Arany László: Újabb űrverseny kezdődik? - 6.

Tanulmány - 2010.

 

2004. január 14-én jelentette be George W. Bush amerikai elnök Amerika legújabb nagyratörő űrterveit. Az oroszok csendben követték az eseményeket, majd 2009. elején ők is körvonalazták a maguk elképzeléseit. Egyre több nemzet hozza nyilvánosságra a szándékait égi kísérőnk emberes meghódításáról. A kínai, indiai, japán elgondolásokról még keveset tudunk, de más, űrkutatási és űrhajózási múlttal alig vagy egyáltalán nem rendelkező országok is csatasorba álltak. Vajon e bejelentések valósak, netán pusztán politikai célokat szolgálnak egy-egy nemzet erejének hangsúlyozására, netán fitogtatására? Nem tudni, ezt majd a jövő dönti el. Mindenesetre, a távolabbi űrcélok kapcsán meghatározott összegek - akár a Hold, akár a Mars meghódítása esetén -, irreálisan magasak, és egyáltalán nem valósak. Akár a holdutazás, akár a Mars meglátogatása dollár százmilliárdok töredékéből is megvalósítható. A Föld elhagyása tehát nem gazdasági kérdés, hanem politikai. Jelen tanulmányunkban azokat az országokat mutatjuk be, melyeknek reális esélyük van arra, hogy tíz éven belül embert juttassanak az űrbe és beszálljanak a távolabbi célokért kitűzött versenybe.

  

Japán

Japán űrtevékenységét a „Független Adminisztratív Intézet a Légtér- és Világűr kutatására és Fejlesztésre”, vagyis a JAXA, azaz a Japán nemzeti űrhivatal fogja össze. Három korábbi űrhivatal összevonásával a JAXA 2003. Október 1-én alakult, mint Független Adminisztratív Intézet az Oktatási, a Kulturális, a Sport a Tudományos- és Technológiai (MEXT), valamint a Belügy- és Kommunikációs (MIC) minisztériumok irányítása alatt. A JAXA felelős a kutatásokért, a fejlesztésekért és műholdak pályára juttatásáért, és legfontosabb résztvevőként megtalálható különböző küldetések kapcsán, mint például kisbolygó-kutatás és az ember esetleges Holdra juttatása.

 

Rövid történeti visszatekintés

2003. október 1-én három szervezet egyesült az újonnan létrehozott JAXA formátumban. A Japán Űr- és Asztronautikai Intézmény (ISAS), a Japán Nemzeti Légtér- és Világűr Laboratórium (NAL) és a Japán Nemzeti Űrfejlesztési Hivatal (NASDA).

Az egyesítés előtt az ISAS volt felelős az űr- és bolygókutatásokért, míg a NAL a repüléstechnikai kutatásokra koncentrált. A NASDA-t 1969. Október 1-én alakították meg, hordozórakétákat és műholdakat fejlesztett, továbbá megépítette a Japán Kísérleti Modult. Az NASDA egykori irányítóközpontját áthelyezték a Tanegasima Űrközpontba, Tanegasima szigetére, 115 km-re délre Kijúsútól. A  NASDA japán űrhajósokat is kiképzett, akik az amerikai űrrepülőgépen repültek.

12.  ábra. Az Osumi – Japán első mesterséges holdja

 

Hordozórakéták

A JAXA a H-IIA hordozórakétát használja, a korábbi NASDA szervezettől átvéve kísérleti műholdak, időjárási műholdak, stb. indítására. Tudományos műholdak felbocsátására az M-V szilárd hajtóanyagú hordozórakétát a korábbi ISAS szervezettől átvéve. Ezek mellett a NASDA az IHI-vel, az Egyesült Kilövő Szövetséggel és a Galaktikus Express Társasággal (GALEX) a GX hordozórakétát. A GX lesz az első hordozórakéta a világon, mely cseppfolyósított földgázt (LNG) használ majd hajtóanyagként. A felsőlégköri kísérletekhez a JAXA az SS-520, az S-520 és az S-310 hordozórakétákat használja.

 

13.  Ábra. A japán H-II rakétacsalád.

