|
|
Válasz a Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Bizottságának közleményére |
|
|
|
(Megjelent 12 soros kivonatban a Magyar Hírlap 1991. Március 13.-i számában és egy-két kisebb lapszámú vidéki lapban.) |
|
|
|
A Megamorv Petőfi Bizottság örömmel és bizakodással olvasta a sajtóközleményeket, melyek arról tudósítottak, hogy az MTA új vezetése új bizottságot nevezett ki a szibériai barguzinban fellelt – és minden eddigi vizsgálatunk alapján Petőfi Sándorral egyezést mutató – földi maradványok azonosítására, a Petőfi kutatások folytatására. Ugyanakkor a közlemény tartalma és hangvétele alapján – továbbra sem tartjuk meggyőzőnek az MTA Petőfi Bizottságának hozzáállását a tudományos együttműködés felvételét illetően. Nem érthető, hogy amikor nyitottságot, mindenkivel való együttműködési szándékot hangoztatnak és kulturált hozzászólásokat igényelnek, akkor miért valótlan, félrevezető információkat közölnek a sajátóval, és miért alkalmaznak sértő megjegyzéseket a saját szabadideje és költsége terhére dolgozó bizottságunkra. Ha netán, csak az az ok, hogy az MTA új vezetését még mindig nem tájékoztatták teljes körűen a volt bizottsági tagok eddigi munkájukról, akkor ezt szívesen megtesszük. Így az olvasókkal egyszerre értesülhetnek a valóságról, és lehetőségük nyílik esetleg pártatlan külföldi szakértőket is felkérni az új bizottságba. Ennek megfelelően megkérdőjelezzük közleményük 1. pontjában tett megállapítások közül azt, hogy sürgősen, felkészülési lehetőség nélkül, irodalomtörténészek nélkül kellett bekapcsolódniuk a kutatásba. Bizottságunk már 1989. januárban felkérte az MTA-t, hogy vegyen részt a júliusi expedícióban. Az MTA elnöksége felkérésére Kiss József MTA-i irodalomtörténész volt az, aki olyan írásbeli véleményt adott, hogy „A szibériai Petőfi sír” ügyét tehát, legalábbis mint állami szerveinktől felkarolandó kutatási témát, le kell venni a napirendről, azt pedig meg kell akadályozni, hogy dilettánsokból álló csoportok Petőfi nevével visszaélve „vállalkozzanak” bármire, s közben a magyar tudomány tekintélyén is csorbát ejtsenek. „Kívánatos és sürgős feladat, hogy mindezt a szovjet állam illetékes szerveivel is megértessük.” Feltételezhetően az elnökség ezzel azonosult, mert az MTA nem vett részt az expedícióban. Bizottságunk pénzt, energiát, egészséget nem kímélve kiment Szibériába. A nemzetközi tudóscsoport barguzini, előzetes eredményközlése után ismét felkértük az MTA-t, kapcsolódjon be a teljes körű azonosítási vizsgálatokba, de további 6 hónap „felkészülés” kellett, és miniszterelnöki közbenjárás, hogy végre eljöjjenek Moszkvába. Megjegyezzük, hogy a SzuTA és az USA tudósai fele annyi idő alatt fel tudtak készülni, és odautazni, csak az MTA-tól nem jött senki. Sőt, dokumentum felvételekkel tudjuk igazolni, hogy 6 hónap alatt sem olvasták el az expedíció jelentését. A moszkvai konferencián nem kis visszatetszést keltett, amikor koncepciós perekre emlékeztető módon, kiabálva kértek számon olyan meghatározó részleteket, melyeket a Művelődési Minisztériumnak augusztusban átadott jelentésünk tartalmazott, stb. Az MTA állásfoglalás 2. Pontjában közöltek sem igen tükrözik a kért sértegetés mentes, tisztességes, tudományos hozzáállást. Ha legalább most, utólag elolvasták volna az expedíció tudományos jelentését, megtekintették volna a helyszínen készített videó- és dokumentumfilm anyagot, akkor nem írják, hogy addig keresgéltünk a csontok között, amíg éppen megfelelő maradványokat találtunk. A dokumentált valóság pedig az, hogy élő tanú mutatta meg –a a burját-mongolok által használt temetőben – az általa Petőfi-Petrovicsnak ismert sírhelyet, ahol a Petőfi Sándorral azonosítható európai ember csontvázát meg is találtuk. Az azonosítás szintén előzetes felkészülés alapján történt. A bizottságunk által felkért hazai és külföldi tudományos kutató szakértők az expedíció indulása előtt részletesen tanulmányozták a Petőfi Sándorról rendelkezésre álló jellemző adatokat. A feltárást, megtalálást követően pedig ezekkel összevetve írták alá az azonosságra utaló jegyzőkönyvet. A 3. pontban foglaltakkal kapcsolatban kevés olyan magyar ember van, akit meg kellene győzni arról, hogy a győztes orosz seregek mennyire szokták betartani a szerződéseket. Több százezer civilt hallottunk található ismeretlen gödrökben ismeretlen gödrökben és tömegsírokban Szovjetunió szerte. Egyébként a cár által elfogadott szerződés nem csak a foglyok elhurcolását tiltotta meg, hanem a hadizsákmányok, stb. kivitelét is. Mégis konkrét adatok bizonyítják, hogy állatcsordákat hajtottak el. Bem tábornok hadi pénztára, levéltára, stb. került már elő. Végezetül a 4. pontban foglaltakkal kapcsolatban megjegyezzük: A kutatások kezdete óta törekszik bizottságunk arra, hogy együttműködhessen az MTA elfogulatlan tudósaival. Mint Kiss József levélrészlete is mutatja, nem rajtunk múlott, hogy ez nem valósult meg. Elismerjük, hogy néha kilátástalan erőfeszítéseink minket is erősebb fogalmazásra kényszerítettek, de az MTA Petőfi Bizottság mostani közleménye sem mentes ettől. Most, félretéve a múltbeli sérelmeket, bízva Antall József miniszterelnök úr, a Parlament és az MTA új vezetésének támogatásában, ismét törekedni fogunk a kért, segítőkész együttműködésre. Az új MTA bizottság konkrét megkeresésére minden rendelkezésünkre álló dokumentumot átadunk. Nagyban hozzájárulna a tudományos igazság mielőbbi kiderítéséhez, ha az elkövetkezendő időszakban az érintettek, mind a sajtó, rádió és TV arra törekedne, hogy az üggyel kapcsolatos közlemények mindkét fél véleményét egyidejűleg tartalmazzák. Ebből a szempontból továbbra is fontosnak tartanánk, ha a kormány az MTA-n kívül külföldi szakértőkből álló bizottságot is felkérne az azonosításra. Az eddigi vizsgálatokat végző amerikai és svájci tudósok hajlandók Magyarországra jönni és egy nyilvános fórumon ismertetni az azonosságra utaló eredményeiket. Az MTA új bizottságának ez minden bizonnyal segítséget jelentene a vállalt feladat teljesítésében. Sikeres együttműködésünk reményében minden kezdeményezést örömmel támogatunk, csak célratörő és ne halogató legyen.
Budapest, 1991. március 11. Megamorv Petőfi Bizottság
|
|