|
|
140 év szibériai száműzetés után 20 éve karanténban vannak Petőfi földi maradványai? |
|
|
|
Barikád, 2010.09.09. |
|
|
|
Húsz évvel ezelőtt nagy port kavart egy vállalkozó csoport bejelentése, miszerint Szibériában megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait. Hosszú éveken át küzdöttek, hogy elfogadtassák bizonyítékaikat a tudományos világgal, mégsem hittek nekik. A vita tárgya az volt, hogy lánglelkű költőnket elhurcolták hadifogolyként Barguzinba, ahol néhány évvel később meghalt, és jeltelen sírba került.
Sokan kérdezik, mi lett az üggyel. Hol tart ma a kutatás? Bekerült a gyanúsan agyonhallgatott ügyek közé. Felvetődik, hogy folytatni kellene a nemtelen eszközökkel eltussolt szibériai Petőfi ügy becsületes kivizsgálását. A sorozat első részében Kardos Lajossal beszélgettünk, aki a barguzini expedíció rádiósa, majd 18 évig a Petőfi Bizottság titkára és 2 évig elnöke volt.
- Miért mondott le az elnökségről és lépett ki a bizottságból? - A bizottságban, akiket barátaimnak tartottam, általam nem ismert körülmények miatt olyan lépésre kényszerültek 1990 előtt és sajnos azt követően is, ami ebben a küldetésben több alkalommal kérdésessé tette megoldásra irányuló szerepvállalásukat. Olyan erkölcsi légkör alakult ki, amivel nem vállalhattam tovább közösséget. Nem egyedül láttam így a dolgokat, heten döntöttünk a kilépésről. - Mi történt az elmúlt tíz évben? - Immár 21 éve, hogy Petőfi Sándort megtalálták a szibériai Barguzinban. Senkinek nem tűnt fel korábban, hogy az elmúlt 160 év alatt 100-ból 99 jelzés mind erre a Bajkál melletti területre utalt hollétét illetően. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a helyiek által levert, Petrovics sírját jelző karó 1.5 m-es sugarú körén belül találták meg azt a csontvázat, ami minden Petőfiről ismert jellemzőnek megfelelt. Pedig Petőfi Sándor nem volt egy átlagos alkat. Az amerikai tudósokat idézve, mondhatjuk úgy is, hogy egyetlen, Petőfit azonosító jellemző adat sincs, amit nem találtak meg a földi maradványokon! Az azonosságot bizonyító jellemzőket illetően az amerikai antropológus, igazságügyi orvos szakértő, Bruce Latimer azt mondta, hogy kb. 8 milliárd embernek kellett volna élnie 150 éve, hogy két csontváz ennyi jegyben véletlenszerűen azonosságot mutasson. Mindehhez jönnek még a helyi visszaemlékezések lejegyzett anyagai, a versek stb. magam nevében mondhatom: nem nagyon tudom elképzelni, hogy tévedtünk volna. Petőfi Sándor földi maradványait találtuk meg. - Mi a hivatalos vélemény? - Amit az MTA vezérletével az ellenzők képviselnek, rögzíthetjük, hogy az elmúlt 160 év alatt egyetlen mértékadó kutató sem vállalta Petőfi Sándor segesvári halálának egyértelmű állítását, csak eltűnését. Segesvár, majd Világos után nehéz volt kideríteni az igazságot, mert Petőfi nevének kiejtését is felségárulásként kezelték. Volt olyan tanú, aki csak a halálos ágyán, az utolsó kenet felvételekor merte elmondani, mit tud Petőfi eltűnéséről. (Utalnék a Csank Csaba által több újságban ismertetett, a kállói templom krónika könyvében talált bejegyzésre.) csak 1854 táján fejeződött be az osztrákok „kutakodása” Petőfi után. Jókai is csak 1856-ban merte megírni első cikkét Petőfi eltűnéséről. Az első kutatást 1860-ban indítja Pákh Albert, ezzel: „Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság, s nem ritkán szándékos áltatás koholt vég nélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! (…) …türelmünk nem fog elhagyni”. Talán így kellene vélekedni hazánk vezetőinek, értelmiségének is e kérdésről. Talán előkerül nekünk is, a jelenleg élő 15 millió magyarból egy Antigoné, aki az egész nemzet nevében teljesíteni fogja 160 év után végre a nemzet szent kötelességét.