 

Sikerek

A JAXA megalapítása előtt az ISAS űrprogramjának legsikeresebb területe a Röntgencsillagászat volt az 1980-as és 1990-es években. Japán ugyancsak sikereket könyvelhet el a Nagyon Hosszú Bázisvonalú Interferometria (VLBI) területén a HALCA küldetéssel. További sikereket értek el a napkutatás és a magnetoszféra kutatás kapcsán, más területekkel együtt.

A NASDA a kommunikációs műholdak területén volt a leginkább aktív. Azonban, mivel a japán műholdpiac teljesen nyílt, az első alkalom, amikor japán társaság nyerte el egy civil műhold felbocsátásának jogát csak 2005-ben következett be. A NASDA fontos kutatási területe a földi klíma tanulmányozása.

A JAXA elnyerte 2008-ban a John L. „Jack” Swiegert Jr. Űralapítvány Űrkutatási Díját.

 

14. Ábra. Az indiai PSLV, a japán H-IIA és a kínai Hosszú Menetelés 3B hordozórakéták összehasonlítása.

 

Hordozórakéta- és műholdfejlesztések

Japán az első műholdját, az Osumit 1970-ben, az L-4s hordozórakétával bocsátotta fel az ISAS égisze alatt. Eltérően a szilárd hordozórakéták által kijelölt út helyett, a NASDA a lassabb utat választotta, a folyékony hajtóanyagú technológiával. A NASDA eleinte amerikai technológiát használt lízingben. Az első japánban fejlesztett modell a H-II 1994-ben debütált. Ám az 1990-es években bekövetkezett két H-II hiba miatt igen sok bírálat érte a japán rakétatechnológiát.

Japán első űrbéli küldetése immáron a JAXA égisze alatt, H-IIA hordozórakétát alkalmazva, 2003. november 29-én zajlott, nyomásproblémák miatt azonban kudarcba fulladt. 15 hónap megszakítást követően sikeresen bocsátották fel a H-IIA hordozórakétát a Tanegasima Űrközpontból, pályára állítván egy műholdat, 2005. február 26-án.

 

Hold- és bolygókutató repülések

Japán első, a földkörüli pályán túlra mutató programja az 1985-ben a Halley-üstököshöz irányított Szuiszei és Szakigake űrszondák voltak. A jövőben végrehajtandó kísérletek érdekében az ISAS kísérleteket folytatott a Hiten küldetés keretében a Föld bolygót felhasználva, gravitációs hintamanőverekre. Az első bolygóközi küldetés a Mars felé irányított Nozomi (Planet-B) űrszonda 1998-ban, mely ugyan elérte a bolygót 2003-ban, a bolygókörüli pályára állásról azonban le kellett mondani. A bolygóközi küldetések továbbra is megmaradtak az ISAS irányításában, ám immár a JAXA égisze alatt. A 2008-as költségvetési évtől kezdve a JAXA tervei szerint független csoportot is felállítanak az egyesített űrhivatalon belül. A nemrégiben kialakított csapat vezetője a Hajabusza küldetés irányítója, Kavagucsi lett.

 

15.  ábra. A japán Szuiszei szonda az ország első űreszköze volt, mely elhagyta a földkörüli pályát. A Halley-üstököshöz indult.

 

 16. ábra. A Szakigake ugyancsak a Halley-üstököst vette célba.

 

17.  ábra. A Nozomi űrszonda a Mars felé indult, pályára állni körülötte azonban nem sikerült.

 

Hajabusza

2003. május 9-én bocsátották útjára a Hajabusza (vadászsólyom) nevet viselő űrszondát egy M-V hordozórakétán. A cél az egyik földközeli kisbolygóról, nevezetesen az 25043 Itokawa nevű kicsiny égitestről mintát hozni vissza a Földre. Az űrszonda 2005. Novemberében érte el a kisbolygót és a tervet szerint 2007. Júliusában érkezett volna vissza a Földre. Mérési eredmények megerősítették, hogy az űrszonda sikeresen hajtott végre lágy leszállást az égitesten 2005. November 20-án. Azonban problémák léptek fel, s igen sokáig azt sem tudhatták, egyáltalán vissza tudják-e hozni a Földre az űrszondát, s annak mintavételi egysége tartalmaz-e egyáltalán bármilyen mintát. Végül nagy nehézségek árán mégis sikerült visszahozni a szerkezetet a Földre 2010. Június 13-án, s a rendkívül óvatos mérések nyomán kiderült, sikerült az űrkutatás történetében mérföldkőnek számító küldetés végrehajtása.

