Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

 

Emlékezés októberre

 

Csendesen jött az őszi éj,

A csendre ködfátyol borult.

A szívekben lázas lobbanással,

A szabadság szent tüze gyúlt.

 

Hajnal jött, égett már a láng,

S ki élő mozdulni tudott,

Egyként sírt örömkönnyeket:

Szent Szabadság! – Isten hozott!

 

Borult volt? Tán eső esett?

De a Nap fénylőn ragyogott!

Egy nemzet sírt örömkönnyeket:

Szent Szabadság! – Isten hozott!

 

De túl a Kárpátok ormain,

Indulni készült a halál;

Vasláncos talpon jött, osont,

Október gyászos hajnalán.

 

Aztán, egy rémült hajnalon,

Tengernyi gyilkos tört reánk,

Millió sebből vérezve,

Elbukott harcunk, s szent Hazánk.

 

Éjszaka lett, meghalt a láng,

Ki még élt, mozdulni tudott,

Dermedt szívvel sírt az éjben;

Sírtak, sírtak a magyarok.

 

De a szellem honában, ég

Az olthatatlan, tiszta láng:

Köszöntünk még égő lánggal,

Isten hozott, szent Szabadság!

 

 

 

Vissza a nyitólapra