JELENTÉS A PETŐFI SÁNDOR MARADVÁNYÁNAK VÉLT BARGUZINI LELET VIZSGÁLATÁRÓL

Magyar tudomány 1990. 09. szám

Korábban Német Miklós miniszterelnök felkérte az Akadémiát, hogy nyilvánítson véleményt a Szovjetunió területén (Burját Autonóm Köztársaság, Barguzin település temetőjében) magánkezdeményezéssel és finanszírozással feltárt, Petőfi Sándornak tulajdonított maradványok hitelességéről. Az Elnökség eleget téve a felkérésnek 44/1989 sz. határozatával kimondta, hogy

1. „Az interdiszciplinális vizsgálatok két ütemben történő elvégzését tartja indokoltnak. Az első ütemben az igazságügyi orvostani-antropológiai vizsgálatokat kell elvégezni. Ha ennek eredménye az azonosság lehetőségének kizárását adja, ezt deklarálni kell. A másidik ütemre akkor kerül sor, ha a vizsgálat eredményeként az azonosítás lehetőségeinek vélelme fennáll. Ebben az esetben tovább kell folytatni az ez irányú diszciplinális, interdiszciplinális kutatásokat mind az igazságügyi orvosszakértői-antropológiai, mint pedig az irodalomtudományi, történettudományi vonalon.

2. Az 1. pont szerinti vizsgálatok további koordinálásával Tigyi József és Ujfalussy József alelnököket bízza meg és felkéri őket, hogy létesítsenek hivatalos kapcsolatot a SZUTA megfelelő partnereivel együttműködést kezdeményezve, az államközi és tudományetikai követelményeknek megfelelően.”

A SZUTA-val történt egyeztetés után a természettudományi szakértő bizottság 1990, január 6-án Moszkvába utazott, ahol megkezdődtek az interdiszciplinális megbeszélések és vizsgálatok. A tudományos megbeszélésekről emlékezető készült. A megbeszélések és vizsgálatok minden fázisában részt vett az ún. NEGAMORV Petőfi Bizottság 10 tagú együttese is.

A helyszíni vizsgálatokat itthon kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok, illetve részletesebb értékelés követtem amelyben külső szakértők is részt vettek. Ennek eredményéről előzetes szakértő bizottsági összefoglaló jelentés készült, melyet az MTA Antropológiai Bizottsága 1990, április 11,én tartott kibővített ülésén megvitatott és elfogadott. Ezt követően további – lényegében csak kiegészítő – vizsgálatok még történtek, amelyek a korábbi megállapításokat megerősítették.

Az Elnökséghez benyújtott végleges jelentés – melynek melléklete volt a szakértő bizottság részletes vizsgálati eredménye, valamint az MTA-SZUTA közös bizottság üléseiről készített emlékeztető – fő megállapítása az, hogy a barguzini 7. számmal jelzett csontvázat 40 évnél régebben, de 100 évnél nem régebben temették el, s neme nő.

A napirend feletti vitában az ásató régész felvetette egy nyilvános, de szigorúan szakmai vita igényét, valamint további társadalomtudományi kutatást, nem „Petőfi Sándor”, hanem Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű személy irányába. Ellentmondást talált a csontváz eltemetési idejének bizottság szerinti meghatározása, a sírban talált fakoporsó dendrológiai kormeghatározás között.

Ezt a szakértő bizottság elnöke azzal utasította vissza, hogy a barguzini 7. sz. sír tulajdonképpen kettős sír (ezt a tényt az ásatók eddig elhallgatták, valamint azt is, hogy a kettős sír közelében egy csecsemő váza is volt). A kronológiára felhasznált faanyag az alsó koporsós temetésből származik, a felső (Petőfinek tulajdonított csontváz) koporsó nélkül, később lett rátemetve, tehát az alsó (korábbi) fa meghatározás nem vethető össze a később eltemetett csontvázból történő kormeghatározással.

A bizottság elnöke javasolta a természettudományi vizsgálat történetének, módszerének, eredményének tudományos színvonalú, de közérthető formában történő közzétételét a Korunk Tudománya e sorozatában.