Már tervezés alatt áll az űrszonda következő példánya, az első repülés több-kevésbé megismételt változata. A cél ezúttal a 162173 JU3 kisbolygó. Az indítás tervezett dátuma 2011-2012. Az irányítás és a különböző navigációs műveletek megegyeznek az elődével, ám újdonságnak számít egy kis robot, a Minerva-2 felszínre juttatása.

 

18. Ábra. A Hajabusza űrszonda leszállást hajtott végre az Ikotawa kisbolygón, mintát vett, és sikerrel hozta vissza a Földre. Jelentős mérföldkő az űrkutatás történetében.

 

Akacuki

2010.május 20-án startolt Az Akacuki – egyéb nevén Planet-C és Venus Climate Orbiter – az első interplanetáris időjárási műhold. A szonda valamennyi kameráját úgy tervezték, hogy a vénuszi atmoszféra egy szeletét vizsgálja, mely a felszíni megfigyelésektől a bolygó kénfelhőinek tetejéig tart. Két rövid hullámhosszú, infravörös képalkotó vizsgálja majd az alacsony felhőrendszereket, térképezi fel a vízgőz és szén-monoxid megoszlását, valamint górcső alá veszi a felszínt, azzal a céllal, hogy aktív vulkánokat találjon. A hosszú hullámhosszú infravörös kamera és az ultraibolya készülék a szuper gyorsan keringő felhőszerkezeteket vizsgálja majd a felső atmoszférában. Az ultraibolya kamera emellett a kén-dioxidot is nyomon követi, mely a Vénuszon a felhőformálódás előfutára.

Az Akacuki eredményei a kutatóknak még több eszközt nyújtanak, hogy jobban megismerjék, a Föld és a Vénusz különbözőségét.

 

Napszél

2004. augusztus 9-én az ISAS sikeresen bocsátott ki két különböző típusú napvitorlást az egyik felsőlégköri kutatórakétájából. A lóhere alakú 122 km-es magasságban nyílt ki, míg a legyező formájú 169 km-en. Mindkettő 7.5 mikrométer vastagságú anyagból készült.

Újabb kísérlet következett az ISAS részéről 2006. Február 22-én az Astro-F (Akari) műhold felbocsátása mellett. A napvitorlás azonban nem nyílt ki teljes egészében, s a kapcsolat is elveszett vele. Az Ikarosz küldetés 2010. Május 21-én startolt. A napvitorlást sikerült kinyitni. A tervek szerint valamikor 2010. után napvitorlással kívánják elérni a Jupiter bolygó térségét.

19.  ábra. Az Ikarosz napvitorlás.

 

Holdkutatás

A Hiten 1990-es útját követően, melyet részsikernek lehet elkönyvelni, az ISAS újabb holdküldetést tervezett, LUNAR A néven, ám technikai problémák késleltették megvalósítását, s a programot végül 2007-ben leállították. A talaj felszíne alá hatoló holdrengés-jelző műszert később kívánják felhasználni.

2007. szeptember 14-én a JAXA sikeresen bocsátotta útjára a holdkörüli pályára szánt Kaguya űrszondát, (Szelene néven is ismert), a költségek nagyjából 200 millió Eurót tettek ki, beleértve a hordozórakétát is, azaz lényegében az Apolló-program óta a legköltségesebb vállalkozást jelentette. A H-2A hordozórakétával felbocsátott űrszonda célja a Hold eredetének és fejlődéstörténetének kutatása. 2007. Október 4-én állt holdkörüli pályára.

 

20.  ábra. A Hiten űrszonda indult Japánból első alkalommal a Hold felé.

