|
|
Rózsaszirmok |
|
|
|
|
|
|
|
Hullanak a sápadt rózsaszirmok, S kertünkben nem szól a csalogány. Kedvesem, csak véled virrasztok, Beteg vagyok s arcom halovány.
Ágyamon fekszem betegen, gyöngén, S szívemben tűz már nem lobog. Ah! miért kedveltelek meg én? Hisz’ szívem már soká nem dobog.
Itt van! itt jő az a napkelet, Hol szél támad, föl a bérceknek S visz feléd majdan bús éneket, Mert akkor már engem temetnek.
Tudom, régi barátim közül Nem kísérhet oda senki sem, Csak te, te magad egyedül, Aki megsiratol édesem.
Te csókolod majd a búcsúzót, S rám zárják koporsófedelem. És te mondod majd a búcsúszót; Isten legyen véled, kedvesem.
A fordítás az Eliaszov kézirat-hagyatékában talált népdal szövegéről készített fényképfelvételről történt. A vers szövegét Razuvájeva Anna kézírásával őrizték meg. A verset fordította: Nehéz Mihály
|
|