|
|
Erős az én lelkem |
|
|
|
|
|
|
|
Erős az én lelkem bú nem ölheti. Tombolhat, dúlhat a vihar, Fölöttem. Lelkem csak neveti. S nem rebbenti a zivatar.
A Balsors, bár letörte mind a két szárnyamat, Föl a csonkjait büszkén emelem, S büszkén kihívom párbajra én a Fátumot. A Sors nem tört meg, erős a lelkem.
A messzi magasságok megnyíltak előttem. Aki büszke, nem törik meg a Sors alatt, S ha nagyok is kínjaim, s béklyóban a kezem, De győzelmet ígéri a pirkadat.
Lelkem! Ne hallgass el, ujjongj, s ne reszkess! A kínoktól ne félj, hát hiszen mik azok? Legyen néked mindörökké idegen a test. Szeress, higyj, remélj, mert vagyok!
A. Petrovics Barguzin 1851-1856.
Megjelent a „Vosztocsnoje obozrénie” c. lap 1893. évi 39. Számában a 11. oldalon
Fordította: Nehéz Mihály
|
|