 

Űrcsillagászati program

Az első japán űrcsillagászati műhold a Hakucso (Corsa-B) volt, 1979-ben indították. A röntgentartományt kutatta. Később az ISAS áttért a napmegfigyelésre; a VLBI technikán alapuló, világűri bázisponttal is rendelkező rádiócsillagászati megfigyelésekre, valamint az infravörös csillagászatra

21.  ábra. Japán első űrcsillagászati mesterséges holdja, a Hakucso.

Japán első infravörös csillagászati küldetése egy 15 cm átmérőjű távcső felbocsátását jelentette az SFU többcélú mesterséges hold egyik hasznos terheként 1995-ben. A műszer, egy hónapos élettartama alatt, az égbolt nagyjából 7%-át térképezte fel. Mielőtt az SFU vissza nem tért volna a Földre az egyik amerikai űrrepülőgépes küldetés keretében. Az 1990-es években a JAXA földi támogatást biztosított az ESA Infravörös Űrobszervatóriuma (ISO) működtetéséhez.

A következő lépés a JAXA ez irányú kutatása terén az Akari űreszköz volt, a felbocsátás előtt az Asztro-F hivatkozással. A műholdat 2006. Február 21-én indították. Infravörös távcsövének átmérője már 68 cm volt. első alkalommal történt meg az IRAS 1983-as működése óta az égbolt teljes infravörös feltérképezése. (A hasznos teher másik részét a 3.6 kg-os Cute-1.7 nanoműhold jelentette.)

A JAXA további kutatás-fejlesztéseket végez a mechanikai hűtőrendszerének továbbfejlesztése érdekében a tervezett Spica infravörös küldetéshez. „Meleg” eljárással kívánják működtetni, folyékony hélium alkalmazása nélkül. A Spica azonos méretű lesz az ESA Herschel Űrobszervatóriumával, a tervezett 4.5 Kelvines üzemi hőmérséklete azonban azénál jóval alacsonyabb. A tervezett indítás dátuma 2015, bár a költségvetése még nincs teljes egészében lefedve. Az ESA és a NASA is beszállhat még műszerekkel.

A röntgencsillagászati csillagászati műszerek korszaka 1979-ben, a Hakucso (Corsa-B) műholddal kezdődött. 2000-ig Japán közel húszéves tapasztalatot gyűjtött folyamatosan felbocsátott űrobszervatóriumaival, ezek a Hinotori, a Tenma, a Ginga és az Aszuka (Asztro-A – Asztro-D. 2000-ben azonban japán 5. röntgencsillagászati műholdjának (Asztro-F) indítása kudarcba fulladt (mivel így történt, nem is kapott egyedi elnevezést).

Ezután 2005. júliusában a JAXA végül sikeresen bocsátotta fel új röntgencsillagászati műholdját, nevezetesen a Szuzakut (Asztro-E II). E fellövés igen fontos volt a JAXA számára ,hiszen az öt évvel korábban bekövetkezett indítási kudarc óta, az eredeti Asztro-E műhold óta nem rendelkeztek röntgenteleszkóppal a világűrben. Három műszer kapott helyet ezen a műholdon: egy röntgen-spektrométer (XRS), egy röntgen-képalkotó spektrométer (XIS) és egy kemény röntgen detektor (HXD). Az XRS műszer azonban kiégett, így működésképtelenné vált egy súlyos hiba következtében, ami miatt a műhold elvesztette folyékony hélium tartalékát.

A tervek szerint a következő röntgencsillagászati műhold Maxi, a teljes égboltot feltérképezi majd ebben a tartományban. Továbbra is megfigyel csillagászati röntgenforrásokat széles energiatartományban (0.5-től 30 KeV-ig). a Maxi a Nemzetközi Űrállomás Japán külső moduljára lesz felszerelve. E küldetést követően a JAXA az Asztro-H indítását tervezi, Next néven, 2013 nyarán.

Japán világűri alapú napmegfigyelései az 1980-as évek elején kezdődtek a Hinotori (Asztro-A) röntgencsillagászati műhold indításával. A Japán/US/UK (Szolar) műhold követte 1991-ben, majd 2006. Szeptember 23-án a Joko (Szolar-B). a Solar-C indítása 2010. utánra várható. Habár részleteket még nem dolgoztak ki, indítását nem a korábban az ISAS által használt hordozórakéta végzi, hanem a H-2A, Tanegasimából. Mivel a H-2A sokkal erősebb, ezért a Solar-C nehezebb lehet és az L1-ben (1-es Lagrange-pont) is elhelyezhető.

