Bízom abban, hogy nem csal meg Petőfi

Index, 2012. március 15.

31 Petőfi-rokontól vett vérmintát hasonlítanak össze a Barguzinból 23 éve hazahozott földi maradvány DNS-ével, hogy kiderüljön: valóban a költő feküdt-e a kalandos körülmények között megtalált szibériai sírban. A kutatást finanszírozó Morvai Ferenc szerint egy-két hónapon belül meglesz a vizsgálat. Nem célunk állást foglalni egy olyan vitában, ahol az ellentábor szakértői abban sem tudnak megegyezni, hogy férfié vagy nőé a kiásott, és titkos helyen őrzött csontváz. Így nem is szembesítettük Morvai Ferencet az összes ellentmondással, csak arra voltunk kíváncsiak, hogy mi hatja még.

A szibériai Petőfi-expedíció rövid krónikája

- 1988. december 28-án sajtótájékoztatót tartott Morvai Ferenc kazánkészítő nagyrédei vállalkozó, ahol bejelentették, hogy valószínűleg Szibériában nyugszik Petőfi Sándor, expedíciót indítanak ennek kiderítésére

- 1989. július 18-án a TASZSZ hírül adta, hogy egy magyar-amerikai kutatócsoport a Bajkál-tó közelében, Barguzinban megtalálta Petőfi Sándor földi maradványait

- 1990. január 10-én a magyar és a szovjet tudományos akadémia szakemberei a csontok megvizsgálása után bejelentették, hogy azok bizonyára egy felnőtt, fiatalon elhunyt, száz évnél nem régebben eltemetett nő maradványai. Morvai Ferencék jelezték, hogy nem fogadják el az vizsgálati eredményeket, és további szakértők bevonását tartják szükségesnek.

- 1991. március 28-án a Megamorv Petőfi Bizottság kérelmet jutattot el a Főpolgármesteri Hivatalhoz, hogy felnyithassák a Kerepesi úti temetőben Petőfi szüleinek és fiának földi maradványait is magába foglaló családi kriptát, hogy összevethetssék DNS-üket a Szibériában megtalált csontvázéval. Az MTA szerint semminemű reális és hitelt érdemlő bizonyíték nincs arra nézve, hogy Petőfi egyáltalán Barguzinba kerülhetett, ezért a kihantolás felesleges, és a nemzeti kegyeletet sértő gesztus.

- A Petőfi Bizottság pereket indított, hogy engedélyt kapjanak a Petőfi családi kripta felnyitására, ezeket a bíróság sorra elutasította.

23 éve ástak ki és hoztak el egy csontvázat Barguzinból, abban a meggyőződésben, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találták meg. Legutóbb tíz éve volt hír arról, hogy bár önök kértek, de nem kaptak engedélyt a Petőfi család sírboltjának kibontására, hogy a költő rokonainak DNS-mintáit összevessék a Szibériában talált emberével. Feladta? 

Fotó: Huszti István

Nem adok fel semmit. Egy fejlesztő-feltaláló, mint amilyen én is vagyok, ha félbehagyná a dolgait, akkor nem jutna semmire. De ez azért meglehetősen bonyolult ügy. Nagyon is nagy munka folyik a Petőfi-ügyben, sok érdekességgel tudok szolgálni. A Petőfi Bizottság is dolgozik, csak személycserék voltak III/III-as ügyek miatt. Demszky Gábor és a régi kormány nem magyar érdekeket képviselő csapata arra kényszerített minket, hogy kerülő utakon folytassuk a Petőfi-kutatást. Az egyenes út az lett volna, ha a síremléket engedik felbontani, ennek érdekében több pert vívtunk Demszkyvel, a belügyminisztériummal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, ám a végén kiderült, hogy fölöslegesen, mert a síremlékről csak a Petőfi-leszármazottaknak van joguk dönteni.

És vannak élő rokonai Petőfinek?

