-be csempészte. Így kezdődhetett meg a csontok amerikai vizsgálata.
A Clevelandi Klinikai Alapítvány (The Cleveland Clinic Foundation – CFF) két munkatársa, James T. MacMahon, a patológiai osztály elektronmikroszkópiai osztályának vezetője, aki a barguzini csontváznak 1991 óta őrzője, Steven I. Reger, a rehabilitációs osztályvezetője, valamint Victor W. Weedn, az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete washingtoni DNS-azonosító laboratóriumának (Armed Forces DNA Identification Laboratory – AFDIL) programigazgatója, csatlakozva Kiszely István és két barguzini kollégája, Latimer és Simpson véleményéhez, 1991. november 27-én keltezett, Marschall Miklós főpolgármester-helyettesnek, illetve Forrai Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatal titkárának írott magánlevelében kinyilvánította az azonosságot a költő és a barguzini csontváz között. Állásfoglalásuk négy ismérvét Kiszely állítólagos bizonyítékai közül válogatták, de rámutattak arra is, hogy a teljes azonosításhoz a DNS-módszer alkalmazására lenne szükség. Ezzel meghatározható lenne a csontváz neme, valamint a Fiumei úti temető Petőfi-kriptájának felnyitása során vett minták alapján bizonyíthatóvá válna a rokonság az édesanyával, illetve a fiútestvérrel.
Orlay Petrics Soma festményei Petőfi szüleiről
Az exhumálás szükségességének kifejtésére tudományos küldöttség budapesti útját jelentették be, amelynek tagjaként Mark A. Stoneking antropológusprofesszor, a Pennsylvania Állami Egyetem embertani tanszékének vezetője, Deborah L. Fisher igazságügyi szakértő (ADFIL), valamint J. T. MacMahon és S. I. Reger ígérkezett. A konferencia 1991. december 9-én egyoldalúra sikerült, mert az MTA szakértői a barguzini csontváz női meghatározásának birtokában elálltak a részvételtől. Ettől kezdve Kiszely folyamatosan hirdette, hogy az amerikai tudósok 95 százalékos biztonsággal megállapították „(ennél nagyobb bizonyosság a ’hagyományos’ igazságügyi szakmában nincs)…: a csontváz azé, akit a magyarok Petőfiként ismernek. A teljes bizonyossághoz, a további vizsgálatokhoz a költő édesanyjának csontmaradványaiból kellene egy gramm.” 1996 őszén újra fellángolt a vita a sírnyitásról, amelynek eredményeképp Demszky Gábor főpolgármester előírta azokat a tudományos feltételeket, amelyek biztosítása mellett a sírbontás lebonyolítható. Eszerint a ’férfira’ valló amerikai DNS-vizsgálati eredmények bemutatását és a hivatalos letétbe helyezett csontváz Farkas Gyula és Kiszely István által elvégzendő magyarországi azonosítását három új DNS-vizsgálat követhette volna, s ezek ismételt férfi eredménye nyomán vált volna felnyithatóvá a kripta! E feltételeket azonban a MPB nem vállalta, de csak 2001-ben tudtuk meg hogy miért!
Mielőtt azonban átadnám a szót Broin C. Smith ezredesnek, az AFDIL igazgatójának, nyomatékosan felhívom a figyelmet a levélben szereplő nevekre, amelyek alapján egyértelművé válik, hogy kinek a kérésére, ki és mikor végezte el az MPB által a mai napig következetesen letagadott vizsgálatokat, s hogyan szerzett minderről tudomást Kiszely István, aki egyszer mégis elárulta magát. Meghalt Szibériában című könyve (Budapest, 2000) 59. oldalán megemlítette Morvai és a maga 1997. február 12-t követő találkozását Mitchell M. Hollanddal, a washingtoni AFIP laboratórium (=AFDIL) akkori vezetőjével, „ahol a barguzini 7-es számú sír DNS-printját elvégezték. Mitchell Holland az MTA-tól kitüntetést kap, mire közli, hogy ’DNS-print módszerrel megállapította, hogy a barguzini 7-es számú csontváz női.’ Természetesen a DNS-módszerrel nem lehet nemet megállapítani [sic!]. Ő ezt a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából mondta, hogy magyar kérésre a további vizsgálatoknak elejét vegyék.” A tudományosan és erkölcsileg is súlyosan megvádolt amerikai tudós, aki jelenleg már nem az ADFIL munkatársa, a kérésemre 2001. február 16-án megválaszolt e-mailjében utasította vissza Kiszely állításait.
„A könyvből idézett észrevételek teljességgel hamisak. Tudomásom szerint soha nem kaptam kitüntetést az MTA-tól, mint ahogy tudomásom szerint semmiféle kijelentést nem tettem ez ügyben Morvai és Kiszely úrnak. Továbbá senkinek sem tettem semmiféle olyan észrevételt vagy kijelentést, amely ’magyar kérésre bárminemű további vizsgálatok megakadályozására’ irányult volna. A törvényszéki orvos szekértői DNS-vizsgálat arra használható fel, hogy meghatározza: egy személynek X- vagy XY kromoszómája van-e? Mindazonáltal, ha további információra tart igényt az AFDIL-ban bemutatott esettanulmányt illetően, lépjen velük kapcsolatba. Kérem, ne keressen meg ismét engem ezzel a témával kapcsolatban. Egyszerűen nincsen időm ilyesfajta képtelenséggel foglalkozni. Köszönöm Mitchell M. Holland PhD-alelnök, laboratóriumigazgató”
Az amerikai tudós kitüntetésére vonatkozó állítás valótlanságáról az MTA levéltárában is meggyőződhettem, s talán nem véletlenül utalt rá Holland AFDIL-beli utódja, B. C. Smith alábbi levelének befejező bekezdése is. Smith ezredes 2001. március 19-én nekem küldött e-mailjének szövegét a válasz kérésének körülményeire utaló első bekezdés kivételével teljes terjedelmében adom közre az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) magyar szövegváltozatában.