Rádiócsillagászati kutatások keretében 1998-ban bocsátották fel a Halka (Muses-B) műholdat, a világon az elsőt, mellyel világűri bázispontú VLBI technikán alapuló észlelést kívántak megvalósítani pulzárok és már égitestek vonatkozásában. Ennek érdekében az ISAS földi hálózatot épített ki, nemzetközi együttműködés révén. A küldetés megfigyelési része 2003-ig tartott, ezután a műholdat nyugdíjazták 2005. végén. 2006-ban indították a program folytatásaként hozták létre az Asztro-G műhold számára a költségvetési tételt, a műszer felbocsátása 2012-ben várható.

 

Technológiai kísérletek

A NASDA korábbi irányítói számára első számú feladat volt új űrtechnológiák tesztelése, főleg a kommunikáció területén. Az első kísérleti műholdat, az ETS-I-et 1975-ben indították. Az 1990-es években azonban a NASDA-t kudarcok sorozata érte az ETS-VI és a Comets küldetések révén.

Új kommunikációs technológiák kipróbálása megmaradt a JAXA kulcsfontosságú feladatai között, együttműködésben a NICT-tel (Nemzeti Információs és Kommunikációs Intézet)

Japán kommunikációs technológiájának továbbfejlesztése érdekében indították az ETS-VIII és a Winds küldetéseket.

Az ETS-VIII-at 2006. December 16-án lőtték fel. A cél a kommunikációs technika kipróbálása volt, két hatalmas antenna és egy atomórával a fedélzetén. December 26-én mindkét eszközt sikeresen beüzemelték. A kísérletnek előzménye is volt, a JAXA már korábban kipróbálta az LDREX-2 repülés során, mely műholdat október 14-én lőtték fel az európai Arian-5 rakétával. A kísérlet sikeres volt. a Winds program célja a világ leggyorsabb Internet kapcsolatának megvalósítása. 2008. februárjában indították.

2005. augusztus 14-én bocsátották fel a JAXA kísérleti műholdjait, Oicets és az Index néven egy Dnyepr hordozórakétával. Az Oicets program keretében optikai kapcsolatot hoztak létre az ESA műholdja, az Artemis és az Oicets műhold között. A távolság köztük 40.000 km volt. A kísérletet sikerrel hajtották végre az év december 9-én. 2006. márciusában az Oicets révén először sikerült a világon optikai kapcsolatot létrehozni egy geostacionárius pályán lévő műhold és egy földi állomás között. Először egy japán, fix állomás és a műhold között, majd 2006. júniusában a műhold és egy mobil német állomás között.

Az Index kicsiny, 70 kg-os mesterséges hold különböző eszközök és egy ugyancsak kisméretű, sarki fény kutatását szolgáló műszer kipróbálására.

 

Földmegfigyelési program

Japán első földmegfigyelő műholdjai a MOS-1a és a MOS-1b volt, 1987-ben és 1990-ben indították őket. Az 1990-es években és az új millenniumban a program erős kereszttűzbe került, az Adeos (Midori) és az Adeos-2 (Midori) műholdak kudarcai miatt mindösszesen 10 hónapos működést követően.

22.  ábra. A MOS-1A – Japán első földmegfigyelő műholdja.

 

2006. januárjában a JAXA bocsátotta sikeresen útjára a Fejlett Földmegfigyelő Műholdat (ALOS/Daichi). A kommunukációt az ALOS műhold és a földi állomás között a 2002-ben indított Kodama Adatközvetítő Mesterséges Hold bonyolítja.  E program jelentős nyomás alatt van, köszönhetően az ADEOS-2 (Midori) földmegfigyelő küldetés tervezett idő előtti befejeződése miatt. A következőkben, a JAXA tervei szerint, a látható és a radar-tartomány kutatósa szerepel. Az ALOS-2 SAR műhold indítását 2012-re tervezik.