Hogyne, harmincegynehány rokont felkutattunk az elmúlt időszak alatt, miután felállítottuk a családfát. Nagyon nagy munka volt. Aztán mind a 31 rokont összehívtuk, és vért vettünk tőlük. Ezek a minták jelenleg kint vannak Amerikában, a birtokunkban lévő földi maradvány egy darabkájával. Így anélkül össze tudjuk vetni a DNS-mintákat, hogy felbontanánk a családi sírt.

Ez mikor történt?

A találkozó egy éve volt, a vizsgálat folyamatban van.

Akkor miért nem kérték az ő engedélyüket, hogy felbonthassák a sírt?

Olyan sok problémát okozott a per a hatóságokkal a sírbontás érdekében, hogy miután meglettek a rokonok, egyszerűbbnek láttuk, hogy az ő vérüket használjuk. Így a sírbontásról nem kell vitatkozni senkivel.

Petőfi fiának nem volt utóda. Önnek mit ígértek, mennyire lehet pontosan megállapítani távoli rokonok vérmintáiból, hogy a családjukba tartozott-e egy 160 évvel ezelőtt meghalt ember?

100 százalékos pontossággal.

Mikor lesz meg az eredmény?

Egy-két hónapon belül. Én sem akarok egy burját embert eltemetni. Megvárjuk ennek a vizsgálatnak az eredményét, de a hagyományos módszerekkel és egyéb dokumentumokkal már így is egyértelmű, hogy Petőfi Sándorról beszélünk, sőt ezt már a hatalom is tudja.

Mi érdekük lenne ezt eltitkolni?

A csontokat még nem is látták, mert azokat először elzártam Szibériában, amikor nálunk már megjelent, hogy a megtalált földi maradvány egy nőé. Elhamarkodottan döntöttek így, és úgy érzem, kellemetlen lenne nekik visszakozt csinálni. Mégis mit akar egy kazánkovács, hogy beleavatkozik a tudományba.

De volt olyan lehetőség, ahol az MTA megvizsgálhatta a csontokat, és akkor is azt állapították meg, hogy egy nőé.

Igen, már két évvel később Moszkvában. Ott voltak az MTA képviselői, külföldi tudósok is. Kitiltották a mi kameránkat a vizsgálatról, de nem most kezdtem az életet, volt ott azért egy picike kis kameránk, és rendelkezünk akkori felvételekkel is. Előfordult, hogy hiába mérték meg a csontokat, más számokat írtak be, én szóltam rájuk, hogy elnézést, mérjék meg újra. Megvannak a javított dokumentumok, felvételek. Egyértelműen csaltak, hogy arrafelé tolják el az eredményt, hogy nőről van szó. Pontosan tudják, hogy Petőfit találtuk meg, ezt bizonyítja az is, hogy nem engedték a családi sír felbontását kegyeleti okokra hivatkozva. Akkor jártak volna el korrektül, ha azt mondják: csináld csak, Morvai. Hiszen az is bebizonyosodott volna a DNS-ből, ha nem Petőfiről van szó, egyértelműen pontot tehettünk volna az ügy végére, a költségeket vállaltuk volna, a sír felújítását is álltuk volna.

Továbbra sem világos, hogy miért lenne jó az MTA-nak és a hatalomnak, ha nem sikerülne azonosítani Petőfit.

Túl korán jött ez a szabadság, Petőfi temetése Európában túl nagy zavart okozna, ezt ma is vallom, sőt be is bizonyosodott.

Azóta azonban eltelt több mint húsz év.

A tudományos körökbe beivódott, hogy nőről van szó, nagyon nehéz ebből visszatáncolniuk. Elküldtem egy történészt, egy műfordítót és egy régészt azon az útvonalon, ahol vitték a hadifoglyokat Szibériába, és belenézhettek a börtönnaplókba, elintéztem, hogy a moszkvai tudományos akadémián a titkos levéltárban megnézhessék Paskevics tábornoknak azt a jelentését, amit a cárnak írt, ebben benne van, hogy mit zsákmányoltak Magyarországon, hány embert hurcoltak el, a tisztek listáján Alexander Petrovics is fel volt sorolva. Petőfi Szibériában írt versei is megvannak nekünk.

Ezek itt vannak? Meg lehet őket nézni?