A társadalomtudomány oldaláról történt felszólalások ezzel egyetértettek, de szükségesnek tartották, hogy e publikáció egészüljön ki a Petőfi legenda rövid történetével, illetve a történészek véleményével is. Javasolták a téma lezárását és hangsúlyozták, hogy újabb vizsgálatokat nem szabad hiedelmekre építeni, és csak akkor szabad folytatni, ha hiteles bizonyítékok merülnek fel. A társadalomtudományok vonatkozásában egyébként is logikátlan a „szibériai Petőfi” elképzelés, mert az orosz hadifogságba esett tisztekről alapos, pontos nyilvántartás készült. A menedékjog kérésének pedig még inkább nyoma kellett volna hogy legyen, annál is inkább, mert az akkori szibériai száműzöttek (pl. a dekabristák, stb.) hadifoglyok viszonylagosan helyi szabadságot élveztek.

A vita eredményeként az Elnökség az alábbi egyhangú határozatot fogadta el.

Az elnökség 25/1990, számú határozata

Az Elnökség:

1.    Az Antropológiai Bizottság állásfoglalásával megerősített szakértő bizottsági jelentését tudomásul veszi.

2.    Felkéri elnökét, hogy

-       a szakértő bizottság jelentését, valamint az Elnökség állásfoglalását küldje meg a Minisztertanács elnökének és a Szovjetunió tudományos Akadémiája elnökének;

-       javasolja, hogy kezdeményezzék a Burját Kormány illetékeseinél a barguzini temetőben létesített „Petőfi emlékhely” megszüntetését.

3.    Köszönetet mond a SZUTA-nak a vizsgálatokban való részvételéért, a munkafeltételek optimális megteremtéséért.

4.    Köszönetét, elismerését fejezi ki a vizsgálatban részt vett szakértőknek végzett munkájukért.

5.    Visszautasítja a különböző médiákban megjelent, a bizottságot, illetőleg egyes tagjait ért durva szakmai és személyi támadásokat.

6.    Szükségesnek tartja a természettudományi vizsgálat történetének, módszereinek, eredményeinek tudományos színvonalú, de közérthető formában történő közzétételét, a társadalomtudományok oldaláról kiegészítve a Petőfi legenda rövid történetével, illetve a történészek véleményével is. Megjelentetésre – az Elnökség – a Korunk Tudománya c. sorozatot javasolja.

7.    A határozat melléklete a természettudományi szakértő bizottság összefoglaló jelentése, továbbá az MTA-SZUTA közös bizottság öüléseiről készített Emlékeztető.

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI SZAKÉRTŐP BIZOTTSÁG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE

Az MTA Elnöksége 1989, november 6-án kelt. 44/1989, sz. határozatával szakértő bizottságot küldött ki a Barguzinban 1989, július 17-én feltárt és Petőfi Sándornak vélelmezett csontvázlelet igazságügyi orvosszakértői és antropológiai vizsgálatára. A bizottság négy tagja 1990, január 6-án a „MEGAMORV Petőfi Bizottság” (Morvai-féle magánbizottság) társaságában Udan-Udéban megszemlélte a leletet.

Január 8-án MTA és SZUTA igazságügyi orvosszakértőkből, antropológusokból, régészekből, helytörténészekből, levéltárosokból V.P. Alekszejev akadémikus és prof. Dr. Harsányi László elnökletével vegyesbizottság alakult, amely január 11-ig tartó vizsgálattal egybekötött ülést tartott Moszkvában. Mindezen jelen voltak a „MEGAMORR Petőfi Bizottság” tagjai is. Az ülésről és az eseményekről video- és magnetofon felvételek készültek.

Az együttes üléseken a Magyar-Szovjet Vegyesbizottság megvitatta a leletre vonatkozó eddigi és újonnan benyújtott dokumentumokat és a szovjet fél részéről előterjesztett történettudományi adatokat.

Alulírottak csak a csontvázlelet feltárásával és a vizsgálatával kapcsolatos munkálatokban lehetnek illetékesek. A benyújtott előzetes összefoglaló véleményünk, az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban, az antropológiai eljárások körében nemzetközileg elfogadott normák alapján, párhuzamos vizsgálatokon és az összehasonlító anatómiai szabályok alkalmazásán alapul.

1. Jelenleg sem ismeretes egyetlen hiteles dokumentum arra a feltevésre, hogy Petőfi Sándor 1856-ban Szibériában halt meg és Barguzinban temették el. Ilyen a „MEGAMORV Petőfi Bizottság” sem mutatott fel. Az ásatási helyez egy jelenkori szemtanú segítségével jelölték ki. A feltárt 7.sz. csontvázat a „MEGAMORV Petőfi Bizottság” Petőfi Sándor földi maradványainak nyilvánította.

