|
|
Ismét a Petőfi-ügyről |
|
|
|
Népszava, 1991.03.06 |
|
|
|
Az MTA Elnöksége Petőfi Bizottságának nyilatkozata
A Magyar Tudományos Akadémia 1989. Őszén – az akkori kormány megkeresésére szakértő bizottságot küldött ki annak ellenőrzése céljából, hogy a „Megamov Petőfi Bizottság” valóban Petőfi sírját találhatta-e meg 1989. Nyarán a szibériai Barguzinban -, amint azt a széles nyilvánosság előtt propagálta. Az egyik bizottság, amelynek a csontvázlelet orvosszakértői és antropológiai vizsgálatát volt feladata ellenőrizni, 1990. januárjában valóban kint járt a Szovjetunióban. Itt a Megamorv képviselői, illetve a Szovjet tudományos Akadémia Szakemberei jelenlétében alakította ki szakmai álláspontját. Eszerint a valóságban ez a lelet egy, száz évnél nem régebben eltemetett, női holttest maradványának tekinthető. Így tehát Petőfivel már e puszta tény miatt sem hozható kapcsolatba. Az erről szóló Szakértői jelentést az Akadémia elnöksége 1990. nyarán tudomásul vette, és az ügyet – az új kormány egyetértésével – lezárta. Igen sajnálatos, hogy az ügy – e szakmában persze járatlan – finanszírozója továbbra is hagyta magát rossz tanácsadóitól félrevezetni, holott még mindig lehetősége volt – és maradt – arra, hogy energiáit és anyai eszközeit valóban jó ügyeknek állítsa szolgálatába. Így aztán a Megamorv folytatta a tarthatatlan legenda propagálását, egyre képtelenebb magyarázatok, gátlástalan gyanúsítgatások kíséretében, és olyan modorban, amely Petőfi emlékének és nemzetközi múltunknak megbecsülésével összeférhetetlen. Az Akadémia nem óhajtott – és nem óhajt – ilyen színvonalú vitákban részt venni. Legutóbb azonban már az országgyűlési képviselők kaptak a Megamorvtól felszólítást, amely egyebek közt Petőfi rokonai sírjának megbolygatását követelte. S a miniszterelnöknek kellett egy neki címzett iratra válaszolva visszautasítani azt az ostoba és demagóg rágalmat, hogy az Akadémia, mint „kommunista tudóscsoport” politikai okból szabotálja – állítólag – az „egész magyar nép ügyét” amelyet persze korábban egyesek inkább ellenkező politikai előjellel igyekeztek megtámogatni. Ilyen körülmények között az Akadémia elnöksége úgy látta, hogy mind a szakmai tisztesség és felelősség, mind a tudomány etikája, mind pedig a hazai köztudat épsége és az ország nemzetközi megítélése védelmében lépnie kell. Ezért legutóbbi, 1991. február 26-i ülésén az ügyre újra visszatért és az alábbi határozatot hozta: 1. A korábbi vezetés részéről helytelen lépésnek tekinti, hogy annak idején, külső nyomásnak engedve, belement az első – leletvizsgáló – bizottság sietős elutaztatásába, a kellő bizonyítékokkal alá nem támasztott vállalkozásban való részvételbe, ahelyett, hogy előbb meghallgatta volna a másik bizottság véleményét, tehát a történészekét, amelyet így, együtt meg sem kérdezett, hiszen ezt a bizottságot soha nem hívta össze. 2. A csontmaradványok ugyanis az adott esetben az azonosságot akkor sem bizonyították volna, ha véletlenül nem nőtől, hanem férfitól származnak. Nem elég ugyanis valahol egy temetőben addig keresgélni a különböző csontok között, amíg a célnak éppen megfelelőnek látszó maradványok kerülnek elő. Mindenekelőtt azt kell hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a kérdéses személy valóban, kimutathatóan oda kerülhetett. Másként akár az Egyesült Államokban is keresni kezdhetnénk Petőfi csontjait, hiszen oda valóban jutottak ki magyar menekültek 1849. Után, míg Szibériában ilyenekről hiteles forrásból nem tudunk. A csontok körüli zajkeltés, vagy éppen további sírok kegyeletsértő bolygatása tehát jelenleg csak arra alkalmas, hogy a figyelmet erről a lényeges kérdésről elterelje. 