Bizonyos helyen vannak, mondjuk úgy. Összehasonlítottuk a kinti ember írását az itthoni Petőfi- kéziratokkal. Ha nem lenne ennyi dokumentum, ha nem találkoztunk volna a Barguzinban élt Vinokur nevezetű úrral, aki a nagyapjával virágot vitt Petőfi sírjára, már rég abbahagytam volna. De nem lehet, ez történelem, konkrét tényekkel.

A dokumentumokat megvizsgálták mások is?

Nem akartam, hogy nyilvánosságra kerüljenek, és ezzel elinduljon egy rétestészta hosszúságú vita irodalmárok, történészek, írásszakértők között. Erről egyébként éles viták vannak a Petőfi Bizottságban, többször majdnem leszavaztak. De szerintem egyértelműbb bizonyíték a DNS, igaz, azt el sem tudtam képzelni, hogy ilyen sokáig húzódhat ez az ügy. Ha meglesz a DNS-eredmény, akkor nyilvánosságra hozzuk az írásos dokumentumokat is. Tizenegy szakember (amerikaiak, svájciak, oroszok, magyarok) írta alá azt a jegyzőkönyvet, amiben az áll, hogy a hagyományos módszerek szerint Petőfi Sándorról van szó.

Azt lehet tudni, hogy kik vannak a bizottságban?

Nem kértem az engedélyüket, hogy elmondhassam.

Ezek után sejtem, hogy nem fogja elárulni, hogy hol vannak most a csontok. Hol vannak?

Egyházi körökben, de nem mondhatom meg. Rajtam kívül még egy ember tudja, hogy hol, ha velem történne valami. Nem akarom kiadni, hiszen egyszer már meg akarták semmisíteni.

Hol?

Moszkvában, még 1991-ben. A kapcsolataim révén tudomásomra jutott, hogy az MTA arra kérte a szovjet akadémiát, hogy temessék vissza vagy semmisítsék meg a csontokat. Azonnal vettünk négy jegyet Moszkvába a feleségemmel, Kiszely István antropólugussal és Nehéz Mihály műfordítóval, és még kettőt Amerikába. Diplomata útlevelem volt nekem és a családomnak is, nem kellett vízum. Már a reptéren feltűnt két jólfésült fiatalember, akik kísértek minket, bárhova mentünk. Elmentünk az ügyünket támogató Klucskov miniszterelnök-helyetteshez, nála voltak egy ládában Petőfi csontjai. Aláírattuk vele a szállítólevelet New Yorkba, aztán még az irodában kipakoltuk a feleségem ruháit a maléves bőröndjéből, és áttettük abba a csontokat. A kopók az ismert, de üres ládát követték, amit Nehéz Mihály és a Kiszely vitt vissza Budapestre, mi meg mentünk Amerikába a feleségemmel és a csontokkal telepakolt bőrönddel. A Pistát külön busszal vitték Ferihegyen, nagyon dühösek voltak, amikor látták, hogy üres a láda, kérdezték is, mit cipeli üresen, amire azt válaszolta, hogy neki ez ereklye, ebben voltak a Petőfi csontjai. Ilyen csellel vittük ki. Szégyen, hogy Petőfit csempészni kellett Moszkvából.

Hogy találtak rá Barguzinra?

Balajthy András filmrendező keresett meg ismeretlenül az irodámban, hogy Szibériában lehet Petőfi. Agyonvertek akkor egy biztonsági őrt, nem akartam semmilyen egyéb nyilvánosságot, el is küldtem. De egy hétig itt feküdt a kapu előtt, szakadt ruhában. Pedig jó haverom volt a helyi rendőr, megkértem, hogy vigye el, de visszajött. Végül behívattam, megkérdeztem tőle, hogy mégis mi erre a bizonyítéka. Egy levélre hivatkozott. Ok, mondtam végül, úgyis utazni akartunk a menyasszonyommal, ha kicsi jelét találom kint annak, hogy valami lehet az információban, akkor felvállalom ezt az egész ügyet. Vettünk ruhát a Balajthynak is, aztán kiutaztunk két hétre a Bajkál-tóhoz. Itt laikusként is meggyőződtem arról, hogy tényleg Petőfiről lehet szó. Nem voltak anyagi gondjaim, belevágtam. Nem kevés pénzembe került végül.