- Mik a leglényegesebb kérdések? - A több könyv terjedelmű kutatással, visszaemlékezéssel kapcsolatos irodalmi anyagból a legfontosabbak a következők: a sokat hivatkozott segesvári csata után a csatateret megszemlélő osztrák tiszt, Heydte ezredes évekkel később, 1854-ben, az udvar felszólítására készítette el jelentését. Ebben megemlíti, hogy a csatát követően, az Ispánkútnál látott egy Petőfihez hasonlító, hol szőkének, hol nagy fekete körszakállasnak mondott halottat. Sokan kifogásolták leírását. A leghitelesebbnek tartott, legtöbbet hivatkozott tanút illető kifogások sorát eggyel megtoldanám. Mindenkinek azonnal fel kellett volna tűnni, aki a „halottat” látta, a Petőfi Sándorra annyira jellemző rendellenes fogazat, a híres „bal felöl ferdén álló kis agyar” (Jókai M). Salamon Henrik szerint, „ha Petőfi testereklyéi annyira sérültek volna a tömegsírban, hogy csak az arci részek maradtak épen, akkor is felismerhető, azonosítható lenne a fogazata alapján. Mert a fukar természet ezredévek alatt alkot még egy ilyet”. Akinek ez nem tűnt fel, annak egyéb „megfigyeléseit”, 4-20 évvel későbbi, parancsra tett visszaemlékezéseit sem lehet komolyan venni. A csatát követően Bem mindenkit kikérdezett, de az „eltűntről” hiteles, egyértelmű híreket nem kapott. 1850 telén, a Tordán tartózkodó Szendrei Júlia – osztrák engedély birtokában – megpróbálta Petőfit megkeresni, érdeklődni utána a csatateret környező településeken, de sikertelenül. A csatában résztvevők közül többen látták Petőfit a bekerítő kozákok gyűrűben. Volt, aki látta sebesülten. Volt, aki kórházban. Többen állították, hogy a foglyokkal együtt Szibériába vitték. (Segesvárnál a szelengai ezred harcolt. A Szelenga folyó pedig éppen a Burját főváros mellett, a Barguzinba vezető utat keresztezi. Az Eliaszov szovjet néprajzkutató által Barguzinban egykorú, Petrovicsot személyesen ismerő, szemtanúktól gyűjtött visszaemlékezésekből visszacseng, hogy Petrovics Franz király ellen harcolt Transzvánban, de megsebesült, és élve sírba dobták, majd mikor látták, hogy még él, kihúzták… (Eliaszov gyűjtése: „A feltámadott”. Nehéz Mihály fordítása.) nagy valószínűséggel ez, az egymástól 8000 km-re levő, mindkét helyen azonosan leírt esemény az igazság, de tovább kéne kutatni a burját főváros és Irkutszk levéltáraiban, ahol lepecsételten tárolják ezeket az anyagokat, a kint írt versekkel együtt. Amikor jelentkeztek a burját-szovjet tudósok az MTA elutasította az együttműködést. (Lőrincz L. László közlése). Sajnálatosan feltételezni kell, hogy az MTA kérésére vannak elzárva előlünk a mutatási anyagok. Botrányos, hogy az MTA ezzel párhuzamosan azt szabta együttműködési feltételül, hogy írásos dokumentumokkal kellene bizonyítani, hogy az előzetes egyezmény ellenére, az oroszok nem adták át foglyaikat az osztrákoknak, hanem Szibériába vitték. Ebben a témakörben különösen figyelemre méltó még Kéri Edit írása, amiben bécsi levéltári dokumentumokra hivatkozva, Schwarzenberg miniszterelnök Ferenc Józsefnek tett javaslatát ismerteti, amiben távoli, szibériai területek megvásárlását javasolja az oroszoktól, a javíthatatlan felkelők száműzésére… Lehet, hogy az oroszok ingyen is vállalták? Valószínűleg Józsa Antalnak van igaza, amikor „Az 1849-es cári intervenció Magyarországon” című, orosz és osztrák levéltári kutatásokon alapuló könyvében részletesen tárgyalja a kérdéskört. Józsa Antal a bécsi levéltárakból előkerült dokumentumok alapján egyértelműen állítja, hogy az oroszok jelentős mennyiségű magyar hadifoglyot vittek Szibériába. Így tűnt el pl. 30 ezer fogolyból 15 ezer? - Volt DNS vizsgálat? - Az MTA szükségesnek tartotta 1990-ben a DNS azonosítási vizsgálatok elvégzését, majd nem járult hozzá a szülők sírjának felnyitásához, mert „kegyeletsértés” a pár gramm csontminta kivétele Petőfi szüleitől. Az sem kegyeletsértő, hogy Barguzinban Petőfi Sándort koporsó nélkül, mint egy kutyát dobták egy másik halottal közös sírba? A szibériai sírján tehenek legeltek. Az sem kegyeletsértő, hogy a legnagyobb magyar költő földi maradványai 21 éve temetetlenül, kétfelé osztva, ellenőrizhetetlenül, méltatlan körülmények között vannak tárolva.
