|
|
Gyanús jelek, véletlen egybeesések: |
|
|
|
Borzák Tibor |
|
|
|
Írásom címének először azt választottam: Véletlen egybeesések. Így, kérdőjel nélkül. Azután mégis változtattam rajta, holott a véleményemet továbbra is fenntartom: valóban sok a gyanús jel, a véletlen egybeesés a Barguzinban megtalált és Petőfi Sándorénak tartott csontváz és a korábbi, irodalomból ismert, a költő testfelépítésére vonatkozó leírásokkal. Itt, most nem kívánok beleesni abba a csapdába, hogy terjengőssé váljon az írásom, Sokkal inkább fontosnak tartom, hogy rámutassak, azokra a gyanús véletlenekre, melyekkel nem tudni mi okból, de a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt, a barguzini lelet vizsgálatával foglalkozó szakemberek nem foglalkoztak. (Kérdés, hogyan merik akkor kategorikusan lezárni az ügyet?) A cikk melletti fényképen jól megfigyelhető a bal oldalt kiálló szemfog. Hosszan lehetne sorolni, hogy a költő kortársai hányszor tettek említést erről a bizonyos rendellenesen nőtt szemfogról. Íme néhány idézet: „egy rendületlenül előreálló fog” (Jókai Mór), „bal szemfoga igen előre állt”, (Dr. Sass István), „bal felöl egy szemfog ferdén nőtt”. (Jókai), „kiálló bal szemfoga” (Sárkány Sámuel), „kiálló szemfogai” (Egressy Ákos) „kiálló hegyes fog felülről” (Jókai). És még egyszer Jókai, a Budapesti Hírlap 1902/4. Számából: „Petőfi felső fogsorában bal felöl egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének olya szatírszerű kifejezést adott. Mikor néha birokra keltünk, s én Petőfit derékon fogva fölemeltem, ezzel a hegyes szemfoggal szúrta meg a […]. Mindezek szerepelnek az antropológusok által készített jegyzőkönyvben is. Azt viszont nem tudom, elolvasták-e egyáltalán az Akadémián.
Ezzel a gyanús szemfoggal kapcsolatban annyit még el kell mondani, hogy sajnálatos módon ezt nevezte mindenki „farkasfognak”, holott kiderült és tisztázódott, hogy nem az. De van-e bizonyító ereje, kérdezhetnék az olvasók. A század egyik legnagyobb és sokak számára elfogadott Petőfi-kutató, Dienes András az ötvenes években foglalkozott a gondolattal, hogy Segesvár környékén ásatásokat végezzen (mint ahogyan ez realizálódott is, eredmény nélkül) és az azonosítással kapcsolatban a következő véleményen volt: „…elfogadom Salamon álláspontját, mely szerint Petőfi testereklyéit csak a költő híres farkasfogáról lehetne felismerni. Petőfinek ugyanis rendellenes fogazata volt, bal felső szemfoga igen erősen és feltűnően kiállt a sorból, ami ajkát duzzadttá, dacos kifejezésűvé tette. A költő kurta, szaggatott nevetéséről több barátja megemlékezik.” Nézzük tovább. A térdkalács, ami szintén fölöttébb gyanús. A barguzini 7. Számú sírban, ahol a kérdéses és sokat vitatott csontváz előkerült, a bal oldali lábszárcsont térdkalácsa, patellája hiányzik. Az exhumáláskor a teljes sírgödröt átvizsgálták a régészek és nem került elő az a bizonyos térdkalács. Ez az antropológiai jelentésben is olvasható. A sípcsonttal kapcsolatban pedig a következőket állapították meg: alapjaiban vékonyak, az izomtapadási pontok erőteljesek. A bal tibia a jobbhoz képest kismértékű görbületet mutat. A jobb lábszáron […] nyomai láthatók, a balon pedig sérülés gyógyult nyomait figyelték meg az antropológusok. Még mielőtt belebonyolódnék, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy Petőfiről köztudott volt, hogy hegyre nehezen ment fel, ahogyan Egressy Ákos írja: „bicegni, sántítani kezdett a meredeken”. Szemere Miklós „görbe lábszárairól” tesz említést, mások pedig bal lába ferdeségét jegyzik