Összesen hol tart most a kassza?

Akkori pénzen 84 millió forint volt a szibériai kutatás költsége, nagyjából ugyanekkora összegre büntetett az adóhivatal.

Honnan tudták, hogy a felbontott sírokban kit kell keresni?

Három temetőt túrtunk fel, az egyiken már focipálya volt, ez is tovább nehezítette a dolgot. De mi vittünk egy olyan műszert, Amerikából, ami helikopterről átvilágította a talajt, hol fekszenek a sírok. Én is biztosra akartam menni, ezért a feltárás előtt a tudósok lefektettek egy jegyzőkönyvet, amiben leírták, hogy milyen jellemzőket keresnek, a farkasfog mellett a ruhája alapján kiszámolták például, hogy milyen magas volt, milyen széles volt a válla, milyen betegségei voltak, amik nyomot hagyhattak a csontvázon. Sorra nyitották ki a koporsókat, és próbálták azonosítani ezek alapján a csontvázakat. Rengeteg műszer volt, külön buszt, repülőgépet kellett bérelni. Minden rögzítve van, egy fél szoba tele van a felvételekkel.

Kik támogatták önt?

Pozsgay Imre sokat segített, még mint államminiszter, hogy ez a Petőfi-kutatás létrejöjjön. Nagyon sokat, talán a beosztását is kockáztatta. Amikor hazajöttünk, az első utam hozzá vezetett a Parlamentbe Mónikával, megköszöntem neki a segítségét, és elmondtam, hogy úgy néz ki, megtaláltuk. Mire azt válaszolta, hogy miért nem temettétek vissza azonnal. Bolond vagy? – kérdeztem vissza. Pozsgay végül azt mondta: Senki nem gondolta, hogy végigcsinálod. El sem tudod képzelni, hogy milyen cirkusz lesz ebből. Erre földhözvágtam a kávéscsészét, és megmondtam neki, hogy le fogom váltatni a Petőfi Bizottság tiszteletbeli elnöki posztjáról. Meg is tettem egy rendkívüli ülésen. De tényleg igaza volt, hogy nem tudtam elképzelni, milyen botrány lesz ebből.

Amikor országgyűlési képviselő lett kisgazda színekben, akkor sem került közelebb a céljához, hogy kiderítse, most akkor Petőfit hozták haza vagy sem?

Csak azért mentem be a parlamentbe, hogy a Petőfi-ügyet végig tudjam vinni. Az akkori kulturális minisztert, Magyar Bálintot megkértem a folyóson, hogy segítsen már az igazság kiderítésében, bontsuk fel a sírt. Azt válaszolta, hogy nem érdekli Petőfi. Majd interpelláltam is miatta. Az ész megáll, hogy egy kulturális minisztert nem érdekel Petőfi. És ugyanez a helyzet Szőcs Gézával. Valahogy félnek Petőfitől.

Szőcs Géza mostani kulturális államtitkárt is megkereste?