Mivel Japán szigetország és minden évben súlyos csapásokat szenved különböző tájfunoktól, nagyon fontos kutatási terület számukra a légkör dinamikájának vizsgálata. Ezen ok miatt indították a NASA-val közösen a TRMM programot a trópusi esős évszakok megfigyelése céljából. A JAXA és a NASA már a TRMM utódját tervezi. A NASA költségvetési gondjai miatt azonban a GPM projekt kezdetét 2013-ra halasztották. További hasonló kutatásokat szerettek volna végezni az 1996-ban és 2003-ban indított ADEOS és ADEOS-2 műholdakkal, ám ezek a műholdak különböző okok miatt jóval a tervezett élettartamuk lejárta előtt befejezték működésüket.

2008. végén a JAXA pályára állította a GOSAT (Üvegházhatás Gázokat Vizsgáló Műhold) űreszközt, mely segít a tudósoknak meghatározni és figyelemmel kísérni a légköri széndioxid gáz eloszlását és sűrűségét. A műholdat közösen fejlesztette a JAXA és a Japán Környezeti Minisztérium. A JAXA építette a műholdat, miközben a Minisztérium volt a felelős az adatgyűjtésért. A földi telepítésű széndioxid megfigyelő állomások ugyanis nem képesek kellő hatékonysággal figyelni a légköri változásokat, a teljes bolygót illetően, a GOSAT-tól pontosabb adatokat várnak, valamint azt, hogy a földi eszközök által el nem érhető területeket is vizsgálja. A berendezésen elhelyeztek metán és további üvegházgázok érzékelésére képes műszereket. A berendezés élettartamát öt évre tervezik.

A GOSAT műholdat a tervek szerint a GCOM földmegfigyelő eszköz követi, mint az ADEOS-2 (Midori) örököse, továbbá az Aqua küldetés. A kockázatok csökkentése és a hosszabb megfigyelési idő érdekében részekre osztják. A CGOM-mal együtt hat műholdból álló sorozatot alkotnak. Az első GCOM-W indítását 2012-re tervezik a H-IIA hordozórakétával. Az utána következő GCOM-C 2014-re van ütemezve.

 

Emberes űrprogram

Japán tíz űrhajóst küldött a világűrbe, ám eddig még nem fejlesztett ki saját pilótás űrprogramot és hivatalosan most sincsenek ilyen tervek. Már jó néhány évvel ezelőtt egy főleg pilóta nélkül üzemelő, ám pilótás repülésekre is átalakítható, űrkomp-űrrepülőgép tervezésébe fogtak, a H-II hordozórakéta indítaná (beleértve a Hyflex/OREX prototípusok repülését is), e program megvalósítását azonban elhalasztották. Később a Fuji nevű emberes űrkapszuláról érkeztek hírek, ám ennek kifejlesztését sem fogadták el. Léteznek elképzelések egyfokozatú űrhajókról, újrafelhasználható, repülőgépként startoló és leszálló, függőleges indítású és visszatérésű (kankoh-manu) űrhajóról, de ezek kifejlesztése sem kapott még zöld utat.

23.  ábra. A Hyflex űrrepülőgép.

 

Az első japán civil űrhajós az űrben Tojohiro Akijama újságíró volt, akinek útját a TBS szponzorálta, s a Szojuz TM-11 űrhajóval repült 1990. decemberében. Több mint hét napot töltött a Mír űrállomás fedélzetén, lényegében az első szovjet kereskedelmi űrrepülés keretében, 14 millió dollárral gyarapítva űrköltségvetésüket.

 

24.  ábra. Tojihiro Akijama, Japán első űrhajósa.

 

Japán részt vesz nemzetközi és az Egyesült Államok pilótás űrprogramjaiban, ideértve japán űrhajósok utaztatását az amerikai űrrepülőgép és az orosz Szojuz űrhajók fedélzetén a Nemzetközi Űrállomáshoz. A fizetős utak mellett a japánok egy teljes űrrepülőgépes útját kibérelték az európaiak által épített Spacelabnek (hasonlóképpen bérelt két repülést az ESA és egyet Németország), ezen a bizonyos küldetésen utazott Japán első hivatásos űrhajósa, Mamoru Mohri, mint programvezető, s nem pedig vendég. Erre a repülésre 1992-ben került sor Spacelab-J megjelöléssel a NASA kód szerint az STS-47-es úton.