3. A történész szakemberek jól tudják, hogy a cári hadsereg nem vitt ki magával hadifogolyként magyar honvédtiszteket, hiszen azokat a megállapodás értelmében át kellett adnia az osztrákoknak (Az a lista, amelyet a televízióban mutogattak, ilyen átadási jegyzék volt, vagyis egyszerűen a közönség megtévesztését szolgálta.) a történészek azt is tudják, hogy a cári intervenciós sereg – amelyben számos balti német származású tiszt szolgált vezető pozíciókban – igen pontos és alapos ügyvitellel dolgozott, amelyben viszonylag jelentéktelen részleteknek is nyoma van, de az állítólagos Petőfi-ügynek semmi sincs. Továbbá, olyan különleges ügyekben, mint amilyen Petőfi állítólagos „védelem”’ alá helyezése lett volna – amit a cári kormányzatról amúgy sem lehet feltételeznünk – nemcsak Lüders, de még Paszkevics tábornagy főparancsnok sem dönthetett volna önhatalmúlag, a cár megkérdezése nélkül, aminek – telefon meg rádió híján – megintcsak írásbeli nyomának kellett volna maradnia. Márpedig ilyen adatot sem Paszkevics – nagyrészt feldolgozott- iratai, sem a különböző orosz emlékiratok nem tartalmaznak, de a kinti levéltárakban azóta megfordult magyar kutatók sem találtak. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága kezdeményezéséből egy kutató már hosszabb ideje foglalkozik idakint a szovjet levéltárakban található, a magyar, 1848-49-re vonatkozó iratok ismertető jegyzékének összeállításával. De Petőfi-adatokra – nem meglepő módon – ő sem talált. Szibériában mindössze néhány olyan magyarnak van nyoma, aki utóbb, az 1863-as lengyel felkelésben vett részt, és annak leverése után került oda száműzetésbe. Ugyanakkor pedig a szibériai Petőfi-legenda utólagos meséiről, a másik oldalon, kétségkívül kiderült, hogy semmi hitelt nem érdemelnek. S a sor még további érvekkel folytatható. 4. Bár leghozzáértőbb specialistáink legjobb tudása szerint így áll a helyzet, az Akadémia kész szakmai alapossággal, nyitottsággal és elfogulatlanul gondosan megvizsgálni minden olyan érdemleges új adatot meg érvet, amely esetleg e véleménytől eltérőt bizonyítana, tekintet nélkül arra, hogy hivatásosoktól vagy amatőröktől származik. A cél ugyanis csakis a történeti valóság felderítése lehet. Ezért az Akadémia elnöksége olyan új Petőfi Bizottságot hozott létre, jeles szakemberekből, Bökönyi Sándor akadémikus vezetésével, amely kész arra, hogy minden hozzá beérkező, komoly anyagot szakmailag behatóan megvizsgáljon, és a nyilvánosság előtt megvitasson. Ezért fel is szólítja mindazokat, akik az ügyben magukat érdekeltnek tekintik, állítsák össze és használható formában nyújtsák be e bizottsághoz mindazt, amit e vonatkozásban új, konkrét adatnak, érdemi bizonyítéknak vélnek. Az egyetlen feltétel természetesen az, hogy a továbbiak során mindennek a komolyságához illő formában, tehát modorban, a demagóg handabandát, éretlen rágalmakat és valótlanságokat mellőzve kell történnie. Az ilyesmit ugyanis most és mindenkor a leghatározottabban és legerélyesebben elutasítja.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége megbízásából A Petőfi Bizottság
|
|