Őt annak idején még segítettem, többször megfordult a lakásomban még a rendszerváltás előtt, azt hiszem még támogattam is, mint Romániából idekeveredett embert. És amikor a Fidesz megnyerte a választásokat, ott voltam én is a Vörösmarty téren. A Pozsgayval, a Csoórival beszélgettünk, hogy ki lesz az államtitkár, még drukkoltam is a Szőcsnek, és mondtam neki, hogy akkor elővehetjük a Petőfi-ügyet. A Petőfi Bizottság jogászával alig vártam, hogy a Fidesz hatalomra kerüljön, a Gézát kinevezték, rögtön meg is jelentünk nála egy üveg pezsgővel, ami persze ürügy volt, de egyszerűen nem ismert meg. Mondom neki Géza, nem behajtani jöttem, amit segítettem, a szavadat akarom számon kérni, de annyit nem tett ebben az ügyben, mint ön, pedig ez neki hivatali kötelessége lenne. Beszélek is majd a Pozsgayékkal, hogy rossz választás volt. A Glatz Ferenccel jártam így. Amikor ő volt a kulturális tárca vezetője, akkor még én is sokszor vittem kismagnót magammal a beszélgetésekre, mondom neki, Ferikém segíts már ebben a Petőfi-ügyben, amire az mondta, ha én lennék a tudományos akadémia elnöke, akkor segítenék. Mit ad isten, a következő évben megválasztották. Elmentem hozzá a Kiszelyvel, kiteszem a pezsgőt és a magnót. Mit akarsz azzal – kérdezte. Semmit, csak hallgasd meg, most, hogy már te vagy az elnök. Azt mondta, hogy képzeld, nem tudok segíteni, mert a Vizy E. Szilveszter ellenzi. Később ő is MTA-elnök lett.

Próbálkozik még a politikusokkal?

Megvárom a DNS-vizsgálat eredményét, ha az igazolja, hogy Petőfiről van szó, akkor először kérek egy kihallgatást a miniszterelnök úrtól. Ha odafigyelne egy kicsit, akkor ezt a kérdést megnyugtatóan rendezné. Mert ha nem Petőfi, semmi baj, én vettem át azt a földi maradványt, engem izélgetnek is a burjátok, hogy vigyem már vissza, mert egy évre kértem csak el. Ha nem lennének jó kinti kapcsolataim, már vizsgálat folyna ellenem. Miniszterelnök úr vagy nem figyelt oda, vagy félrevezették, vagy nem jutott el a mostani tudományos-művészeti világ vezetőihez az a kiáltás, hogy ha azt akarjuk, hogy mi magyarok Európa közepén megmaradjunk, akkor ápolni kell a múltunkat. Ha csak a pénzre fókuszálunk, azt elveszíthetjük egy rossz döntéssel, de ami a fejünkben marad, ha egy verset elolvasunk, azt nem lehet elveszíteni.

Miért pont Petőfi érdekli?

Petőfi nem volt egy hatalmas jellem, szerette a nőket, mint a nagy művészek általában, a kinti csontok vizsgálata alapján szifiliszben halt meg, de azért mégiscsak a szabadság szellemét elindította, az ő szerelmes versei vagy az Anyám tyúkja az egyszerű embereknek, így nekem is szólnak. Annyi minden felesleges dologgal foglalkoznak vezetőink, ami viszont fontos a magyarság megmaradásában, azt elfelejtik abban a pillanatban, ahogy hatalomra kerülnek. A mai európai vezetők, pénzemberek, akik országunkat is a pénzen keresztül irányítják, kizsákmányolják, elvtelenné teszik,  problémát okozna nekik Petőfi szabadság szelleme.

Mi történik, ha mégsem Petőfit hozták haza?

Akkor sem érzem magam vesztesnek ebben a kérdésben. Mint egy egyszerű parasztgyerek úgy gondolom, hogy megtettem mindent, hogy az igazság kiderítődjön. Kutatóként megszoktam, hogy a nemleges eredmény is eredmény. Ha nem Petőfi, akkor vissza fogom vinni a csontokat, ahogyan azt vállaltam, és eltemetjük úgy, ahogy volt, részemről ezzel befejezem, máshol kell keresni, de abban már nem veszek részt. Ha viszont tényleg Petőfi, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek mindazoknak, akik a hivatalukkal visszaélve gátolták a Petőfi-kutatást. Azért vagyunk csendben, mert várjuk ezt az eredményt. Ha nem Petőfi, nem baj, akkor is a nyilvánosság elé állok, és megmondom, hogy ez nem Petőfi. Ezt már húsz éve is megtettem volna, ha azok az urak, akik azt a széket bitorolják, amit nem lenne szabad nekik, megengedték volna a vizsgálatot, már rég lezárhattuk volna az ügyet, és akkor nem kellett volna az időmet és pénzemet rabolni. De bízom abban, hogy nem csal meg Petőfi.

Vissza a nyitólapra