Az azonosság ellen szól: a feltárt 27 sír közül csak a 7. És a 28. Csontváz egy sírgödörbe való kettős temetésének ténye: a többi feltárt sír koporsótípusainak időrendjéből következő ellentmondások.

A feltárások dokumentációja (anyagbiztosítása) nem volt kielégítő; a feltárt fejbőr és hajmaradványok sorsa bizonytalan, elpusztult egy tárgyi lelet és apró, textilnek vélt maradványok vizsgálata elmaradt.

2. Az 1989. Júliusában feltárt 7.sz. csontváz részeit szakszerűtlenül – párazáróan – csomagolták, ennélfogva az állaguk jelentősen romlott. Ennek ellenére a lelet vizsgálatra alkalmas.

3. A feltárás helyéről csupán ezt az egyetlen csontvázleletet emelték ki. A kiásott számos csontváz egyikéből sem, biztosítottak kontroll vizsgálatok céljára mintát, így összehasonlító vizsgálatokra nincs mód. A laboratóriumi leletek értékelhetősége ebből eredően korlátozott.

4. A magunkkal hozott csontvázmintákból az eltemetés idejének védelméhez szolgál, hogy

-       a szöveti szétesés jelei fénymikroszkóposan nem láthatók;

-       felszíni korhadás által előidézett repedések mutathatók ki mind fénymikroszkóposan, mind pásztáz elektronmikroszkópos eljárással;

-       a tömött, száraz csontanyag össz-nitrogén tartalma 4.3 g%;

-       a tömött, száraz csontanyag éterrel kivonható össz-zsírtartalma 360 mg%;

-       a középerős, kékes, elmosódó, halvány foltokkal mutatkozó UV fluoreszcencia;

-       a tömött csont Nílus-kékkel való gyengén festődése;

-       az emberi fehérjék kimutatását célzó Uhlenhuth- és Ouchterlony-próba negatív volta.

Mindezek azt a következtetést engedik meg, hogy a csontvázlelet – hazai kontrollanyagokhoz viszonyítva – 40 évnél biztosan régebbi eredetű, de 100 évnél nem régebben eltemetett.

5. A nemre és biológiai korra utaló sajátosságok:

-       a csontvázon összesen 59 metrikus és 23 morfológiai jelleget, ebből a koponyán 13 metrikus és 14 morfológiai jelet vizsgáltunk. Ezekből 45 nőies, 22 indifferens és 15 férfias. A csontváz összes megfigyelt jellege alapján a szexualizáltsági jelző: - 0,71, azaz határozottan nő.

-       A csigolyatestben a citrát-tartalom 0,92 g súly%, amely (Barguzinból származó kontrollanyag nélkül) a felnőtt életkorú recens csontban a női nemnek megfelelő.

-       A csontvázlelet biológiai életkorára a röntgenfelvételek hiányában jelenleg csupán annyi állítható, hogy 23-35 évnél idősebb, de fiatal életkorú felnőtt leletről van szó.

6. Az agy- és arckoponyán mutatkozó kóros elváltozások részletesebb vizsgálata indokolt. A csontváz koponyán kívüli részein makromorfológiailag bizonyíthatóan kóros elváltozás nem volt található.

            Összefoglalva, az eddigi vizsgálatok eredménye alapján állítható, a lelet származási, eltemetési ideje továbbá a csontváz női neme ellene szól, hogy a barguzini 7.sz. csontváz azonosítható volna Petőfi Sándor holttestének maradványaival.

Javasoljuk a megkezdett vizsgálatok továbbfolytatását, és ennek keretében a Moszkvában elhatározott és tervbe vett összes vizsgálatok befejezését, valamint a magyar és szovjet Akadémia bizottságai véleményének összegzését.

Megjegyezzük, hogy vizsgálatainkban az alulírottakon kívül az Akadémia Elnöksége által elfogadott konzultánsok köréből többen részt vettek.

P é c s, 1990. Március 27.

Az eljáró bizottság nevében*

Dr. Harsányi László

Egyetemi tanár

*Az eljáró bizottság tagjai voltak: Farkas Gyula egyetemi tanár, Szabó Árpád főigazgató, Dezső Gyula antropológus, Kovács László régész.

Vissza a nyitólapra