Víz a dagerrotípián

Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípiát illetően kevés a megbízható támpont. A szakemberek megítélése szerint a képet Egressy Gábor készítette 1845. júliusában a saját lakásán, a Kerepesi út és a Síp utca sarkán álló Marcibányi-ház második emeletén. Bizonyosnak látszik, hogy Szendrey Júlia elhunyta után fia, Petőfi Zoltán birtokába került, majd az ő halálát (1870. november 5) követően Beliczay lmre orvosnövendékhez, aki Zoltán barátja volt, s ápolta is a beteg fiút. Mindezt onnan tudjuk, hogy Beliczay A Hon 1879. szeptember 19-i számában mérges hangú cikket irt annak kapcsán, hogy a Petőfi Társaság folyóiratában a Koszorúban a költőről készült lénykép megjelent. De nem a közlés háborította lel, hiszen ahhoz hozzájárult, maga adta át a képei Szana Tamásnak, a társaság főtitkárának. Másról volt szó.

A dagerrotípia Klösz által készített frafikai átdolgozása (Lugosi Lugo LKáslzó: Klösz György élete és munkássága, Polgart Könyvkiadó, 2002.)

Beliczay leszögezi, hogy a kép másolhatósági jogait illetően sok ajánlatot kapott, de egyiket sem fogadta el, miután Petőfi Sándor hiteles arcképét ereklyének tekinti, nem óhajt nyerészkedni vele. éppen ellenkezőleg, mindig is az volt a terve, hogy másolatot készíttet róla, és azt jótékony célra átadja valamelyik irodalmi társulatnak vagy egyesület­ek A cikkből kiderül, hogy először Beszédes esztergomi fényképészt, majd Országh Antalt bízta meg a másolási feladattal, de az eredmény középszerű volt. Később mint dilettáns fotográfus, maga is megpróbált egy másolatot készíteni, de az se sikerült jobban.

A cikkből aztán fény derül a felháborodás okára: „Hogy az illető fényképész, aki a sokszorosítással megbízatott, a daguerrotypről vagy annak előbb Országh vagy Beszédes urak állal készített másolatáról készíttette sokszorosító lemezéi, ezt én nem tudhatom, miután a sokszorosító lemez felvétele pillanatában nem voltam Klösz fényképész úr műtermében. (...) Egy szép napon azonban Klösz úr a fényképeket áruba bocsátotta, és pedig saját javára. Ki adott jogot Klösz úrnak arra, hogy a dagerrotypet saját céljaira sokszorosítsa?" (Ezek szerint Beliczay az eredetit és annak két másolatát is átadta a Koszorúnak, nyilván azért, hogy azt használják fel, amelyikből a korabeli technika a legjobbal tudja kihozni.)

Lugosi Lugo László, aki 2002-ben monográfiái írt Klösz György (1841-1913) életéről és munkásságáról, kiderítette, hogy Klösz nemcsak sokszorosította a képet, más beavatkozásra is szükség volt, ugyanis a dagerrotípiát víz érte. Lugosi rámutat, ha a kép amalgámrétege a víztől elmázolódott, azt nem lehet kijavítani. „Nyilván Klösz is tisztában volt a retusálás lehetetlen voltával, ezért a képet a szó szoros értelmében - tussal - átrajzolták papírra. Hiszen festőművészek dolgoztak a műterem harmadik emeletén. Azután ezt a rajzot fényképezték le immár fényképezőgéppel egy fényérzékeny nedveslemezre, és erről készültek a forgalomba hozott albuminmásolatok vizitkártya méretben" -  írja. Már akkor többen észrevették, hogy Klösz másolatai eltérnek az eredetitől, kevésbé hasonlítanak Petőfire.

A Vasárnapi újság 1879. augusztus 17-i számában arról értesülhetünk, hogy Beliczay Imre orvos a fővárosi kapitánysághoz fordult a Klösz-féle képek jogosulatlan árusítása miatt. Kiderül az is. hogy akkor már az ő tulajdonában lévő eredeti dagerrotípia nagyon megfakult. Petőfi körvonalai is alig vehetők ki rajta, ezért Klösz -  és így a Koszorú is -  az Országh féle másolatot használta fel. amely akkor - a lap szerint - Kertbny Károly (1824-1882) tulajdona.

Szinnyei József közlése szerint az eredeti arckép 1905-ben Ernst Lajos (1872-1937) neves műgyűjtő és művészeti író birtokában volt, ugyanakkor Hatvany Lajos (így élt Petőfi, 1955-57) határozottan állítja, hogy Ernst egy életen át hiába kereste az eredeti dagerrotípiát. nem jutott a nyomára. Bizonyára csak az egyik másolattal rendelkezett. Hatvany elmondja, hogy az elveszettnek hitt eredeti arcképre végül egy fiatalember (Rózsa György) talált rá 1948-ban Beliczay Imre leszármazottainál. Így került elő az a dagerrotípia, amely ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, s amelyet Escher Károly restaurált.

Figyelmet érdemel az a tény, hogy Ágai Adolf Iapszerkesztő és jeles humorista a dagerrotípia felbukkanásakor felkérte Jankó János festőművész grafikust (1833-1896), hogy készítsen rajzot az erősen halványuló képről. A kortársak szerint Jankó abszolút pontossággal adta vissza az arckép minden részletét, többen úgy vélekedtek, olyan, mintha Petőfi a jeltelen sírjából lépett volna elő. Mindenesetre Jankó rajza mellkép, Petőfi nem ül széken, kicsit jobbra fordulva áll, előrenéz, a karja nem is látszik.

Fehér Béla

Forrás: Magyar nemzet, 2005. 03.12.

Vissza a nyitólapra