|
|
Az álmaim |
|
|
|
|
|
|
|
Ifjú koromban fölöttem Csapatban keringve, rajzottak Az álmok. Őket szerettem, Am’ért engem hősnek álmodtak.
Büszkén harcra kerekedtem Gonoszak, fondorak vesztére, A népemet én vezettem, Valék prófétája s vezére.
Kitűztem a piros zászlót, S kivont éles kardom késztetett, Fölgyújtsam az ó világot, Megszabadítsam a népeket.
Hadra pajzsot, vértet vettem. Lovamra merészen ültem fel. Gyí! vágtass, száguld érettem! A szabadságért had essem el!
Gyöngén ülém meg ménemet, Csatában lovamról leestem. Fölöttem pajzsom szétrepedt, Fölkelnék, de ólom a testem.
A távol’ síkra meredtem, Amott a hősök még küzdöttek, S közöttük már nem lehettem. Ah! álmaim nem teljesültek.
Alexander Petrovics Fordította: Nehéz Mihály
|
|