„Tisztelt Kovács Professzor Úr!
Mindenesetre teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy milyen fontossággal bír ez a konkrét ügy Magyarország népe számára, és ezért közlöm az alábbiakat:
1991-ben elsőként dr. James MacMahon és dr. Steven Reger, a clevelandi (Ohio) Cleveland Clinic munkatársai fordultak az AFDIL-hoz (az USA Fegyveres Erőinek DNS-azonosító laboratóriuma), annak lehetőségét felvetve, hogy az AFDIL nyújtson segítséget részükre azon csontvázmaradványok nem-meghatározásában és esetleges sejtmagi vagy mitokondriális DNS-analízisében, amelyek kiértékelését Kiszely professzor ús és Morvai úr részére ők végezték. Amiért dr. MacMahon kérésével az AFDIL-hoz fordult, az azon vizsgálati eljárások sikeressége volt, amelyeket az AFDIL dolgozott ki, és elsőként alkalmazott jó eredménnyel a vietnami és koreai háborúban, valamint a II. világháborúban eltűnt amerikai katonák azonosítására, azaz a földi maradványokból kivont DNS elemzések módszere. Ami az AFDIL-t illeti, dr. MacMahont az ügyben érintett munkatársnak tekintették, és minden további jelentést hozzá továbbítottak további feldolgozásra.
Az AFDIL az első mintát a barguzini 7. számú sírhelyből 1991 áprilisában kapta meg. A minta rossz állapota miatt dr. MacMahon egy újabb, femurból [combcsontból] származó mintát küldött 1993. június 3-án. 1994. május 6-án megküldtük dr. MacMahon részére első jelentésünket a nem-elemzésről, amely megerősítette, hogy a barguzini 7-es számú sírhelyen talált csontok nőtől származnak. [a kétoldalas jelentés fénymásolata és hiteles fordítása a birtokomban van, AFIP hozzáférési száma: 2 449 128, azonosító adata: 91C-002, aláírói: Deborah I. Fisher, Mitchell M. Holland és Victor W. Weedn.] Elemzésük megerősítése céljából ugyancsak küldtünk egy mintát a combcsontból dr. Mark Stoneking (PhD) részére a Pennsylvania Állami Egyetemre, aki az egyetemen folytatott munkája során már régebb óta alkalmazta a DNS-elemzés módszerét. Dr. Stoneking megerősítette a nemre vonatkozó eredményeket, miszerint a combcsont nőtől származik.
Ezt követően, miután az AFDIL eredményeket ért el a maradványokból történt DNS-kivonás terén, dr. MacMahon arra kérte az AFDIL-t, hogy próbáljon meg mitokondriális DNS-analízist végezni további mintákon. Az újabb minták 1996. július 17-én érkeztek meg az AFDIL-hoz. 1996. október 18-án az AFDIL elkészítette jelentését de. MacMahon részére, amelyben megállapításait rögzítette. A négy elküldött csontmintából, amelyek egy bal tibia [lábszárcsont], egy jobb humerus [felkarcsont], egy bal femur és egy bal humerus egy.egy darabját tartalmazzák, a bal tibia- és jobb humerus-tördékből sikerült mitokondriális DNS-szekvenciaeredményeket produkálni. Az említett mitokondriális DNS-szekvenciaeredmények azt mutatták, hogy a két csont egybehangzóan ugyanattól az anyai ágtól ered. A jobb humeruson elvégzett további nem-vizsgálat azt mutatta, hogy a csont nőtől származik. [A négyoldalas jelentés fénymásolata és hiteles fordítása a birtokomban van, AFIP hozzáférési száma: 2 449 128, azonosító adata: 91C-002, aláírói: Jeanne M. Willard, Jacqueline S. Raskin, Mitchell M. Holland és Victor W. Weedn.]
A dr. MacMahonnal folytatott későbbi megbeszéléseket követően az AFDIL által tett megállapítások megegyeztek az ő független [hagyományos antropológiai módszerrel végzett] értékelésének eredményeivel, miszerint valamennyi csontvázdarab, összeillesztésük alapján, azt sugallja, hogy azok egy és ugyanazon személytől származnak, és az antropológiai értékelés alapján a csontváz ugyancsak nőtől származik.
1996. október 1-jén dr. MacMahon tájékoztatta Kiszely professzor urat a Cleveland Clinic antropológiai értékelésének és az AFDIL vizsgálatainak eredményéről. Ő azt javasolta, hogy ne végezzenek további vizsgálatokat a maradványokon, és azt is közölte, hogy nem tartja tanácsosnak Petőfi Sándor anyai ági rokonainak exhumálását. Dr. MacMahonnal folytatott tárgyalásunk alapján tudomásunk van arról is, hogy ő megküldte jelentésének másolatait a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Karának és dr. Pásztor Emíliának, a Magistratum Stúdió munkatársának.
Kovács László
Forrás: Magyar Nemzet, 2001.05.19.
|
|