Ami a kapcsolódó japán programokat illeti, három amerikai űrrepülőgépes útra is sor került (STS-123, STS-124, STS-127) 2008-2009-ben, amikor a Nemzetközi Űrállomáshoz szállították fel a japán Kibo laboratórium moduljait.

25.  ábra. A Japán Kibo modul a Nemzetközi Űrállomáson.

 

A legújabb tervek szerint Japán és a JAXA emberlakta holdbázis kiépítését tűzte ki célul. Robotokat, s később embereket küldenek majd égi kísérőnkre előre láthatólag 2020. Körül, nagyjából akkor, amikor az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) célként jelölte meg a holdutazást. A Kínai Nemzetű Űrhivatal ember által lakott holdi állomásának megépítését 2030-ra tervezi, a NASA eredeti tervei szerint 2019-ben tért volna vissza a Holdra a Constellation Program keretében, azonban ezt a programot feladták egy technikailag sokkal könnyebben kivitelezhető, jóval kevesebb erőfeszítést igénylő, aszteroida-küldetésre cserélve. Nyilvánvaló, hogy egy néhány tucat, vagy néhány száz méter átmérőjű kisbolygóra sokkal könnyebb „leszállni”, jobban mondva hozzá kapcsolódni, hiszen egy ekkora égitest tömegvonzása elhanyagolható, azaz nem lehet „lezuhanni” rá, a „felszállás”, jobban mondva „leválás” sem igényel semmi különösebb technikai probléma leküzdését. Az Amerikai Űrhivatal a kisbolygó-küldetésével lényegében messze lemarad technikailag az ázsiai országok mögött - a holdutazás összehasonlíthatatlanul összetettebb feladat -, habár a hangzatos ígéret, miszerint egy aszteroidára való leszállás alapozná meg technikailag a Naprendszer emberek által történő meghódítását nem más, mint üres propaganda-fogás.

A holdűrhajó kifejlesztése előtt a JAXA pilótás űrkapszula megépítésére törekszik, indítását a H-IIB hordozórakétával tervezi.

26.  ábra. Japán holdbázis terv.

 

A JAXA a H-IIA és az M-5 rakéták fejlesztése mellett újabb generációs szuperszonikus kereskedelmi repülőgépet is tervez a Concorde felváltására. A tervezet jelenleg a NEXST név alatt fut, végcélja egy 300 személy szállítására képes, kétszeres hangsebességgel utazó repülőgép megépítése. Kicsinyített méretű modellel már elvégeztek egy kísérletsorozatot 2005. szeptemberében és októberében. A gazdasági megtérülése egy ilyen jellegű tervezetnek még nem világos, az érdeklődés sem különösebben nagy iránta a japán repülési-  és űrhivatalok, vagy például a Mitszubisi nehézipari cég részéről.

Újrafelhasználható eszközök kapcsán is indítottak kutatási programot, RVT néven. Jelentősebb előrelépésről nem érkeztek hírek e területről.

Japán az űrkutatás számos területén jelentős eredményekkel és tapasztalatokkal rendelkezik, a jövőre vonatkozó tervei is ambiciózusak. Az ország gazdasági-technikai képességei révén sokkal nagyobb ütemű fejlesztésre is lehetőség lenne, de az érdeklődés elég gyér bizonyos területek iránt, ezért marad vissza elsősorban a tervek megvalósítás üteme és célja messze a technika lehetőségek mögött. Ám még ezzel a türelmes, visszafogott tempóval is Japán 10 éven belül a mostaninál is sokkal jelentősebb űrnagyhatalom lehet, ha pedig megjelenne a JAXA mögött jelentősebb politikai támogatás, akár vezető szerepre is törhetnének.

Lezárva: 2010.11.20.

 

Források:

http://www.astronautix.com/

http://urvilag.hu

http://sg.hu

http://spacedaily.com

http://en.wikipedia.org/wiki/Indian_Space_Research_Organisation

http://en.wikipedia.org/wiki/Japan_Aerospace_Exploration_Agency

wikipédia

 

 

 Vissza a nyitólapra