- Vannak Petőfinek tulajdonított szibériai versek? - A napokban távozott egy igazságosabb világba Dr. Szuromi Lajos, a verstan kiváló tudósa. Ő végezte el a Szibériából kapott, Petőfinek tulajdonított versek tudományos elemzését. Tanulmánya, miszerint a verseket Petőfi írta, csak egy vidéki lapban jelenhetett meg. Ritkán találkozom olyanokkal, akik tudnának a Petőfi által írott versekről, pedig egy kötegnyi Petrovics-vers van lepecsételten tárolva az Ulan-Ude-i levéltárban. Ez a magyar nép öröksége. Az I. Világháborút követően a Szibériából hazatérő hadifoglyok híradásai révén ismét fellángolt a vita Petőfi szibériai száműzetésének valószínűségéről, de a hatalom akkor sem volt fogadóképes a kutatás megszervezésére, a valóság kiderítésére. Svigel Ferenc, vernyeudinszki (ma Ulen-Ude, a burját főváros) hadifogoly által hozott sírkereszt fényképén az alábbi oroszul írt felirat volt: Alexander Petrovics magyar őrnagy és költő meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856 év májusa havában Tekintve, hogy a sír Barguzinban volt, míg a halál helyeként Iliszunszk (Ázsia) volt feltüntetve, ismét kínálkozott a kedvező lehetőség a hírhozó nevetségessé, hiteltelenné tételére. Pedig a helyszínen a kép nekünk összeállt. Valóban van 30-40 km-re Barguzintól egy Iliszunszk nevű, többségében buddhista burjátok lakta település, amit az orosz többségű barguziniak – bár ők is messze az Ural hegységen túl, Ázsiában laknak – mégis Ázsiának neveznek. Abban az időben Barguzinban volt az utolsó orosz többségű helyőrség. Iliszunszkban élő, 90 éves lakosokkal beszéltünk, akik elmondták, hogy valamikor a múlt században a település melletti erdőségben dolgoztak barguzini rabok, akiket, ha meghaltak, haza kellett szállítani Barguzinba, mert a láma nem engedte eltemetni őket a szent földbe.
Kardos Lajos rendelkezik az azonosítást végző két amerikai tudós, az Orosz Tudományos Akadémia által megbízott szakértő és Kiszely István által aláírt szakértői nyilatkozatokkal. a kezdetektől részt vett a kutatásokban, szervezte és irányította a bizottság munkáját. 1990-tól több levelet, a kutatási eredményeket összefoglaló tanulmányt írt az ország főméltóságainak a Petőfi-ügy rendezése érdekében. 1991-ben összefoglaló jelentést készített minden parlamenti képviselőnek "Barguzintól Amerikáig" címmel. elkészítette a koponya és daugerotípia Tsarnegi módszerrel történő azonosítását. jelenleg a koponya CT felvétele alapján elkészíttette a koponya 0.4 mm pontosságú másolatát. egy másolati példányt elküldött a burját kulturális miniszternek illetve a barguzini múzeumnak. mostszeretné elkészíttetni Petőfi eredeti arcának elektronikus helyreállítását. ezt a számítógépes programot, módszert több országban fejlesztik, így Magyarországon is. jelenlegi fejlettségi szinten kb. 85-95%-os valószínűséggel készítik el a koponyához tartozó eredeti arcot. a magyar fejlesztők az MTA ellenőrzése alatt működnek, így akárki nem férhet hozzá a programhoz. Kardos Lajos 2009-től már nem a Petőfi Bizottság tagja. magánemberként folytatja a kutatást.
(folytatjuk) abbé
|
|