meg. Mindezeket okozhatta-e a térdkalács hiánya? Dr. Kiszely István antropológus, az exhumálás irányítója elmondta és leírta nekem, hogy az ortopédorvosok számára ismert jelenség a patella aplasia, a térdkalács veleszületett hiánya. Ilyen esetekben a térdkalácsra is kötő inak rendellenes csontfelszínre kötnek, így a sípcsont tengelyében torziósan megcsavarodik. Ennek a szakkönyvekben is megvan a leírása, és a Petőfi-ügy pikantériájához tartozik, hogy az 1990. Január eleji moszkvai vizsgálat (vizsgálat?) után készült igazságügyi szakértői jegyzőkönyvbe az említett megfigyelés a következőképpen került be: „a bal tibia torziósan csavarodott”. És ha már fentebb Dienes Andrást idéztem, hadd tegyem ezt most is a térdkalács hiányával kapcsolatban. Dienes percről-percre elénk idézi Petőfi menekülésének pillanatait, történéseit. Az idézet: „A kanyartól számított egy kilométeren belül, mert most a kaptató megmászása következett és tudjuk, hogy amilyen kiváló gyalogló volt sík terepen, annyira rosszul mászta meg a meredeket, amit bal lábának csontelhajlásával magyaráztak.” Ezt megerősíti az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet […] amit ugyancsak Dienes András az közre jegyzeteiben. Végezetül a barguzini csontváz két bordájáról lesz szó. (Hosszasan lehetne elemezgetésekbe bonyolódni az egész lelettel kapcsolatban, de nem erre vállalkoztam és nem is tenném, hiszen az a szakemberek dolga!) Hogyan történt a költő megsebesítése? Ez „jól” ismert. A kozákok dárdája okozta az állítólagos (azért állítólagos, mert arról kevesebb, percről-percre szóló leírást olvastam, mi is történt a leszúrás után!, tényleg hogyantörtént, ki tudja, ha arra végképp nincs szemtanú) halált. Dienes András a „tanú”: „Illyés szerint a szúrást elölről kapta, szerintem felülről. (…) Heydte egyetlen sebhelyet látott rajta, de már halott volt. a szúrás a szívét érhette.” Mi is a helyzet a szív-oldali, tehát a bal oldali bordával? Fura véletlennek kellene lenni, hogy még ez is „stimmeljen”, a barguzini […]dás során a következőket láttk az antropológusok és rögzítették jelentésükben: „A bordák (costae) helyszíni vizsgálatát csak szabad szemmel végeztük el. A jobb oldali második borda distalis harmadának felszínén pernosteális sérülés nyoma látható. A bal harmadik bordán jól gyógyult fractura nyoma. A jobb oldali 5., 6., 7. És 8. Borda internális felszínén főleg a pleurális széleken régi gyógyult gyulladásos folyamat nyoma (lehetséges, hogy tbc) látható. Részletes vizsgálata nagyobb nagyítást és laboratóriumi körülményeket igényel.” A patológiai elváltozásokat illetően: a bal oldali 4-es borda régebben, még életében törött és jól gyógyult, a jobb oldali 3-as borda hasonló helyén gyógyult repedés nyoma fedezhető fel. Megint csak véletlenek?... A fentiekben azokkal a gyanús jelekkel foglalkoztam, melyek a morfológiai vizsgálatok során keltettek figyelmet. Természetesen szükség lenne mikroszkópos, röntgen- és szövettani vizsgálatokra, melyeket eddig – tudomásom szerint senki nem végzett el és nem is szorgalmazott. Amerikában tovább vizsgálják a nekik kiküldött csontmintákat, ők a Petőfi-szülők csontmintáival kívánnák egybevetni a náluk lévőket. Úgy látom erre nem sok remény van, hiszen az elzárkózás, az ellenállás továbbra sem oldódott tudományos és hivatali berkekben. Hogy mikor kapunk magyarázatot a sok-sok gyanús kérdésre? Nem tudom. Mindenesetre a figyelmet rá kell irányítani azokra a kínos felismerésekre, melyeket az imént vázoltam.
Reggeli Pesti Hírlap, 1990.12.12.
|
|
